Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [2. r.]

66 KERESKEDELMI Jüü 4. s/,. gol törvénymagyarázat, mely szerint: «in other words color alone cannot legally be deemed to be mi arbitrary symbol». Az angol szerző az ellenkező véleményt valóságos «\vild theory»-nak jellemzi, amely az egész védjegyjogot kiforgatná alapjából. Ugyanígy a 76. oldalon a 6. pont és a hozzáfűzött nagy* szánni irodalmi és gyakorlati idézetek. Hogy miért oly egyhangú a törvényhozások és az irodalom tiltakozása a színnek mint jellegzetes külsőnek a kisajátítása ellen, azt is megmagyarázza Prof. Ádler művének 82 oldalán (10. pont), midőn kifejti, hogy miért nem lehel az áru színe védjegy. A forgalom ugyanis egy meghatározott alakú vagy színű áruban csupán egy ily színű vagy alakú árut lát anélkül, hogy az áru ezen tulajdonsága az áru eredetére, vagy annak bizonyos vállalathoz való tartozására mulatna. Tehát, meri hiányzik a színben a disztinktiv képesség. Ugyanígy az ott felsorolt irodalmi helyek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szin bizonyos vonatkozásban ne lehetne valamely árunak jellegzetes külseje. Gondoljunk pld valamely színkombinációra pld. a közismert Odol, Lux, Polódobozokra, amelyeknek színei rögtön az illető vállalatra utalnak. Ezek azonban színkombinációk, de nem egy szin. Sőt tovább megyünk. Még talán azt is mondhatnók, hogy egy szin is individualizálhat egy árut. hogyha pld. egy doboznak jobb- vagy balsarkában elhelyezünk egy kör- vagy másalaku színfoltot; ez szintén alkalmas lehet az áru jellegzetessé tételére. A szabály azonban az, hogy a jellegzetes külső magától az árutól különálló dolog, tehát pld. annak csomagolásához, tartályához tartozik, de nem lehet magában az áruban. - * A védjegyjog hatályossági terű tele az uj törvény által szinte elképzelhetetlen módon megnövekedett. Már fentebb megjegyeztük, hogy a védjegyjog formális jog. amelynek egyrészt határt szab, illetőleg amelynek előfeltételét képezi a lajstromozás. A Tvt. 9. §-a ezeket a korlátokat egyszerűen ledönti. MikénI a <S. §. a eégbitorlás körét tágítja azáltal, hogy nemcsak a bejegyzett cégnek nyújt oltalmai, és pedig nemcsak az ugyanazon helyen lévő, hanem másutt alakult uj cégekkel szemben is és amely viszont oltalmat nyújt esetleg a bejegyzett céggel szemben is. addig másrészt a 9. §. a védjegyet akkor is védi, amennyiben ;i védjegy belajstromozás nélkül is annyira ismertté vált. hogy a forgalomban arról egy másik verseny válla latot szoktak felismerni és viszont a 9. §. értelmében bejegyzett védjeggyel is el lehet követni tisztességtelen versenyt. A Tvt. szempontjából tehát belajstromozott és be nem lajstromozott védjegy közöl! különbséget tenni nem kell és nem lehet. Ugyancsak megvédi az utánzás ellen akkor is, hogy ha a védjegy egyáltalában be sem lajstromozható, mini valamely árunem általános jelzésére szolgáló árunév, vagy pedig mivel az u. n. Ereizeichent képez. A Tvt. szempontjából ugyanis a védjegyképesség, vagyis a bela jstromozhalóság nem előfeltétele az oltalomnak, mert hogyha az elnevezés a forgalomban mint egy vállalat ismertetőjele vált isméi t lé, akkor oltalomban részesül az függetlenül a belajstromozástól. Itl is hivatkozom a Prof. Adler állal említett Reiehsgerieht iléletre, mely a «Primeros» szó oltalmát megállapította a tisztességtelen versenyzővel szemben, annak dacára, hogy a «Primeros szó, mint szabadjegy nem volt belajstromozható. Viszont egy védjegy annak dacára sem részesül ezen törvény szerint mindig oltalomban, hogy ha az be van lajstromozva. Nézzük mindjárt pld. az u. n. defenzív védjegyet Nagy vállalatok attól való félelmükben, hogy az u. n. fővédjegy nem védi meg őket a mindig leleményes utánzásokkal szemben, óvatosságból ezt a fővédjegyel körülbástyázzák mindenféle hasonló védjeggyel. Ezek az u. n. defenzív védjegyek. A védjegy törvény a véd jegy oltalomképessége szempontjából nem kívánja meg a védjegy lényleges használatát; vagyis a védjegy pusztán a belajstromozás által védjegyjogi oltalmat nyer. Mindaddig tehál, mig a vállalat létezik, a védjegy formális védjegyoltalomban részesül és védjegybitorlási perben a megtámadott t. i. a védjegybirtoló ne hivatkozhatik arra, hogy panaszos az ő védjegyét nem használja. így áll-e ez a tisztességtelen verseny szempontjából is? A Tvt. 9. §-a csak oly védjegyekel vesz oltalomba, amelyekről a forgalomban a verseny válla latot szokták felismerni. Ez feltételezi, hogy a vállalat a védjegy létezéséről a forgalmat ténylegesen tájékoztassa is. Tehát, hogy ha egy vállalat tudomást szerezvén arról, hogy a versenytárs egy védjegyet tett ismertté, az ö defenzív védjegye alapján lépne fel és a megtámadott fél azzal védekeznék, hogy a defenzív védjegy egyáltalában a forgalomban nem vált ismertté, úgyhogy neki erről tudomása sem volt és jóhiszeműen használta ezt az elnevezést, vagy ezt a védjegyet, továbbá bizonyíthatná azt. hogy felperes hallgatagon, tudatosan tűrte, hogy alperes ezl a védjegyet használja; akkor ezzel a védekezéssel minden valószínűség szerint reussálni fog, mert ez esetben a védjegybirtokos járt el a jó erkölcsbe ütköző módon. Ilyen értelemben döntölt a német Reichsgerichl a Gramafon-ca Vox perben és a jó erkölcsökbe ütközőnek mondta ki a védjegytulajdonos azon eljárását, hogy annak dacára, miszerint tudomással bírt arról, hogy alperes a Vox jelzést használja, nem figyelmeztette öt arra. hogy ez az u. n. defenzív védjegyébe: a Gramofoxba ütközik, melyet ténylegesen nem