Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 2. szám - A kartelek és a joggyakorlat

2. sz. KERESKEDELMI JOG 25 rodó gyárvállalatok a vevőközönség felvevőképességere és a versenytársakra tekintet nélkül növelték a termelést és a legerősebb vállalatok a termelési költség alá sülyedő árleszállitással előbb tönkretették a gyengébbeket, hogy aztán versenytársak nélkül még magasabbra emelhessék az árakat. A közgazdasági életben mindinkább terjedt az a felfogás, hogy a közgazdaság helyes fejlődéséhez a válságokat is kibiró stabilitás szükséges, amely olykor nem érhető el tartósabb árak meghatározása nélkül. Utóbbi felfogás ugyancsak a világháború után hóditott nagyobb tért. azonban hatása észlelhető már a 363/1911. számú kúriai határozatban is, amelyet elvi fontossága miatt ide iktatunk: ..ácsmunkások egyesülése arra a célra, hogy az egészségtelen verseny káros következményének elháritásárct a forgalmi árak fentartása mellett a minimális árak meghatároztassanak. nem ütközik a jó erkölcsökbe. Ha egy iparágban foglalkozók arra egyesülnek, hogy az ipar gazdaságos űzését veszélyeztető áronaluli árajánlatokat akadályozva, ezáltal munkájuknak rendes forgalmi árát fentartsák, az ilyen célt szolgáló és nem aránytalanul hossza időre kötött szerződést sem az abban résztvevők, sem a közönség érdekével nem lehet ellentétesnek s a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni. Az egészségtelen verseny következtében kifejlődött állandóan alacsony árak ugyanis az illető iparágban válságot idézhetnek elő. A közönség érdekét is szolgálja tehát az olyan egyesülés, amely az ilyen válságból eredő károsodást, a célon tul nem menő rendszabályok által elhárítani törekszik." Magából e határozatnak szövegéből, de emellett a Kúria későbbi Ítélkezéséből is kitűnik azonban, hogy a bíróság most sem ismer el minden kartelszerződést érvényesnek. A bíróság figyelemmel van ugyan a forgalmi életben uralkodó közfelfogásra, azonban mindig az eléje hozott eset konkrét körülményeinek gondos mérlegelése alapján ítéli meg, hogy például a minimális ár kartelszerü megállapítása indokolt-e közérdekből avagy közérdekellenes és erkölcstelen. Így a Kúria az előbb ismertetett határozat hozatala után is érvénytelennek jelentett ki egy kartelszerződést amiatt, hogy ez az ásványvíz árát a kereslet és kínálat gazdasági törvényeinelv kijátszásával kartelszerüen megállapította (106/ 1912). III. A háború óta a Kúriának nem állt módjában kartelkérdésekben dönteni; legalább is a határozatgyüjteményekben nem találunk ilyen döntéseket. Ilyenformán nem tudhatjuk, ho"v a Kúria mennyiben alkalmazná a kartelekre az 1920:XV. t.-c. 1. § ának utolsó bekezdését, amelynek értelmében az árdrágító visszaélésre való összebeszélés vagy egyesülés az árdrágítás bűncselekményének kísérletére vonatkozó szabályok szerint büntetendő; továbbá vájjon alkalmazná-e egyes kartelek ellenében a tisztességtelen versenyről szóló 1923: V. t.-c. 1. §-ának két első bekezdését, amelyeknek értelmében üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni és a tisztességtelen verseny abbahagyását, szándékos ság vagy gondatlanság eseteben pedig kártérítést is követelhet az, aki erre a törvény értelmében jogosult. Az 1923:V. t.-c. alapján való fellépéstől talán az tartja vissza a feleket, hogy a törvény szövegéből nem tűnik ki, hogy az 1. generális rendelkezésének megsértése cimén ki jogosult az eljárásra? Jogosult-e erre bármely sértett vagy pedig csak azok jogosultak-e, akik a törvény 24. §-a értelmében az 1. §. utolsó bekezdésében említett s a tör vényben külön is meghatározott, büntetendő cselekmények indítványozására is jogosultak, tudniillik a versenytárs és bizonyos gazdasági testületek? A vélemények eltérésére alkalmat ad ugyan a törvény hiányossága, azonban abból, hogy az 1. §. első két bekezdése általános jogszabályt tartalmaz, a 24. §. viszont csak speciálisan a büntető eljárás indítványozásáról szól, inkább az a felfogást látszik helyesnek, amely szerint magánjogi utón, bármely sértett felléphet azok ellen, akik az üzleti versenyt oly módon folytatják, hogy az az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütközik. IV. Az 1923:V. t.-c. alapján alakított kereskedelmi és iparkamarai választott bíróságokhoz gyakran fordulnak üzletemberek azzal a panasszal, hogy kartelbe tömörült versenytársaik tisztességtelen versenyt folytatnak velük szemben. A budapesti választott bíróság, illetőleg a zsűri idevonatkozó gyakorlatát a következőkben foglalom össze. A zsűri kevéssel megalakítása után leszögezte azt az elvi álláspontját, hogy ,,a kartelekbe, ringekbe tömörülés, az áraknak kartelszerü megállapodásokkal fixirozása, különböző előnyök nyújtása (bonrendszer stb.) egymagában véve — lenyégető magatartás, a szabadverseny megakadályozására irányuló szándék nélkül — még nem tisztességtelen verseny" (1738/1925). A zsűri nem vonta a tisztességtelen verseny fogalma alá egyeseknek azt az eljárását, hogy ,,kartelen kívül" állásukat vagy a „nem karteláron" eladást hirdették, ha tudniillik a hirdetés a tényeknek megfelelt (14.486/1926, 20.900/1927. 32.435/ 1927), azonban az ilyen hirdetést használók ellen retorzióként megengedettnek találta a kartelbe tömörült versenytársaknak azt az eljárását is, hogy az illetőknek árubeszerzési nehézségeket igyekeztek támasztani (20.899/ 1927), például eljártak a forrástulajdonosoknál, hogy versenytársuknak ne szállítsanak forrásvizet, mert „áron alul árusít" (20.900/