Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A korlátolt felelősségü társaság. Szende Péter Pál dr. előadása a Jogászegyletben

3. sz. KERESKEDELMI JOG 53 azonban a felhozoltakban fel nem ismerhetők, mert hisz a felperesnek módjában volt érdekei védelmére minden szükséges törvényes lépést megtenni, ha alperes feljelentését csakugyan alaptalannak tudta. A Pp. 224. és 237. §-ainak felelt meg tehát a fellebbezési bíróság, amidőn a felperes állal felhozott e körülményeknek, mint az ügy eldöntése szempontjából lényegteleneknek közelebbi vizsgálatába és bizonyításába nem bocsátkozott. Miután pedig a kényszer lenforgása ezek szerint kizártnak vehető, a természetes okszerűségen alapszik a fellebbezési bíróságnak az a ténybeli következletése is, hogy felperes helyzetének mérlegelése után szabad akaratelhatározásából irta alá a 3,/ alatti nyilatkozatot, ami egyébként hónapokkal a feljelentés után történt. Minthogy pedig a 3./ alatti nem hagy fenn semmi kétséget arra nézve, hogy felperes mindennemű nyugdíjigényéről kifejezetten lemondott és az ily lemondás az igényt akkor is megszünteti, ha egyébként a szolgálati szabályzat szerint a nyugdijigénytől az alkalmazott csak büntetőbírósági marasztaló ítélet alapján, avagy elbocsátásra szóló fegyelmi határozat utján volna megfosztható: törvényszerű a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy felperest a 3./ alattira tekintettel semmiféle nyugdíj meg nem illeti. Téves ugyan a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperes által telt bünfenyitő feljelentés alaptalansága felperes részéről csak jogerős büntetőbírósági ítélettel lett volna bizonyítható, mert a magánjogi követelések alapjául szolgáló tények rendszerint a Pp. által engedett bármely bizonyítási eszközzel igazolhatók és a büntető ítélettel való igazolás — a magáninditvány visszavonására tekintettel, nem is lett volna keresztülvihető. Ámde a fellebbezési bíróságnak ezen állásfoglalása a felpeiesre sérelemmel nem járt, mert egyrészt a minden kényszer nélkül és szabad elhatározásból létrejött lemondás mellett a nyugdijat még a feljelentés alaptalansága sem tenné megítélhetővé, másrészt, mert felperes azt az egész per során bizonyítani még csak meg sem kísérelte és semmiféle bizonyítási indítványt nem is telt arra nézve, hogy az alperes feljelentése valóban alaptalan lett volna. Főnök és alkalmazott. 37. Nincs oly törvényes rendelkezés, mely a munkaadót, ha arra magát szerződésileg nem kötelezte, magánjogi szolgálati jogviszonyból folyóan arra kötelezné, hogy az alkalmazottjának nyugdijat fizessen. A munkaadó tehát a nyugdíjszolgáltatás feltételeire és mérvére is az alkalmazottaival szabadon szerződhetik; s a háború és az ezt követő pénzértékromlás és gazdasági válság által indokolt átértékelésre vonatkozó jogszabályok határain tul többre, vagy más feltételek melleit bíróilag sem kötelezhető, mint amelynek és amely feltételek mellett teljesítésére magát szerződésileg kötelezte. (Ktiriá P. II. 6537/1926. sz. a. 1028 január 10-én.) 38. A közvetlenül a gyártásnál foglalkoztatott és csak a mérnökök rendelkezéseit végrehajtó, nem szellemi, hanem tesi munkát végző gyári alkalmazniuk még akkor is, — ha havi fizetésben és úgynevezett gratítikáeióhan is részesülnek, és ha a hosszabb gyakorlat által szerzett tapasztalati ismereteik révén bizonyos fokig a többi munkás fölött is állanak, — csak iparossegédeknek, nem pedig iparvállalati tisztviselőknek minősülnek. (Kúria P. II. 5005/1027. sz. a. 1028 január 10-én.) Indokok: Az iparossegédi minőségből és a tisztviselői jelleg hiányából önként következik azután az 1010/1020. M. E. sz. rendelet alkalmazhatóságának kizártsága és az ebben megszabott végkielégítésre irányuló igény megdőlte is, mert a felhívott rendelet annak 1. §-ában foglalt kifejezett intézkedése, de az állandó bírói gyakorlatban elfogadott értelmezése szerint kizárólag azokra vonatkoztatható csupán, akik valamely kereskedőnek vagy iparosnak vállalatában mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva. E mellett az 5—23. alatt csatolt levelekkel érinteti felperesek nem emelhetnek jogos igényt a rendeletszerü végkielégítésre a hlöst emiitelt levelek alapján sem, mert e levelek a tisztviselői minőségnek és az 1910/1020. M. E. rendelet alkalmazandóságának elismerésére nézve a legcsekélyebb utalást sem tartalmaznak és mert abból, hogy a munkaadó előző törvényes, vagy szerződéses kötelezettség nélkül, tehát lényegében ajándékképpen, alkalmazottját bármely néven valamely juttatásban részesili, nem származik jog arra nézve, hogy a munkaadó az önkéntes adományon túlmenő, de törvény szerint nem járó további hasonló szolgáltatásra is legyen szorítható. 30. A szolgálatképtelenség megállapítását kimondó vasúti orvosi vélemény felülbírálható. Ellenben a szolgálati viszony fennállását a biróság nem mondhatja ki. (Kúria P. II. 7214/1026. sz a. 1027 dec. 22-én.) Indokok: I. Az 1014. évi XVII. t.-c. 55. §-a szerint, ha a felmondás szabályellenesen történt, az elbocsátott vasúti alkalmazott magánjogi igényeit a törvény rendes utján érvényesítheti. Ennélfogva a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik annak elbírálása, vájjon fenforog-e az idézell törvény 53. ij. II. pontjának az az esete, mely az állandó alkalmazottal szemben a felmondás megengedhetőségét a megállapított szolgálatképtelenséghez köti. Ebből következik, hogy a szolgálalképtelenség fenforgásának előfeltételei sem vonhatók el a rendes biróság megítélése alól; mert a szolgálatképtelenség megállapítása nincsen a szolgálati rendtartásban olyan biztosítékokkal körülövezve, mint a legyeimi uton való elbocsátás, —melynél a fegyelmi vétség tényállásának megállapítása és a törvényes büntetés mérvének kiszabása a fegyelmi bíróságnak autonóm hatáskörébe tartozik, — hanem a felmondás alperes vasút egyoldalit lénye, mely éppen ezért teljes egészében a rendes biróság megítélése alá esik. Igaz ugyan, hogy a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság szolgálali szabályzatának a peres felek szolgálali viszonyára alkalmazandó 72. §-a és 71. §. 2. bekezdése szerint a szolgálalképtelenséget a vállalat orvosának kell megállapítania. Azonban az a lény. hogy ez a megállapítás tényleg a vállalat orvosi tanácsa állal történt, egymagában még nem teszi ezl a megállapítást oly szabályszerűvé, hogy annak anyagi