Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 2. szám - A belső elszámolási törvény novellája [2. r.]

26 KERESKEDELMI JOG 2. sz. 1927). Elmérgesedett versenyküzdelem esetében retorzióként indokoltnak mondta a zsűri egy olyan körlevél kibocsátását is, amelyben a támadó versenytárs ellen ilyen kitételek foglaltatnak: „nevezettnek semminő eimen rabattot nem adunk", „véle az üzleti összeköttetést megszüntetjük", „aki tőle vásárol, unnak számláját zárjuk és kiadmányunkat még minimális rabattal sem szolgáljuk ki" (29.435/1926). A zsűri álláspontja szerint ugyanis „az üzleti verseny nvilt és a gazdasági harcban a versenytársat megsemmisíteni is meg van engedve" (4235/1927). ,,A versenyküzdelemből csupán azokat a tisztességtelen eszközöket kell kikapcsolni, amelyekkel a versenytárs valamennyi tisztességesen dolgozó versenytársát megkárosítja, erőszakos és jogosulatlan beavatkozással versenytársát ipari tevékenvségének gyakorlásában korlátozza" (21.572/1924). így a szabadverseny megkötését látta a zsűri a kartelbe tömörült versenytársaknak ama magatartása ban, hogv a karlel által fentartett űvegeserélő állomás alkalmazottai a kartelen kivül álló versenytársak üvegeit — nyilván utasításra — megsemmisítették, azzal a célzattal, hogy ezzel a kartelen kivül álló versenytársak üzleti versenyét illegitim eszközökkel letörjék (20.313/1926). A határozatokból kitűnik, hogy a zsűri kariéi ügyekben csupán a tisztességtelen versenyről szóló törvényben külön is meghatározott vagy büntetendő megtartások ellen nyújt védelmet, de nem alkalmazza az 1. 1-ső és 2-ik bekezdéseiben foglalt generális klauzulát A zsűri a verseny szabad érvényesülését gátló eggéb üzleti eljárások mcgrendszabályozását ujabb külön törvényes szabályozásoktól várja (v. ö. Bányász Jenő: A tisztességtelen verseny. 1927. 18. lap.) ' A belső elszámolási törvény novellája. Irta: Dr. Kráhl Vilmos ügyvéd. (Bef.) A novella további rendelkezései főképpen azt célozzák, hogy azokat a belső elszámolási rendelkezéseket, amelyeket az alaptörvény a (learingáliamokkal szemben fennálló tartozásukra vonatkozóan megállapított: kiterjesztik a magyar adósoknak két további külállambeli — Olaszország és Egyesült Államok — hitelezőire is. A novelláris kiterjesztő rendelkezésekre azért volt szükség, mert sem Olaszország, sem az Egyesült Államok nem (satlakoztak az államközi clearinghez, már pedig a T.-ben körülirt kedvezmények csakis a clearingelszámolásokra vonatkoztak. Olaszországgal külön egyezményt kötöttünk a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozások mikénti valorizálása és törlesztése tekintetében. Indokolt és szükséges volt, hogy az ezen egyezmény alapján teljesítendő tartozások ugyancsak bevonassanak a belső elszámolási törvény kedvezményeibe. Az 1924 március 27-iki egyezmény (1924:XXIII. t.-c.) 10. cikke értelmében a magyar állam szavatosságot vállal a magyar adósok azon békeszerződés hatálybalépte előtti koronatartozásaiért, amelyek olasz honosokkal szemben állottak fenn. Ezen kötelemvállalás ellenértékéül a magyar adósok kötelezettségeik teljesítésére moratóriumot és részletfizetési kedvezményt kaptak. Fizetési eszközül az egyezmény 11. cikke értelmében a magyar állam által külön ezen célra kibocsátott liraértékre szóló különböző cimlettipusu „állami kötelezvények" szolgálnak, amelyek az egyezményben meghatározott kamatozás mellett és ugyanott meghatározott időtartam alatt törlesztendők. Az 1924 március 27. egyezmény csakis a régi osztrák és magyar koronatartozásokról szól, de nem rendelkezik az idegen valutára szóló tartozásokról. A N. 1. § azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a magyar honosok, a magyar-olasz egyezmény hatálya alá eső tartozásaikat, amennyiben azok a magyar állam által ezen célra kibocsátott kötvényekkel egyenlittettek ki: a magyar clearinghivatalnak ugyanazon törlesztési módozatok mellett és ugyanannyi részletben törleszthetik, mint aminő törlesztési tartam és módozatok mellett a belső elszámolási törvény rendelkezései szerint a clearingben elszámolt tartozásokat a magyar adós a clearinghivatalnak megfizetni tartozik. (Vagyis általában véve tiz naptári félév alatt, az első felszólítást követő 15 naptól számítva.) A novella ezenfelül a törvény alapján nyújtható kedvezményeket, jelesül a kölcsön engedélyezését (T. 7. §), valamint az állami hozzájárulást (T. 9. §) ugyancsak kiterjeszti az olasz egyezmény alá cső tartozásokra. A novella ennél is tovább megy, mert az olasz területen lefoglalás és likvidálás alá került magyar javak tekintetében a N. 3. § azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a magyar állam a kárvallott magyar félnek ugyanannyit térit meg és pedig liravalutában, mint amennyit a felszámolt magyar javak ellenértéke fejében az 1924 március 27-iki „Egyezmény a magyar állampolgárok Olaszországban levő javainak felszámolásáról" rendelkezései értelmében Olaszország az ezen célból nyitott folyószámlán Magyarország javára elkönyvelt. A magyar állam által a felszámolt javak hozadéka fejében a magyar honos javára fizetendő öszszeg nem készpénzben fizettetik, hanem ugyanúgy, mint az államközi clearingeljárásban: az illető idegen állam pénznemére szóló és sorsolás utján való törlesztés alá eső kamatozó „állami kötelezvényekkel". Vagyis a N. 3. § kiterjeszti a T. 12. § rendelkezéseit