Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Mikép volna a csődjog és a fizetésképtelenség reformálandó?

5. sz. KERESKEDELMI JOG 79 kedvezményeit, t. i. a vagyonbukás természe­tes következményeinek elhárítását fűzi. Ezen elgondolás ösvényén tehát az OHE szerepe egyrészt nem fogható fel a hitelezői autonómia érvényesülésének, másrészt pedig mai szervezetében nem hivatott arra, hogy mint hatósági jogkör nélküli magánegyesüiet az állami közszempontok felett őrködjék, A jövő szabályozásánál azonban még egy szempont is figyelembe veendő: a hitelezői tehetetlenség jogi törvénye. Ez alatt az a köz­tudomású tény értendő, hogy a fizetésképte­len adós hitelezői első haragjuk elpárolgása után a legnagyobb érdektelenséget szokták a fizetésképtelenségi ügyek iránt tanúsítani. Az eljárásban vagy egyáltalán nem vesznek részt, vagy nem díjazott ügyvédek utján. A hitelezői választmányok élet nélküli alakulatok. A szo­rosabb értelemben vett hitelezői autonómia tehát e ponton rendesen megbukik. Mindezeket figyelembe véve. a magán­egyességi eljárás szervezetében, illetve a OHE hatáskörében a mai rendszertelenség helyébe kétféle megoldás képzelhető: vagy meghagy­juk az OHE-nek hatósági jogait és ekkor ki is kell hatósággá építeni: ne csak magánjogi felelősséggel tartozzék, hanem fegyelmileg és közhivatalnokilag is felelős tisztviselők vezes­sék rendszeres hatósági ellenőrzés mellett; szűnjék meg az OHE anyagi érdekeltségét az inzolvenciális eljárásokban, legyen vége an­nak az állapotnak, hogy az egyességi tárgya­lásokat vezető OHE megbízottak a hitelezők egy részének ügyvédjei is legyenek és igy bíró és fél egy személyben egyesüljön. Ez a megoldás végeredményben a svájci csődhiva­talokhoz hasonló szervezet létesítéséhez ve­zetne; az igy kiépített szervre rá lehetne bizni a bíróság funkcióját és az az előnye megvolna, hogy a munkamegosztás korszakában specia­lizált szaktudású egyének intéznék a fize­tésképtelenség ügyét. Kérdés azonban, hogy szükség van-e erre és hogy az OHE eddigi si­kerei kedvéért célszerű-e egy uj jogintéz­ményt bevinni jogrendszerünkbe. Az OHE működésével járó előnyök ki­sebb rendszerű változtatással volnának bizto­sithatók akkor, ha az OHE működésének szinterét az eddig be nem vált hitelezői vá­lasztmányok működési körébe tennők. Ezen választmányok tevékeny közreműködése 'biz­tositható volna azáltal, ha egy sui generis hi­telvédehni szerv, mint az OHE. mindenkor hivatalból tagja volna. Emellett az adott ese­tek jelentőségéhez képest még két, vagy há­rom választott hitelező is üljön a bizottságban, ugy hogy ez esetben a hitelezői autonómia valótel megvalósulna. A gyakorlat emberei előtt nem lesz kétséges az, hogy ennek az aránylag egyszerű reformnak milyen óriási hordereje lesz; az adós visszaéléseinek, a va­gyonfelügyelő költség okozásának és szak­ismeret hiányának, a bíróság bürokratiz­musának nem lehet hathatósabb ellenszere, mint egy valóban működő hitelezői választ­mány. Nézetem szerint ez esetben a választott hitelezők is fognak dolgozni, mert a munka keresztülvitele az OHE kezében lesz, a vá­lasztmány csak az irányítást fogja megadni és ezt szívesen is megteszi akkor, ha az OHE közreműködése folytán eredményeket is fog látni. Hiszen a mai hitelezői passzivitás leg­főbb oka az, hogy a hitelező elveszettnek látja követelését és arra sem időt, sem munkát fe­csérelni nem akar. Nézetem szerint díjazni is kell a hitelezői választmányt, ami szintén sar­kalója lesz a munkának; a díjazásnak éppen azért a tevékenységgel arányban kell lennie (jelenléti dijak, stb.). A német csődtörvény már eddig is díjazta a mienkkel szemben a választmányt; igaz, hogy panaszok hallatszot­tak ott el annak folytán, hogy az adós igye­kezett ezen díjazott állásokra a hozzá közel álló hitelezőket bejuttatni;3 ennek azonban megfelelő szábályozással, de különösen az ügyben nem közvetlenül érdekelt OHE rész­vétele folytán elejét lehetne venni. A hitelezői választmány hatáskörét lénye­gesen tágítani kellene; zsinórmértékül az szolgálhatna, hogy a hitelezői választmány in­tézi az egész fizetésképtelenség lebonyolítását és tevékenységének csak két irányban van kor­látja: az egyik a hitelezők összességének aka­rata, a másik pedig a bíróság ellenőrzése, amely azonban a közszempontok megköve­telte korlátokon tul nem terjedhet. A hitelezői választmány hatáskörébe volna utalandó a státusz megállapítása, a kényszeregyességi ajánlat véleményezése,- az adósi üzletvezetés ellenőrzése és az adós vagyonának szükség esetén való értékesítése is. A hitelezői választ­mánynak hivatalból az OHE-en kivül tagja volna továbbra is a bíróság által kirendelendő vagyonfelügyelő. Ezáltal a mai széjjelfutó rendszer helyett egy szerv kezében futna össze a fizetésképtelenség intézése és a hitelezői vá­lasztmány a teendők minősége szerint vé­gezné munkáját részben az OHE, részben pedig a vagyonfelügyelő által. A vagyonfel­ügyelő a jogi természetű munkákat végezné, az OHE mint a hitelezői választmány tagja és megbízottja a gazdaságiakat. Nem tartom el­lenben szerencsés ötletnek a hitelezők összes­ségét, vagy amint Meszlény 4 nevezi a hitele­zői közgyűlést intézményesen bizonyos ter­mészetű teendőkkel megbízni, mert erre a szervre fokozottan állna az, amit előzőleg az inzolvenciás hitelezőkről mondottunk; tapasz­talati tény lévén az, hogy minél több tagból áll az organizáció, annál kevésbé munka­képes. A hitelezők összessége csak mint fellel >­:i Jager Concursrecht ... 0. •-".' 4 id.-in. f. ..' " . '';"*r:-

Next

/
Thumbnails
Contents