Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [2. r.]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 65 vagyis a névhez és a védjegyhez való jognak szélesebb körű oltalmát biztosítják ezek a rendelkezések. Oly oltalmak, amelyekről a törvény életbelépte előtt szinte álmodni sem lehetett. Mert ki képzelte volna azt, hogy valakit perbe lehessen fogni azért, hogy saját nevét áruin, vagy egyáltalában vállalata körében használja, holott az öl akár születésénél, akár pedig cégbejegyzésénél fogva megilleti, csak azért, mert nevében vagy cégében esetleg egy oly szó foglaltatik, amely egy másik vállalatnak ismertető jele! Már pedig a 8. §. értelmében az: «aki nevét vagy cégét vállalata körében ugv használja, hogy ennek folytán vállalatát azonos vagy hasonló hangzása nevel, céget, vagy védjegyet jogoson használó más versenyvállalattal össze lehet téveszteni, ha az összetéveszthetőség megállapítható, arra keli kötelezni, hogy nevét, illetőleg cégét egy megkülönböztető todással, elhagyással vagy más változtatással használja». Vagyis a nevét egyébként jogosan használó céget arra lehet kötelezni, hogy cégét megváltoztassa. És ugyanez áll akkor is, ha valaki tisztességtelen verseny céljából névváltoztatás vagy jogutódlás utján szerez meg és használ oly nevel, mely egy más verseny vállalattal összetéveszthető. Még jól emlékszem fiatal jelöli korom egyik cselére. Ez az esel legalább oly érdekes, mint az irodalomban közismert Mumm és Farina cselek, midőn ezekkel a világmárkákkal szemben megvásároltak egy Mumm nevü szobaleányt, vagy egy karina nevü boltiszolgát, s ezekkel versenvvállalalol létesítettek. Ezek a homonymia ismeri iskolapéldái, melyekkel szemben a Tvt. előtti jog lehetetlen volt. Nálunk is voll ily eset. Ismeretes a Törley-cég Talisman pezsgőmárkája. A Tvt. elölt mintegy kél évtizeddel egy ismert védjegykalóz maga mellé veti egy budafoki Till József nevü svábot, annak nevét megmagyarosillalla (akkor még könnyen ment) és felvette a Törlei József és társa cégei és elkezdeti Talesmani gyártani- Hogy eredményi elérjünk, kénytelenek voltunk a magyarosítást visszavonatni és igy fokról-fokra eljárni ellene. Ma már erre nincs szükség. Ma azonban máskép áll a helyzet. Ismerünk egy jogesetet, amidőn egy évtizedes cég kénytelen voll cégéi teljesen megváltoztatni csak azért, meri a cégei áruin egymás cég védjegyével összetéveszthető módon használván azáltal megtámadta totl és oly na"" kártérítésben marasztaltatott, hogy annak elkerülése végeit inkább teljesen más céget veti fel. Ugyanilyenek a közismert Singeresetek, melyekben a Kúria már ismételt marasztaló ítéletet hozott. h) A 9. §. tekintetéhen kél részletkérdés érdemel különös figyelmet. Az egyik az u. n. jellegzetes külső, a másik a védjegy. Mi a jellegzetes külső? Jellegzetes külső alatt az árunak azl a képességél érijük, hogy azáltal egy vállalatnak áruját egy más vállalat árujától meg lehel különböztetni, vagyis azl a disztinktiv képességei, hogy arról röglön meg lehel tudni, hogy ez az áru mely vállalathoz tartozik. Mig tehát az áruelnevezés az u. n. árunév egy árunemnek más árunemlől való megkülönböztetésre szolgál, a jellegzetes külső arra utal, hogy egy áru mely vállalathoz, tartozik. Maga a szó mulatja, hogy a jellegzetes tulajdonságnak valamely külső jelnek kell lenni, valaminek, (tmi az árutól különbözik, léhát nem nuuja az áru a maga fizikai vagy kémiai összetételében. Ez az utóbbi már ugyanis egész más lapra tartozik, mert ez lehet tárgya szabadalomnak, de nem lehet védjegy. Tehát mayának az árunak szine. ami akár fizikai, akái kémiai összetétel folyománya, nem képezheti az áru jellegzetes külsejét. Az iparjogvédelem klasszikus mesterének Prof. Josef Kohlernak Das Recht des Markenschutzes cimü munkájához fordulunk elsősorban. Ili látjuk mindjárt, hogy több (igy az argentínai, az angol) törvényhozás egyéne sen kizárja a színnek védjegyként való szereplését azon indokolással: «Dass die Marké stets etwas von der Waare und ihrer Ver packung versohiedenes sein müsse, dass sie nicht in der Waare selbst hegen dürfe. (S. 208. ) Vagy mint a 207. oldalon a francia joggyakorlatról Pataille művéből láthatjuk, hogy «une couleur en elle mérne ne peut suffire pour constituer une marque», vagyis hogy a szin önmagában nem alkothat védjegyei. Vagy a 209. oldalon a német joggyakorlatból, hogy: Dass die blosse Farbe . . . kein Waarenzeichen sein könne. Hogy a szin nem monopolizálható védjegykéld, annak oka abban rejlik, mert különben a szin monopolizálása állal bárki az árunak a szokásos vagy esztétikai alakját kisajátíthatná és tulmenne a védjegyjog halárain és szabadalmat biztositana a védjegy tulajdonosának, amelyre pedig a törvény nyújt alapot. Ugyanezt a felfogást találjuk az osztrák védjegyjog legkiválóbb művelőjének. Prof. Dr. Emánuel Ádlernak «System des öesterr. Maikenrechts cimü müvében (Wien. 19091. amelyben IS. 39) kifejti, hogy a védjegyjog nem arra szolgál, hogy a versenyt olykép korlátozza, hogy az. egy Erzeugungs- oder Gebrauchs monopóliumot teremtsen. «Es wáre daher eine Verfálschung dieses Rehtsinstitutes, wenn unter dem Scheine des Markenrechtes zugleich cin ausschliessliches Recht daraüf erworben werden könnte, ciner Waare . . . eine bestimmte Farbe zu verwenden , vagy a 75. oldalon: «Es kann daher die Farbe der Waare oder Verpackung als solche, wéil sie kein Bild isi. auch keine Marké sein»; és különösen élénken illusztrálja ezt az ezen tételhez fűzött 25. jegyzetben felsorolt nagy jogirodalom és joggyakorlat, s különösen az ahhoz fűzött an