Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 2. szám - Szolgálati viszony felmondása - élőszóval

36 KERESKEDELMI JOG 2. sz. átvett 3. alatti ajánlatot csak 1925 szeptember 1-én adta át a nyírbátori címzetes vezérkép­viselöségnek, nem lehet megállapítani azt, hogy az ajánlat visszautasítására nyitva álló 48 órai ha­táridő az ajánlatnak a budapesti főintézethez tör­tént beérkezésénél; 1925 szeptember 5-ikénél ko­rábbi naptól kezdődött s ilyen számítással a biztosítási szerződés a K. T. 468. §-ának 3. bekez­dése értelmében a felek között létrejött, mert az alperes a 3. alatti nyomtatott szövegében foglalt általános biztosítási feltételek 9. i>-ában a törvény rendelkezésével nem ellen­tétesen s igy joghatályosan kikötötte, hogy az al­peres társaság «a kötvénykiállításra fel nem jo­gosított kirendeltségek és megbízottak által az ajánlatok közvetítése körül elkövetett mulasz­tásokért és késedelmekért felelősséget nem vállal*, amely kikötés folytán az alperes az ajánlat­nak a vásárosnaményi kirendeltség részéről a nyírbátori vezérképviselőséghez késedelmes to­vábbítása következményei alól, még ha erre a debreceni vezérképviselő által az ajánlatok heten­kénti továbbítása tekintetétben tett rendelkezés adott is okot, mentesül. Az irányadó tényállás szerint a nyírbátori címzetes vezérképviselőség a 3. alatti ajánlatot a 10. alatti véleményes jelentés kapcsán 1925 szep­tember 2-ikán terjesztette be a debreceni vezér­képviselőséghez, amely viszont azt a 6. alatti véle­ményes jelentéssel 1925 szeptember 4-én küldte el az alperes igazgatóságának Budapestre. Az alperes a kötvényfeltételek fentebb idézett 9. §-ával elhárította magáról azért a kétnapi kése­delemért való felelősséget is, amely azzal állt elő, hogy az ajánlatot Nyírbátorról nem közvetlenül Budapestre, hanem előbb Debrecenbe, az ottani vezérképviselőséghez terjesztetett fel, de ettől el is tekintve, az ily módon való ajánlattovábbitás nem vezethet arra, hogy az ajánlat visszautasí­tására megengedett 48 órai határidő előbbi idő­ponttól számittassék, mint amelyben az elfoga­dásra jogosult társasági szerv az ajánlatot tény­leg megkapta s annak tartalmát megismerhette, mert a biztosítótársaság nem zárható el at­tól, hogy az ajánlat elfogadása vagy visszautasí­tása tekintetében egynél több vezérképviseletének véleményét kérje ki, illetőleg az ajánlat elfogad­hatóságának elbírálása szempontjából oly eljárást, illetve ügykezelést honosítson meg, hogy — amint ez a jelen esetben a 6. és 10. alatti okiratok tar­talma szerint történt — a kisebb hatáskörű nyír­bátori címzetes vezérképviselőség a debreceni vezérképviselőségnek tegyen jelentést s ezt az utóbbi a saját véleményével kiegészítve terjessze fel a kötvénykiállításra jogosult budapesti igaz­gatósághoz. Minthogy ezek szerint az ajánlatnak a kellő időben történt visszautasítása folytán a biztosítási ügylet a felek között létre nem jött, a biztosítási ügylet alapján támasztott kárkövetelés megíté­lésére irányuló kereset elutasítása jogszabályt nem sért. Szabadalom. 34. Az 1895:37. t.-c. 12. §-ában körülirt előhasz­nálati jog fenforoghat ugyan a kettős feltalálás esetén kívül is s igy egymagában az a körülmény, hogy alperes nem feltaláló, még nem zárja ki a fentebb idézett törvényszakasz alkalmazását e törvényszakasz értelmében is, azonban az alperes régebbi jogosultnak és ez alapon a felperes szaba­dalma a nem feltaláló alperessel szemben csak az esetben volna hatálytalannak tekinthető, ha alperes a felperes találmányát még ennek bejelentése előtt a felperes feltalálótól megszerezte volna. (Kúria P. VII. 2619/1927. sz. a. 1927 dec. 6-án.) Indokok: Ilyen megszerzés megállapítására alkalmas tények azonban fenn nem forognak. Egymagában az a lény pedig, hogy felperes talál­mányának szabadalmaztatása előtt az alperes szolgálatában állott s ez alapon alperes a szaba­dalmat már használta. Semmikép sem nyújt a lapot az idézett t.-c. 12. §-ának az alkalmazására, hanem ez a tény az idé­zett t.-c. 6. §-a éltelmében, még e törvényszakasz­ban kiemelt összes többi feltételek fennforgása esetén is csak arra jogosította volna fel az alpe­rest, hogy a szabadalmi hatóság előtt a szabada­lom engedélyezésének a megtagadását kérhesse. Ezeknél fogva alaptalan az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogsza­bálysértéssel mondotta ki azt, hogy az alperest a szóbanforgó találmányra előhasználati jog meg nem illeti. Az 1875:37. í.-c. 17. §-a értelmében a szaba­dalmak a találmány bejelentésétől számítandó 15 év tartamára adományoztatnak, a 8. §. szerint pe­dig a szabadalom tulajdonosa a szabadalom jogos fennállása egész idejére nyer kizárólagos jogot a találmány tárgyára. Ebből az következik, hogy a kizárólagos jog is a bejelentéstől illeti a szabada­lomtulajdonost s ő a bitorlótól az 58. §-ban emlí­tett kártérítést ettől az időtől követelheti. Alapta­lanul hivatkozik ezzel szemben az alperes az 1895. t.-c. 34. §-ára, mert ez a törvényszakasz csak a szabadalmi eljárás befejezéséig is szüksé­ges ideiglenes oltalomról rendelkezik, nem nyer­het tehát alkalmazást ez a törvényszakasz a mos­tani esetben, amikor a szabadalom engedélyezése már megtörtént. A fellebbezési bíróságnak ily ér­telmű döntése sem sérti tehát az anyagi jogot, miért is az erre vonatkozó panasz is .alaptalan. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület igazgatóság-' közű. hogy január 2'3-án tartott ültben megálla­pította az 1^27. üzletév mérleget, amely 2 850127 64 pengő (tavaly 1.827.215 pengőt tiszta nyereséggel zárul. Az igazgató­ság elhalározt i. liogy a február hó 11-én tartandó 88-'k rendes kÖ7gvű'ésnek javasolni fogja, hogv ezen nvereséghől 200 000 pengő (tavaJv 160.000 pengő) a rendes tartalékalapra, 100 000 pengő (tavaly —) ingatlanérlékcsökkenési tartalékalap létesíté­sére. 200.000 pengő (tavaly 160.000 pengő) az egyesületi nyug­díjalapra. 100 000 pengő egy tisztviselői segélyalap létesítésére és a tiszvi-elők kü'ön iutalmazására 100.000 pengő (tavaly 80 000 pengő) h isznállassék fel, osztalékul pedig "a tavalyi 10 pengővel szemben 12 pe^gő kerüljön kifizetésre mig 49.000 pengő (tavaly 40 003 pengő) uj számlára vitessék elő. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósága január 23-án ülést tartott, amelyen megállapította, hogv az 1927. üzletév az 1926. évi nv^reségáthozattal együtt 5,066 36\79 pengő tiszta nyereséggel zárult szemben az 1926 évi 3,807.724 02 pengővel, ami körülbc ül 33°/o emelkedésnek felel meg. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V , Vilmos császár át 34. — Felelős: Schmidek Géza.

Next

/
Thumbnails
Contents