Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 4. szám - Az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslat

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Yisegrádi-utca 14. sz. Telefon T. 271—65. ALAPITOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b t. t., igazságügyminiszter ny. kuriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre: 12. — P Félévre: 6. — P Egy füzet ára 1. 20 P HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM 4. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1928 ÁPRILIS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Kohner Arthur ügyvéd. Az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslat. Dr. Blau György ügyvéd. Mit ériünk el valorizációs mozgalmunkkal ? Dr. Szente Lajos ügyvéd. A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt. ) a gyakorlatban. Dr. Windisch Ferenc debreceni joggyakornok. A kereskedői minőséget megállapító törvényes rendelkezések megváltoztatása Ausztriában. SZEMLE: A magyar magánjogi törvénykönyv javaslata. — Vételi ügylet utólagos hatályosulása. (F. B. ) — Ankét a fizetésképtelenségi jog reformjáról. HAZAI JOGGYAKORLAT: 45.. 46. Általános. — 47. Versenytilalom. — 48., 49. Főnök és alkalmazott. — 50. Vasuti alkalmazott. — 51. Szolgálati szerződés. — 52., 53. Kegydij. — 54. Valorizáció— 55., 56., 57., 58. Vétel. — 59. Nyugdij-valorizáció. — 60. Kényszeregyezség. — 61. Csőd. — 62. Váltó. Az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslat. Irta: Dr. Kohner Arthur ügyvéd. Ez a törvényjavaslat egyik láncszeme annak az akciónak, amely a magángazdaság szanálásának) jelszava alatt folyik. Már a mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről szóló 1925. évi XV. t. -c. célja volt biztositani a hitelt annak, akit normális gazdasági viszonyok közölt a hitel joggal megillet. Ezt tartja szem előtt a végre tető alá került 1927. évi XXXV. t. -c, amely a jelzálogjogra vonatkozó jogszabályokat kodifikálja; ez a cél ja az ingó jelzálogjogról szóló és az országgyülés elé terjesztett törvényjavaslatnak és az ipari vállalatok indokolt hiteligényeinek kielégítését, valamint az ipari vállalatok felsegitését tüzi ki célul a fenti törvényjavaslat. A törvényjavaslat lényege az, hogy az erre külön feljogositandó pénzintézet az ipari vállalatoknak kamatozó törlesztéses kölcsönöket nyujtson, ezeket jelzálogjoggal biztositsa és e fedezet alapján ipari zálogleveleket bocsáthasson ki. A célnak gazdasági indokoltsága vita tárgyává nem tehető; ezzel a törvényjavaslattal a kormány az ipari vállalatoknak régóta sürgetett kivánságát óhajtja teljesiteni. Az a mód azonban, ahogy ezt a záloglevélhitelt a törvényjavaslat alapelveiben és részleteiben szabályozza, a legnagyobb mértékben aggasztó. Uj instuticiót kiván a javaslat létesíteni, amely sehogy sincsen összhangban a fennálló jogszabályokkal és számos vonatkozásban sulyos komplikációkra fog vezetni, ha a javaslat rendelkezései nem módosulnak. Az alábbiakban csak a javaslat legfontosabb intézkedéseiről lesz szó, a részletkérdéseket mellőzöm, azonban a legfontosabb alapvető intézkedésekkel kapcsolatban rá fogok mutatni arra, hogy a tervbevett szabályozás mily következetlen, mennyire figyelmen kivül hagyja a jelenlegi jól bevált jogszabályokat és mennyire alkalmas a legsulyosabb bonyodalmak előidézésére. A javaslat alapvető rendelkezése az (1. 1. és 3. §§. ), hogy az erre jogosult pénzintézet által az ipari vállalat rendelkezésére bocsátandó kölcsön a vállalat összes ingatlan- és ingóvagyonát, mint egységes jogi egészet terheli és az alapítandó jelzálogjog, mint ily egységes egészre, a vállalat ingatlanvagyonán kivül kiterjed annak egész üzemére, az üzem folytatásához tartozó összes vagyontárgyra, ideértve tehát nemcsak a vállalat gépi és egyéb felszerelését, hanem nyersanyagait, segédanyagait, raktáron levő gyártmányait, összes jogait, követeléseit, figyelem nélkül arra, hogy a jelzálogadós azokat a jelzálogjog megalapítása előtt vagy után szerezte-e. Amit a javaslat tervbevesz, az a jogteóriában és gyakorlati jogban rég letárgyalt és végleg kipusztitottnak tartott generális, hypothéka jogintézménye. Ugy a teoretikus, mint a gyakorlati jogászok abban a hiszemben voltak, hogy a késő római jognak ez a találmánya, amely bizonytalan határainál fogva csak