Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 2. szám - Szolgálati viszony felmondása - élőszóval

32 KERESKEDELMI JOG 2. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. Általános. 10. A megmunkálási költség az egész dolgot terheli, tekintet nélkül arra, hogy annak egyes részei kinek a tulajdonát képezik. (Kúria P. IV. 2988/1927. sz. a. 1927 nov. 30-án.) 20. Az anyagi jog értelmében a tévedésből kapott érték rendszerint természetben térítendő ugyan vissza; ha azonban az alatt az idő alatt, amig a tévedés kiderül, a kapott idegen pénzösszeg a beállt gazdasági viszonyok folytán értékében jelentősen emelkedett és természetben nincs meg annak birtokában, ki azt tévedésből kapta, ugy az, hacsak nem terheli őt a megtartásban rosszhiszeműség, csak oly értékben tartozik azt visszatéríteni, amily értékben a tévedésből kapott összeg révén vagyonában gyarapodott. (Kúria P. IV. 3079/1927. sz. a. 1927 nov. 30-án.) Indokok: Adott esetben irányadó tény, hogy az egymással üzleti összeköttetésben álló felek közül a felperes 1921. III. 4-én egy géprendeléssel kapcsolatban 94.410.25 cseh korona véteUárelőleget utalt át az alpereshez, a szállítás után kapott végszámla összegét pedig ez előleg levonása nélkül utalván át, az előlegnek megfelelő 04.410.25 cseh korona 1022. III. 27-én tévedésből másodszor fizetettnek jelentkezik. Az, hogy az alperes e tévedést a kapott öszszeg jóváírásakor nem észlelte, terhére eső mulasztásnak jelentkezik ugyan, ez azonban egymagában annál kevésbé nem szolgálhat alapul az alperes rosszhiszeműségének megállapítására, mert az irányadó tényállás szerint a felperes számláján ugyanakkor régibb keletű, jobb koronákban keletkezett felperesi tartozások is szerepeltek kiegyenlítetlenül. Minthogy pedig egyébként sem tartalmaz a ténymegállapítás oly adatot, mely az alperes magatartásának rosszhiszeműségére mutatna és a ténymegállapítás ezirányu hiányossága miatt meg sincs támadva, irányadó az, hogy a tévesen átutalt idegen valuta megtartásában az alperest nem terheli rosszhiszeműség. Figyelemmel már most arra a nem vitás körülményre, hogy a cseh' korona zürichi értékelése a felperesnek csupán 1025 elején történt felszólamlásakor is már lényegesen magasabb volt a téves átutalásakor fennállolt árfolyamánál: nyalván tévesen vette számitásba a fellebbezési bíróság felperesnek visszajáró összegként a változatlan összegű cseh koronáknak azóta is emelkedett egyenértékét annak megállapítása nélkül, hogy a tévesen kapott cseh koronák változatlanul megvannak alperes birtokában. E téves álláspontnál fogva abban az irányban sincs ténymegállapítás, hogy a tévedésből kapott cseh korona összeg az alperes birtokában átváltozott-e magyar koronára és mikor? mi volt annak ekkor magyar koronában kefejezelt egyenértéke? holott e nélkül az sem dönthető el, hogy a kapott összeg mily valorizálással veendő az alperes terhére számba? 21. A törvény vagy törvényerejű rendeletek által a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt jogügyek a törvény rendes útjára nem terelhetők, ily esetben ugy az eljárás szabályszerűségének, mint a netán szabályellenes eljárás jogkövetkezményeinek az elbírálása is az erre illetékes közigazgatási hatóság döntése körébe tartozik. (Kúria P. VII. 2080/1027. sz. a. 1027 dec. 0-én.) Indokok: A jelen esetben alkalmazandó korábbi s nem vitásan a T. A. Határvámtörvények és Szabályok című müvében található jogszabályok (V. Sz.) 230. §-ának első bekezdése szerint: „az a kérdés, vájjon a vámeljárás ... a fennálló szabályoknak megfelel-e, birói eljárás tárgyát nem képezheti". Ezzel a rendelkezéssel a vámeljárás szabályszerűségét érintő minden vitás jogigény eldöntése a bíróságok hatásköréből ki van véve. A fellebbezési 'bíróság az Ítéletében vonatkozóan felhozottakból helyes következtetéssel jutott annak a megállapítására, hogy a vámeljáráshoz s igy a vámhatóság elbírálása körébe tartozik, annak eldöntése is, hogy az átvételére ki jogosult s illetve az árut kinek szabad kiszolgáltatni. Nyilvánvaló tehát, hogy annak elbírálása sem tartozik a polgári perutra, hogy szabályszerű-e a vámhatóságnak az az eljárása, amely szerint a felperes címére érkezett áruknak a felperes részére való kiadását megtagadta — következőleg a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a Pp. 180. §. 1. pontjára alapított pergátló kifogásnak helyt adott. 22. A munkaügyi bíráskodásról szóló 9180/1920. M. E. számú rendelet 5. §-ának utolsó bekezdése szerint a bíróság határozata azon az alapon, hogy az ügy a munkaügyi bíróság vagy a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, fellebbvitellel meg nem támadható és hivatalból sem vizsgálható felül. (Kúria P. IV. 2385/1027. sz. a. 1027 dec. 20-án ) Indokok: Ez a szabály általánosságban szóló rendelkezésénél fogva kétségkivüil kiterjed nemcsak a járásbíróság, hanem a törvényszék, mint elsőfokú hiróság határozatára is, amely utóbbira nézve a megtámadhatóság és hivatalból felülvizsgálható ság kizárásának a rendelet által szem előtt tartott indokoltsága épugy fenforog, mintha a határozatot a járásbíróság hozta. Ehhez képest a Pp. 11. §-ának azon általános szabálya alól, hogy a törvényszék határozata azon az alapon, hogy az ügy a járásbíróság hatáskörébe tartozik, fellebbvitellel meg nem támadható, nincsen kivonva a törvényszéknek oly ügyben hozott határozata sem, amely a járásbíróság, mint munkaügyi bíróság hatáskörébe van utalva. Ezekből folyóan nem volt helye annak, hogy a fellebbezési bíróság a kir. törvényszék Ítéletét ebből a szempontból hivatalból felülvizsgálja és azon az alapon, hogy a kereset tárgyául szolgáló ügy a járásbíróság, mint munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, a pert megszüntesse Főnök és alkalmazott. 23. A felmondási határidő tekintetében sem az alkalmazott elméleti előképzettsége, sem állásának elnevezése magában nem döntő, hanem a tényleg és valóságban betöltölt munkakör az irányadó. Egy évi felmondási idő csak nagyobb vállalatoknál lehet. I (Kúria P. II. 5704/1026. sz. a 1927 dec. 9-én.)