Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 3. szám - A kézi zálogtárgy átadottnak mikor tekinthető. (Kt.302.pr.)

38 KERESKEDELMI JOG 3. sz. fizetni, végelemzésben a kontemplált megerősödés helyett éppen az ellenkező ered ményhez fog vezetni. Csodálatos jelenség, hogy amig azok, akik hivatva volnának a részvénytársasági érdekeket propagálni, teljesen elvesztették az eziránti helyes érzékéi, a birói gyakorlatban olyan elvek kezdenek érvényesülni, melyek a fináncabszolutizmus kinövéseit komoly intelemben részesitik. Ennek az iránynak úttörője volt a Tury Sándor ur vezetése alatt állott (IV-es) kereskedelmi tanács. Amig az aranyrendelet 14. §-a meghátrál! egy szahatos állásfoglalás elől, addig az említeti tanács hires 3470/1923. sz. határozatában garanciákat teremtett azon visszaélések ellen, melyek az alaptőkefelemelések alkalmával az átvételi jog megvonása által napirenden voltak. Szerencsés gondolat volt a jó erkölcsökre való utalással megfelelő határt szabni. A második lépés annak a régi megrögzött gyakorlat elejtésében nyilvánult meg. mely a károsult részvényest elzárta attól, hogy az igazgatóság tagjai ellen felléphessen. A Kúria ezelőtt mesterkélt módon konstruálta meg a jogviszonyt részvényes és igazgatóság közt. kimondván, hogy előbbi csakis a közgyűlésen gyakorolhatja jogait és ebből levezette, hogy csak a közgyűlést, esetleg a tömeggondnokot illeti meg a jog kártérítést követelni. Ujabban a Kúria a KT. 189. §-ának megszorító magyarázatot meg nem tűrő, világos tartalmára támaszkodik, mely az igazgatósági tag felelősségét egész általánosságban a ,,károsult"-tal szemben állapítja meg, ami oda vezet, hogy a vétkes igazgató sági tag ellen közgyűlési határozat nélkül is saját jogán akár a károsult részvényes, akár a társaság hitelezője keresettel felléphet. Eme minden tekintetben helyes állásfoglalás csak arra a kiegészítésre szorul, hogy a rosszhiszeműen támadó részvényes a maga részéről is kártérítéssel tartozik, ha fellépése a társaság károsodásához vezetett. A gyakor lat ilyen kiterjesztésére a magánjog általános elvei megfelelő alapot nyújtanak és igy el lesz érhető, hogy a részvényes a neki biztosított jogot nem fogja felhasználni meg nem engedett célok elérésére. A részvényesi jogoknak legradikálisabb alátámasztását nyújtja a Kúria legújabb határozata, mely az osztalékra való igényt függetleníti az igazgatóság és közgyűlés tetszésétől. E téren óriási elhatalmaskodás illuzó riussá tette a részvénynek kijáró vagyonjelleget, mert ha meg van engedve a nyereség egész vagy tulnyomórészbeni következetes visszatartása, ugv minden részvényes kénytelen kapitulálni. Persze, a naiv tanácsadók erre azl mondják, hogy a részvényes, ha nincs megelégedve a társasági ügyvitellel, eladhatja részvényét, csakhogy felmerül az a nem szerénytelen aggály, hogy milyen ár az, mely elérhető olyan részvényért, melynek osztalékbani részesedése attól a klauzulától függ: ..sí voluero". Tapasztaltuk azt is, hogy az ilyen kitagadott részvényes helyéhe lépő érdemesebb kezek később visszahelyeztetnek a tőke gyümölcseinek teljes birtokába. Végül felmerül az a kérdés, vájjon a Kúria ujabb gyakorlata alkalmas-e a részvények devalvációját megállítani. Meggyőződésünk nemleges válaszra késztet. A részvényesi jogok eme elismerését teljesen paralizálja a per költséges volta és a többnyire nem mellőzhető szakértő magas dija, mely terhek nem állanak arányiban az atomizált részvénybirtok'hoz fűződő érdekekkel. Némi segítséget az aranyrendelet pusztításai után csak a részvényjogi reform egész komplexuma hozhat. Olyan reform, mely nem hallgat az elfogult, önző és kényelmi szempontok által befolyásolt szónoklatokra. A kézi zálogtárgy átíidottnak mikor tekinthető. (Kt. 302. §.) Irta: Dr. Gtaár Vilmos ny. kúriai biró. A kereskedelmi törvény 301. és 302. §-ai értelmében ingóságon dologi joghatású zálogjog jogügyleti alapon akkor keletkezik, ha a felek az elzálogosításban megegyeznek és ha a kézizálog a hitelezőnek vagy az ő részére harmadiknak átadatik. Az átadás nélkül a hitelező csupán azt a jogot nyeri az elzálogosító adóssal szemben, hogy tőle a zálogtárgy kiadását követelhesse; ez a jog azonban csupán kötelmi joghatású. Az átadás tehát a dologi joghatású kézizálogjog érvényességi kelléke. Az átadás a zálogtárgynak a hitelező birtokába juttatása; vagyis a hitelezőt abba a helyzetbe kell hozni, hogy a zálogtárgy felett tényleges hatalmat gyakorolhasson. Énélkül a zálogjog nem jön létre; színleges átadás nem elegendő, mert az a záloghitelezőnek nem ad a zálog tárgya felett tényleges hatalmat. De nem lehet a már megszerzett zálogjogot továbbra fentartani, ha a záloghitelező a birtokába vett zálogtárgyat újra a zálogadós tényleges hatalmába juttatja. A záloghitelezőnek ez a cselekménye a zálogjog megszűnését vonja maga után. Ez a jogi felfogás eddigelé irodalomban és joggyakorlatban communis opinio volt. Éppen azért az irodalomban síkra szálltak az ingó jelzálog törvényhozási szabályozása végett abból kiindulva, hogy a gazdasági élet fejlődése szükségessé teszi, hogy a dologi joghatás keletkezése melleit az ingó dolog a zálogadós használatában maradjon, ami viszont harmadik jóhiszemű személyek jogos érdekeinek meg-