Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Mikép volna a csődjog és a fizetésképtelenség reformálandó?

80 KERESKEDELMI JOG 5. sz. bezési fórum szerepelhetne a (hitelezői választmány döntéséi illetőleg, azaz nem szükségképen, hanem csak valamely hitelező konkrét panaszára működnék, eltekintve természete sen első és legfőbb ténykedésétől, a hitelezői válaszmány megalakításától. Az ideiglenes hitelezői választmányt nem a bíróság nevezné ki, hanem az OHE és a vagyonfelügyelő, mint csonka bizottság működnék addig, amig a választás megtörtént. A hitelezői választmány leiadata volna adott esetben a kényszeregyesség létrehozásának megkísérlése is. A szavazati jog, külön kielégítés, stb. elbírálásának kérdése azonban már előzőleg megtörténik a bíróság állal. A tárgyalási határnapon a hitelezői választmány bejelentené a hitelezők által elfogadott egyességet és az elfogadó hitelezők tőkekövetelés és fej szerinti számát. A bíróság vizsgálat tárgyává tenné azt, hogy az egyesség megfelel-e a kényszeregyességi rendelet szabályainak, még pedig ugy anyagi, mint alaki szempontból, megvizsgálná, hogy a megkívánt többség eléretett-e és ha nincs eogens megtagadási ok, az egyességet jóvá hagyná. A hitelezői választ mány ezután fenntartaná működését mind addig, amig az egyesség végleg nem teljesíttetett ; ennek megtörténtével pedig javasolná a bíróságnak a kényszeregyességi eljárás joghatályának megszüntetését. A hitelező választmány diszkréciójára volna bízandó az, hogy az egyesség megkötése és teljesítése közötti időben az adós mozgási szabadságán mily mértékben kiván enyhíteni. A hitelezői választmány további működésétől az egyesség megkötése után nem félteném az adási vállalkozás hitelét, mert nézetem szerint az egyességet megkötött, de még nem teljesített adós hitelképesebb akkor, ha egy komoly szervellenőrzése alatt áll, mint anélkül. A részletkérdések tekintetében még külön megjegyzendő, hogy a teljesitésitési határidő törvényes minimalizálása eltévesztettrt'ek lát szik. Nem egészséges gazdasági gondolat az, hogy évek során keletkezeti nagy adósságok egy fizetésképtelenségi eljárás korlátai alatt álló vállalat által pár nap alatt törlészthétők legyenek. Az általános jogfejlődés irányával párhuzamosan minél jobban megszorítandó volna az előnyös kielégítési követelések sora. Természetes, hogy előnyös kielégítést élvezne minden tartozás, amely a fizetésképtelenségi eljárás megindítása után szabályszerűen kelet kezik; ez előfeltétele annak, hogy a vagyonbukottal, vagy a tömeggel bárki jogviszonyba merjen bocsátkozni. Jogászilag ezen követeié sek nem is képeznek sui generis fizetésképtelenségi követeléseket, mert fizetésképtelenségi hitelező esak az, akinek követelése az adóssal szemben a fizetésképtelenség beállta előtt keletkezett. Ezzel szemben a legszűkebb körre szorítandó a fizetésképtelenség napjáig keletkezeti követelések előnyös kielégítése; rövid tartamú alkalmazotti igények, tartási igények volnának szociális szempontból előnyösen kielégilendők. A kincstári igények előnyös kielégítése azonban indokolatlan: semmi jogosultsága sincs annak, hogy a kincstárt felmentsük azon köteles gondosság alól, hogy nézze meg, kinek hitelez adót. vámol, vágy illetéket; sőt kevésbé indokolt ez a beneíicium a kincstárra, mint az adós más hitelezőire nézve, mert amig más hitelezők többé-kevésbé hosszú tartamú bírói eljárás után jutnak abba a helyzetbe, hogy követeié seiket a /.adóssal szemben kényszer utján érvényesíthessék, addig a kincstárnak mód jában áll lejárt, sőt lejárandó követeléseit azonnal végrehajtani, illetve biztosítani. Fogalmi ellentél is van abban, hogy amig az egyik oldalról az állam jogszabályaival meg mentésére siet egy bukott exisztenciának, addig más oldalról követelésének 100%-os és azonnali behajtásával lehetetlenné teszi a szanálási. A külön kielégítési jogok tekintetében fentartandó volna az eddigi rendszer, azaz a kiritikus időn tul foganatosított végrehajtásokból eredő zálogjogok hatályossága. Az önként adott külön kielégítési alapok ipso iure bevonása a kritikus időbe nem volna helyes, mert ezzel megakadályoznók sok esetben az adós szanálási lehetőségét. Viszont a mai rendszer megtartása sem volna célszerű, azaz a nem kényszer utján keletkezett külön kielégítési jogok feltétlen hatályossága, hanem kimondandó volna, hogy ezek külön keresettel megtámadhatók, ha a esődbeli, vagy csődön kiviili megtámadás előfeltételei fennforognak. Feltéllenül megszüntetendő volna ellenben az 1410-es rendelet azon visszássága, amely a biztosítási végrehajtásból keletkezett külön jognak más hatályt tulajdonit, mint a kielégítési végrehajtásból keletkezettnek. A bírói eljárások hosszadalmassága nem eshet a hitelező rovására. Végül megemlítem még. hogy tisztázandó volna a kényszeregyességi eljárás hatálya a követeléseknek jövőben lejáró részleteire. Ma az a gyakorlat, hogy a kényszeregyesség megindításával lejártnak minősülnek jövőbeli tartozások is, minek következtében az adós a messze jövőben esedékes tartozásait is csak kvotálisan fizeti. Nézetem szerint az ellentétben van a kényszeregyességi jog fogalmával, amelynek éppen az a célja, hogy a hitelező áldozatot hoz a múltra, hogy a jövőre vonatkozólag egy teljesen fizetésképes adóst biztosítson a maga számára,