Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [2. r.]

4. sz. szokott használni és hagyta ezt a forgalomban elterjedni és ezzel alperesnek nagy befektetéseket és károkat okozóit. A defenzív védjegyek oltalomképessége tekintetében tehát kettős szempont domborodik ki: az egyik, amely azonban önmagában nem elegendő az ellene való védekezéshez, t. i. hogy nem használtatik, a másik, amely sokkal fontosahh t. i. a jó erkölcs szempontja, vagyis, hogy ha kimutatható, hogy a defenzív védjegy tulajdonosa jó ideig tűri, hogy versenytársa ezt a védjegyet használja és csak azután lép fel ellene. .1 védekezés alapja tehát együttesen a nem használás és a jó erkölcs szempontja; Ehhez hasonló az az esel is, midőn egy tényleg nem működő, bár alakilag létező" vállalat védjegyével szemben kerül forgalomba egy védjegy vagy elnevezés, amely azelőtt a most nyugvó vállalatnak a tulajdona volt. Időleges nyugvás, amelynek okai lehelnek fizikaiak, jogiak, vagy gazdaságiak, nem foszthatnak meg egy vállalatot az ő ismertető jelét képező elnevezéstől: viszont azonban, amenynyiben a vállalat a valóságban csupán papíron létezik, nem foszható meg más attól, hogy egyébként jóhiszeműen használt védjegyéi továbbra is használja. Ily esetről hallottunk az u. n. Nektár szó esetén, amidőn a közismert jNeklár lápsörrel szemben, egy tényleg máinem működő borkereskedő cég emelt kifogást. Mint említettem, az a tény, hogy egy védjegy he van lajstromozva, a versenytársat nem gátolja abban; hogy az ily belajstromozott védjeggyel űzött tisztességtelen verseny ellen fellépjen: amennyiben t. i. a forgalomban ily védjeggyel ellátott áruk alatt az ő vállalát szokták felismerni, mert védjegye már korábban váll ismertté és pedig függetlenül attól, hogy az he volt-e lajstromozva vagy nem. Pédául: a közismert kölni viz márkával, a Johann Maria Farina gegenüber (lem Jüliehs-Platz-iü szemben Budapesten egy gyári cég, melynek ehhez az elnevezéshez semmi köze nem volt, helastromoztalott egy védjegyei Johann Maria Farina gegenüber (lem Sle'fansplatz No. 5. alalt. Zárójel közöli kiemelhetem, hogy a védjegylájstromozó hatóságnak nem válik dicséretére, hogy ilyen lajstromozásokat, melynél a lóláb rögtön kitűnik, csak egyszerűen keresztülenged; midőn a lajstromozást kérő fél, csak egyszerűen hivatkozik egy állítólagos megállapodásra, mely szerint a kölni cég használatához való jogot egy X. Y. nevü egyéntől megszerezte. Vagy egy másik esetei, midőn a közismert Lux védjeggyel szemben a kamaránál valaki Lux Mihály Utódai R.T. szappanforgácsa elnevezéssel ellátóit kartont. mint védjegyet helajslromoztatotl, arra hivatkozván, hogy a Lux Mihály Utódai R. T. cég neki ennek az elnevezésnek védjegyként való lajstromozását megengedte. (Utóbbi esetben a K. T. szempontjából is érdekes kérdéssel állunk szemben. Hogy valaki a cég használatát üzletátruházás nélkül megengedheti-e. illetőleg átruházhatja-é? Ez ugyanis beleütközik a K. T. 10. §-ába, t. i. a cég fogalmába: a Kúria legújabban felmerüli esetben ugy döntött, hogy a cég használata csupán az üzlettel együtt ruházható ál. VIL 4888/1926. Ker. Jog'1927. 6. sz.) Már most mi történt ezekben az esetekben? Utóbbi esetben a Lux védjegytulajdonos fellépésére, ;i védjegytulajdonos önként töröltette a védjegyét. Előbbi esetben azonban a kölni cég kénytelen volt védjegyével üzöll tisztességtelen verseny miatt a Tvt. 9. §-a alapján fellépni és ugy a budapesti kir. törvényszék, mint a kir. Tábla jogerőssé vált Ítéleteikben alperesi tisztességtelen versenyben elmarasztalták és kötelezték arra. hogy a már belajstromozott védjegy használatát végrehajtás terhével hagyják abba. Szinte önként adódik, hogy ez esetben a bíróságnak egy lépéssel tovább kellene menni, nevezetesen a bíróságnak ily esetben ki kellene mondani a védjegy törlést is. Kél hasonló esetben fel is vetéltem ezt a kérdést a bíróságnál és mindkét esetben elutasítottak azzal az indokolással, hogy a védj egy törlés kívül esik a rendes bíróságok hatáskörén, mert védjegy törlésére egyedül a kereskedelmi miniszter bír hatáskörrel. Azt is hangsúlyozta az egyik Ítélet, hogy a tisztességleien versenyhen 'hozott Ítéletnek más előfeltételei vannak, mint a védjegy törlési pernek (ami igaz is), úgyhogy a bíróság törlést nem rendelhet el. Mindkét esetben azt az alterna* liv kérelmei is előterjesztettem, hogy a bíróság marasztalja alperest oly okirat kiállitásáhan, mely alkalmas legyen a védjegytörlés megkérésére. Ezt sem teljesítette a bíróság. Én azonban azl hiszem és e felfogásommal nem állok egyedül, (Meszlényi, Beck stb. szintén ezl vallják), hogy ily esetben a bíróságnak módjában áll a védjegytörlést kimondani tisztességtelen verseny okából, (ugy mint a némel Kg. a német tvt. lő. S-a alapján leszi), de legrosszabb esetben jogában áll alperesi ily törlésre alkalmas okirat kiállítására kötelezni, illetve arra kötelezni, hogy tűrje, miszerint az ilélel alapján a védjegy lörlése kéressék. Az oly védjegyek ugyanis, amelyek a védjegytörvény .'5. 8-ának 4. pontjába ütköznek, vagyis amelyek a belajsromozásból ki vannak zárva és ennélfogva kizárólagos használati jog megszerzésére nem alakhnasak. meri erkölcstelenek vagy a valóságnak meg nem felelőek és a fogyasztó közönség megtévesztésére alkalmasak», azok már eredeti érvénytelenségben szenvednek, he sem lettek volna lajstromozhatók és ennélfogva bárki által, tehát annálinkább jogerős Ítélet állal töröltethetők a lajstromból.