Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 4. szám - Az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslat
58 KERESKEDELMI JOG 4. sz. bonyodalmakra vezethetett, egy régen letűnt és csak a jogtörténetben élő jogintézmény. Most azonban, amidőn éppen a magyar jelzálogtörvény kodifikálja a jelzálogjog speciális jellegét és amidőn az ingójelzálogról szóló törvényjavaslat is az ingójelzálog specialitására helyezi a fősúlyt, hirtelen előbukkan ez a jogtörténeti rém, amely egyáltalán nem illik bele a modern jogokba. Az indokolásnak arra való hivatkozása, hogy a magyar jog generális hypothéka intézményét ismeri, mert hiszen a vasutak és csatornák központi telekkönyvezésére. valamint a bányákra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatosan az említett vállalatok ingóságaira zálogjogot csakis az ingatlanokkal együttesen, tehát a generális hypothéka tormájában lehel szerezni, nem helytálló. A vasutak és csatornák helyzete a hitelélet szempontjából egészen más, mini az ipari vállalatoké. Ezek a vállalatok normálisan folyöhitelekre nem szorulnak, mert törzsrészvényés elsőbbségi részvénytőkéik, valamin i el sőbbségi kötvényeik utján minden hiteligényüket fedezhetik. A bányatörvényre való utalás pedig azért helytelen, mert a jelzálogjog a bányatelekkönyvben foglalt mii üzletére szükséges minden külépületre, telekre és építményre, a megkívántató szerszámokkai, eszközökkel és egyéb tartozékokkal együtt (Bányaiörvény 251. §.) kiterjed ugyan, amit a bányamű speciális jellege indokol, azonban nem égy egész vállalatnak mindennemű fogyó és szaporodó vagyona van jelzálogilag lekötve, hanem csupán a bányaműnek azok a tartozékai, amelyek nélkül a mii nem folytatható. A zálogjognak e kiterjesztése tehát egyúttal közbiztonsági érdek is. A javaslat az egyetlen hitelező álláspontjára helyezkedik, mert megtiltja (5. §.) a további jelzálogjoggal való terhelést. Az indokolás ugyan azt mondja, hogy miután a-fedezetnek a törvény szerint legalább a kölcsöntőke háromszorosát kell kilennie (2. §.'), az ipari vállalatoknak ily jelzálogkölcsön meg: alapitása után megmarad a hitele, mert éppen az ilyen kölcsön felvétele igazolni fogja azt, hogy a kölcsöntőkének legalább is két szeresét meghaladó fedezet áll még a többi hitelezők rendelkezésére. Azt hiszem, bővebb indokolásra nem szorul, hogy az ily jelzálogkölcsön felvétele éppen az ellenkezőt fogja eredményezni. Az ipari vállalat egyéb hitele teljesen megszűnik, mert senki sem lesz hajlandó az ipari zálogleveleket kibocsátó pénzintézet kiváltságos jogi helyzetére való tekintettel, a vállalatnak további hitelt nyújtani, különösen figyelemmel arra, hogy az ily jelzálogjoggal terhelt vagvonra a végrehajtási eljárást is csak mint jogi egységre lehet vezetni (4. §.). Vagyis, ha a tervbevett- módon az ipari vállalatok hitelhez jutnak, egyéb hitelük előreláthatólag meg Ing szűnni. Joggal sérelmezik a záloglevélkibocsátoinlézetek az ipari <záloglevél» elnevezést is. A köztudatban a záloglevél, mint egy abszolút fundált értékpapír szerepel, melynek forgalmi értékét és elterjedtségéi nem fogja előnyösen befolyásolni, ha hasonló elnevezés alatt egyéb, nem ily jól fundált és egészen más jellegű fedezettel bíró értékpapírok kerülnek forgalomba. Amíg a jelzálogjogról szóló törvény a megszűnt jelzálogjog ranghelyével való rendelkezés jogát tágítja és lehetővé leszi a fix és saját jelzálogjog intézményét, addig a javaslat (10. §.) kizárja a jelzálog tekintetében a vállalat azon jogát, hogy a megszűnt jelzálogjog ranghelyével rendelkezzék. A javaslat szerint ugyanis ily jelzálogjog csakis első helyen kebelezhető be az arra jogosult pénzintézet javára, tehát e konstrukció mellett a ranghellyel való rendelkezés joga korlátlanul nem is illethetné meg az ipari vállalatokat. Ámde figyelmen kivül hagyja a javaslat, hogy a ranghellyel való rendelkezés jogával éppen a konverzió lehetőségéi zárja ki. Már pedig a konverzió annál a kölcsönnél, amely legalább 10 évre szóló (2. §.) törlesztéses kölcsön, annyival is inkább indokolt, mert amíg a közönséges ingatlanra adoti törlesztéses kölcsönkövetelésnél az ingatlannak nagyjában állandó jövedelme a stabil kölesöntörlesztési részleteket biztosítja, addig az ipari \ állalatok jövedelmezősége a konjunktúrától és az általános gazdasági viszonyoktól függ. így tehát bizonytalan, hogy a jelenlegi viszonyok között esetleg mérsékeltnek tartott kamat rövlid idő múlva nem lesz-e túlságosan súlyos és a konverzió indokoltsága nem forog-e hamarosan fenn. A kölcsön speciális jellegére való tekintettel a konverziót meg kell k-onynyiteni, nem pedig megnehezíteni. A javaslat szerint hitelező csak olyan pénzinézet lehet, amely erre az üzletágra a m. kir. pénzügyminisztertől engedélyt kapóit és amelynek alapszabályszerü üzletköre kizárólag ilyen záloglevelek kibocsátására és a kibocsátás alapjául szolgáló ügyletekre terjed ki (13. §.}. A pénzügyminisztert a javaslat felhatalmazza, hogy az ipari zálogleveleket kibocsátó intézet alapításában részvényaláirás utján résztvegyen. Az adós személyére vonatkozólag a javaslat azt a kikötést teszi (1. §.), hogy az csak ipari vállalat folytatására alakult, nyilvános számadásra kötelezeti kereskedelmi társaság lehet. Helyesebb lenne a szövegezés akként, hogy az adós csakis oly nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaság lehet, amely alapszabályai értelmében kizárólag, vagy túlnyomórészt ipari termeléssel foglalkozik. Sőt az is megfontolandó lenne, hogv a nem nvil-