Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Mikép volna a csődjog és a fizetésképtelenség reformálandó?

78 KERESKEDELMI JOG O. sz. A többi részletkérdés. Szerény nézetem szerint az eredeti kényszeregyezségi rendelet egységes fizetésképtelenségi jogba átültetve és az adós érdemességére vonatkozó azokkal a korrektivumokkal kiegészítve, amelyek az 141()-es rendeletben benn fogiaItatnak, lényegileg megfelelő. Az uj szabályozás leglényegesebb részletkérdése a magánegyességi eljárás fenntarthatósága az OHE szerejte lesz. A magánegyességi eljárás történeti előzménye tudvalevőleg a hitelezői érdekeltségeknek a hitelezői autonómiára alapított követelése volt. Két esztendő óta közkeletűvé vált az ügyesen lancirozott állítás, hogy az OHE kitűnően bevált és a magánegyességi újítás sikerült. Az idő azonban még tul rövid ahhoz, hogy ezt a kedvező bírálatot jogászi alapossággal és fenntartás nélkül elfogadhatnók. Két optikai csalódásra mindenesetre rá keli mulatnom: az egyik az. hogy az OHE akkor kezdte meg működését, amikor a szanálást követő gazdasági válság hullámai már csökkenőben voltak; neki már kisebb nehézségekkel kellett megküzdenie. A másik az. hogy OH IC élén lagadbatatlannl rátermett vezetőség áll jelenleg, amely nemcsak szaktudással, abszolút korrektséggel, hanem az ellentétes érdekek kiegyenlítéséhez szükséges megfelelő diplomáciai érzékkel is rendelkezik. Kérdés azonban, hogy nagyobb válságok idején és más személyek vezetése mellett épp úgy megállná-e az intézmény a helyét? Intézményünk életét nem lehel személyekre alapítani. Ha levonjuk az OHE működési bilancából a fent említett eventuális és személyi aktívumokat, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a magánegyességi eljárás mai szabályozása abszolúte nem kielégítő. Elsősorban is helytelen az, hogy maga a kényszeregyességi eljárás is megduplázódott; egy OHE előtti és bíróság előttire. Vagy megfelelő a magánegyességi eljárás, akkor szükségtelen a bírói, vagy nem megfelelő, akkor törlendő.2 Sem a gyorsasági, sem a költségkímélési princípium nem engedélyezik az efajta bifurkációt. Nem helyeselhető jogászi szempontból az sem. hogy a magánegyességi eljárás módot nyújt a hitelezőknek arra. hogy félretegyék mindazon etikai szabályokat, amelyeket az állam a kényszeregyesség beneficiumára való érdemesités tekintetében a rendeletben felállít (1. fent). A vagyonfelügyelő Eöldnélküli. helyesebben .lognélküli Jánossá vált. Ebben a minőségben való fentarlására semmi szükség nincs. Az OHE-nek nincs hatósági szervezete és jogköre, de dönt hatósági judiciumot igénylő kérdésben. Még pedig necsak a kényszeregyességi eljárásban, hanem az adós - Dr. Sommer. Das neue ungarische Ausgleichsverfahien ausserhalb des Concursi s. Zeilscrifi für ÖsterrecM. T. Jahrgang. VIII. Heft. hozzájárulása esetén a kényszerfelszámolási eljárást is önállóan intézi. (1927. M. E. sz. fendelet.) Jogásztársaság előtt felesleges fetjegetni ezen helyzet jogi visszásságál. Az OHE a hitelezői autonómia jegyében született, önábránditás azonban az, hogy az OHE eljárása a hitelezői autonómiát biztosítja. Hitelezői autonómiáról akkor lehel beszélni, ha az egyes cselekben adolt hitelezők saját maguk vesznek részt az eljárásban és saját maguk döntenek. Epp oly kevéssé van azonban hitelezői autonómia akkor. ha konkrét hitelezők helyett egy állandó bürokratikus hitelvédelmi szervezet intézkedik, mint akkor, ha a bíróságnak van a döntésbe beleszólása. Az OHE a hitelezői védegyletek utján működő állandó és nem a konkrét fizetésképtelenség hitelezőiből rekrutálódott szervezel. Mai működésével tehát biztosították ugy a szoros értelemben vett hitelezői autonómia hiányzását, mint pedig a hitelezők beívelt bürokratikus intézmény eljárást. A hitelezői autonómia és az oíÍKÍalitás ellentéte ép]) oly régi. mint maga a fizetésképtelenségi jog. A fizetésképtelenségi jog ujabb fejlődését Sagrande de Samozától kezdődőleg az olasz városi jogokon és a mai fizetésképtelenségi jog mintaképéi tevő germán szabályozásokon keresztül egészen az 1922-es japán, tehát legújabb csődjogi szabályozásokig éppen a hitelezői autonómia korlátlansága visszafejlődésének köszönheti. Az individuális érdekek tuluralma végeredményben az egyes hitelezők helyzetét sem jajavitotta; a hitelezői klikkek dominálása pedig a szervezetlen hitelezőkre nézve jelent hátrányokat. Emellett nem tagadható. ho<>v a fizetésképtelenség elsősorban a hitelezők magánügye és így önrendelkezési jogukra Való törekvés indokolt és méltányos; az sem tagadható, hogy a hitelezői önérdek nélkülözhetetlen stimuláns a fizetésképtelenségi ügyek intenzív intézésében. Nézetem szerint azonban egy fizetésképtelenségi eset lebonyolításánál mégis figyelembe veendő ma az adós érdeke és a közszempont is. Eddig ugyanis az állam a maga jogszabályaival nem járult ahhoz hozzá, hogy bukóit gazdasági exisztenciák életben maradhassanak: ma. amikor ezt teszi, evvel oly eszközt ad a hitelezők kezébe, amellyel való helyes, vagy helytelen élés nem lehet a közszempontból sem közömbös. A fentiekből tehát az következik, hogy a reformnak törekednie kell ugyan a hitelezői autonómia megvalósítására, ennek az autonómiának azonban valódi autonómiának kell lennie: az autonómia pedig nem terjedhet addig, hogy az adós élete, halála felett minden hatósági kontroll nélkül intézkedhessék. sem nem negligálhatja azokat az erkölcsi jogszabályokat, amelyekhez az állam az ő kivételes