Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A korlátolt felelősségü társaság. Szende Péter Pál dr. előadása a Jogászegyletben

54 KERESKEDELMI JOG 3. sz. teltételei a rendes bíróság felülbírálása köréből el lennének vonhatók. Ugyanis az 1914. évi XVII. l.-c. 5. §. I. 3. jxmlja csak az. alkalmazás előfeltételeként állítja lel azl. hogy a felveendő egyének vasúti szolgáin lia alkalmas volta vasúti orvos bizonyítványával igazolandó: ebből azonban nem következtethető az, mintha a törvény :i szolgálat felmondására okot adó állandó szolgálatképtelenség megállapítását is a vasúti orvos kizárólagos, ellenőrizhetetlen és felülvizsgálhatatlan hatáskörébe kívánta volna utalni. A Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság szolgálati szabályzala 71. 2. bekezdésének az a rendelkezése lehát, hogy a szolgálatképtelenséget a vállalat orvosának kell megállapítani, az 1914:XV1I. t.-c. 50. ij-ának .">. bekezdése szerint a szolgálati rendtartással szemben a személyzet hátrányára nem értelmezhető akként, hogy az orvosi megállapítás felülvizsgálata a rendes bíróság hatásköréből ki volna zárva. Alaptalanul panaszolta tehát az alperes a Pp. 180. §. 1. pontján alapuló és hivatalból észlelendő annak a pergátló körülménynek fen forgását, hogy a jelen ügy a rendes bíróság hatáskörébe nem tartozik. II. Elenben alapos az a panasz, hogy a fellebbezési bíróság a szolgálati viszony fennállásának kimondásával anyagi jogszabályt sértett: Ugyanis a szolgálati viszonynak a felek közös akaratán alapuló és együttműködést feltételező bizalmi természetével ellenkezik az, hogy a munkaadó bíróilag kényszeríthető volna arra, hogy az alkalmazóit ját akarata ellenére szolgálatában tartsa vagy visszavegye. Az elbocsátás vagy felmondás sza bálytalanságának tehát az 1914:XVIX. t.-c. 55. §-a értelmében csupán az a következménye, hogy az alkalmazottnak magánjogi igényei érintetlenül maradnak, amelyek abban állanak, hogy a szolgálat jogellenes megszakításából eredő kárát követelheti. Ezért a szolgálati viszony fennállásának kimondására vonatkozó Ítéleti kijelentést mellőzni kellelt. Zálog. 40. A zálogolás nem szolgál akadályul arra, hogy a hitelező az adós egyéb vagyonából szerezzen kielégítést, mert a zálog csak arra jogosítja a hitelezőt, hogy a zálogtárggyal biztosított követelésének a zálogtárgyból való kielégítését követelhesse; de nem zárja el attól, hogy követelésére nézve akár ennek egészére, akár pedig annak a zálogtárgy által nem fedezett részére az adós egyéb vagyonából is kielégítést szerezzen. (Kúria P. VII. 2993/1927, sz. a. 1927 dre. 20-án.) Vétel. 41. Az elállási jog gyakorlását nem zárja ki az a körülmény, hogy az eladó bizonyos idő tartamára a hiányokért szavatosságot vállalt, mert ez nem szünteti meg az eladónak azt a kötelezettségét, hogy már eredetileg is szerződésszerű árut szolgáltasson és így nem fosztja meg a vevőt attól a jogától, hogy amennyiben az eladó már eredetileg i is hiányos árut szolgáltatott, ay ügylettől elálljon. (Kúria P. IV 3078/1927; sz. a. 1927. dec. 5-én.) I Bizoináiiy. 42. A bizományi ügylet jogi ismérve egyedül az, hogy valaki megbízásból a saját nevében más részére köt ügyletet, ami mellett közömbös, hogy ha a bizományi áruk fix áron való vétele a szerződés szerint kiköttetett. (Kúria P. VII. 2153/1927. sz. a. 1927 dec. 16-án.) Indokok: A in. kir. Kúria mindenekelőtt annak a kérdésnek az elbírálását találta eldöntendőnek, hogy létezett-e a felperes és a vb. G. M. közöli bizományi viszony s ha igen, származott-e a megbízó felperes részére személyes igény a bizományi viszony keretéhen történt vétel tárgyának követelése tekintetében? Nem támadta meg alperes a fellebbezési bíróságnak a most említett okiratok tartalma alapján megállapított s Ítéletének 1—3. pontjaiban foglalt ténymegállapítást sem, mert idevonatkozókig is csak azzal érvelt, hogy a Ii./. alattiban foglalt nyilatkozatokból vb. bizományosi minőségél és az általa azok alapján kötött ügyletek bizományi jellegét megállapítani nem lehet. Ilyen körülmények között, arra való tekintettel, hogy alperes semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott abban a tekintetben, hogy a B—E alattiak felperesnek és vb.-nak nem a bennük lefektetett s azokból megállapítható akaratát, hanem valamely más, színlelt megállapodásukat tartalmazná: helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint felperesnek a közadóssal létesített ügylete jogi minősítésének az elbírálásánál az e tekintetben létesített okirali megállapodásokat valódiaknak és irányadóknak fogadia el. A K. T. 368. §-a értelmében a bizományi viszony egyediili ismérve az. hogy valaki megbízásából a maga nevében, de más részére kössön ügyletekel. Ezek mellett a fellételek melleit fenforog a bizományi viszony akkor is, ha a bizományi áruk fix áron való vétele szerződésileg ki is köttetett (értékpapírok bizományi vétele). A bizományi viszony jellegét tehát nem befolyásolja az, hogy a bizományos részére fix árak szabattak, s következésképpen az a körülmény, hogy a bizományos a ki jelöltnél kedvezőbb fellételek mellett köti meg az ügyletet, a szerződési bizományi jellegétől meg nem fosztja. (K. T. 378., 370. §.). Nem érinti a szerződés bizományi jellegéi az sesn,, hogy a vb. tartozott-e vagy sem elszámolni a megadott limila ár és az általa elért bevásárlási ár közti különbözetről. Alaptalan ebből folyóan alperesnek a bizományosi viszony és a bizományi ügylet jellegének lenn nem forgását vitató támadása. A Cs. T. 42. ij-ában foglalt anyagi jognak megfelel tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspont ja, amely szerint a felperes és a vb. között fennálló bizományi viszonyból folyóan a vb. bizományos állal eszközölt vétel megtörténtével a megbízó felperes személyes igénye nyomban megnyílott a bizományi viszony keretében eszközöli vétel tárgyának a követelése tekintetében. Ha igaz is azonban, hogy a megbízónak a vételi bizomány fenforgása esetén is fennáll az előbb érintett személyes igénye: ennek az érvényesítését; vagyis a bizományi árunak a közadós csődjéből