Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - Részvénypiac és részvényjog

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST V., Visegrádi utca 14. sz. Telefon T. 271—65. ALAPÍTOTTA; FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre : 12.— P Félévre: 6.— P Egy füzet ára 1.20 P HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM 3. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAFEST, 1928 MÁRCIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. König Vilmos uáv. tanácsos, ügyvéd. Részvénypiac és részvényjog. Dr. Gaár Vilmos ny. kúriai biró. A kézi zálogtárgy átadottnak mikor tekinthető. (Kt. 302. §.) Dr. György Ernő, az OHE igazgatója. Kézizálog — átadás nélkül. Dr. Szenté Lajos ügyvéd. A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban. Dr. Fenyves Béla. A valorizáció körül. Dr. Vinkler János pécsi egyet, tanár : Dr. Újlaki Géza: A választott bíráskodás kézikönyve. SZEMLE: Előadássorozat Magyarország Magánjogi Törvénykönyvéről. — Jogegységi tanácsi értesítő. — A korlátolt felelősségű társaság. — Előadás a tisztességtelen versenyről. — A zálogszerződés joghatályossága. — Nemzetközi fuvarozás. — Országos TJgyvédszövetség pályázata. IRODALOM : Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 35. Általános. — 36. Kényszer. — 37., 38., 39. Főnök és alkalmazott. — 40. Zálog. — 41. Vétel. — 42. Bizomány. — 43. Tisztességtelen verseny. — 44. ügyvédi költség. Részvénypiac és rész vényjog. Irta: Dr. König Vilmos udv. tanácsos, ügyvéd. Aki elolvassa a budapesti értéktőzsdéről szóló jelentéseket, könnyen elmerül abba a káprázatba, hogy valamely kórházból kiszivárgott hírekkel foglalkozott. A kimúláshoz közeledő erőtlenség vált itt uralkodóvá és ha némelykor a külföld nem szánná meg a beteg testet egy-egy injekció erejéig, a halottkémre kellene átruházni a további teendőket. Bizonyára felesleges feltárni ennek a helyzetnek egész gazdasági életünkre kiható veszélyes voltát, mert a vállalkozási szellem csak ugy érvényesülhet, ha a részvénypiac a szükséges tőkéket rendelkezésre bocsátja. Ez pedig nem várható, ha a részvény a könnyű és megfelelő értékesítés lehetőségétől meg van fosztva és ilyképpen a részvény vétele is egy abnormis kockázat jellegét ölti. Ha ennek a beteges állapotnak okait keressük, ugy azt találjuk, hogy itt nagyrészbén közrehat az a jogi bánásmód, melyben a részvény a közelmúltban részesült és még ma is részesül. A szédelgésekre ösztönző infláció katasztrofális lezajlása után a legbrutálisabb csapást mérte a nagyközönség körében elhelyezett részvénybirtokra az aranymérlegekről szóló rendelet. Ez módot nyújtott, hogy a részvényérték ad libitum lefokoztassék. A konszernek és maguk a vállalatok kiméletlenül kihasználták ezt az adott lehetőséget és a megnyitó mérlegben, kevés kivétellel, az aktívákat legalább is felére leszállították. Ennek a felerésznek felét azután tartalékba helyezték és igy kivonták az osztalékban való részesülés alól. Maradt tehát a részvény a társasági vagyon 25 százalékos reprezentánsa és az egész osztalékpolitika méreteiben ehhez igazodik. Mindezekhez járult most már a részvények összevonása, mely kitermelte az alig értékesíthető hányadrészvényeket. Végül pedig jött a tőzsde a kötésegységek megállapításával és fokozatos emelésével, ugy, hogy e részvények nagy része a szó legszorosabb értelmében ki lett rekesztve a normális commerciumból. (A végzetes hiba ugy lett elkövetve, hogy mi elavult részvényjogunkkal átvettük a modern alapokon nyugvó német részvényjoghoz alkalmazkodó ottani aranyrendeletet.) Eme majdnem az állam valorizációs politikáját visszatükröző gestio évtizedekre kiirtotta a közönség szélesebb rétegeiben a részvény iránti bizalmat. Ma részvényt, a külföld spekulációs beavatkozásától eltekintve, csak beavatott, tőkeerős elemek vehetnek, olyanok, akiknek módjában áll bevárni, mig az eldugott tartalékok kikerülnek rejtekhelyeikből. Igaz, hogy a vállalatok vezetőségei ilyeténképpen felszabadultak a kimutatott részvénytőke kamatoztatásának gondjai alól, de ennek ellenében elestek az olcsó és biztos tőkeemelésektől és igy kénytelenek a fokozódó forgalom szükségleteit túlzott és drága hitel igénybevételével fedezni. Az igénybevett nagymérvű hitel pedig olyan egészségtelen helyzetet teremt, mely előbbutóbb a részvényt a non valeur szintjére viszi. Az a rendszerré vált törekvés: osztalékot nem