Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1927-ben

12 KERESKE bírni. Számos ponl marad nyílva, mely eddi^ is. különösen ;i valorizáció mérve tekintetében, teljesen a brióság belátására lesz bízva. Az már kijegecesedett álláspont, hogy a valorizációnak alapja pusztán a pénz értékének leromlása, nem pedig az adós késedelme vagy vétkessége, mely utóbbiaknak csupán a valorizáció mértékére lehel jelentősége. (P. VII. 5437/1926. K. .1. 1.) Még ma is ingadozik a birói gyakorlat a tekintetben, mikor van utólagos valorizációnak helye. Mig az egyik döntés (P. VII. 2929/1926. K. .1. 4.) szerint a valorizáció iránti igénynek a rendes magánjogi elévülési idő alatt ujabb keresettel való érvényesítése a birói gyakorlal értelmében meg nem tagadnafő: már egy másik Ítélet szerint ÍP. IV. 8445/1926'. K. .1. 8.) a követelés kifizetésének jogfentarlás nélkül való elfogadása és I ' J évig való hallgatás kizárja a valorizált igény érvényesítését. A kölcsön átértékelésére nézve a Kúria állandó állásfoglalása az, hogy annak minden körülmények között helye van, hogyha adós a kölcsönnek értékálló javakban fektetése által gazdagodott. (P. II. 6228/1926. K. .1. 1.) Az ügyvédi perköltség valorizációja tekintetében a Kúria állásfoglalása az, hogy a perköltség az abban foglalt ügyvédi munkadíjjal együtt a per főtárgyának járuléka, amely a per folyamán a teljesítéskor a kiadások felmerülése idején keletkezik, az ítélethozatal alkalmával csak megállapítást nyer. tehát a keletkezés idején volt pénzérték szerint térítendő meg. (P. II. 5635/1925. K. J. 4.) A nyűg- és kegydijvalorizáció körében általános szabály, hogy a valorizálás 100 százalékot meghaladó nem lehet. (P. II. 2798/1926. K. J. 5.) A kegydij azzal szemben is átértékehe Ítéltetett meg, akire a kegydijat rendelőnek birtoka átszáll (P. .1. 5,714/1926. K. J. 1.): viszont azt is kimondta a Kúria, hogy a szolgálati szerződés nem éppen a birtokot terheli és így akkor is fennáll, hogyha a munkavállaló csak hitbizományi haszonnal élvező, és ha a birtoktól közben meg is fosztatik. (P. II. 4794/1926. K. .1. 10.) A kegydij tekintetében, amelyei ma már a birói gyakorlat teljes mértékben átértékelhetőnek tart, kimondja a Kúria, hogy kegydij fizetése nem azonos a tartás kötelezettségével, ugy, mint a nyugdíjé. Mérve tehát nem a létminimum, hanem az összes körülmények figyelembevételével állapítandó meg. (P. II. 8069/1926. K. .1. 4.) Rámutattunk arra a nagy jogbizonytalanságra, amely ma a kamat tekintetében uralkodik. Ma a Kúria gyakorlata a törvényes kamat felé bajlik. A Kúria szerint a korona állandósnlása idején az 5 százalékos késedelJOG mi kamattal felperes a késedelemért kárpótolva van. IP. ÍV. 2993/1926. K. .1. 3.) Az ezl meghaladó Uamal tekintetében azonban a Kúria ítélkezése határozott visszaesést mulat. Amíg eddig a kosztkamatkikötést érvényesnek itélle meg, s annak határául csupán a korona értékcsökkenésének megfelelő valutáris értékkülönbözetét és az érvényes kamatok együttes összegét jelölte meg (P. IV. 4928/1926. K. J. 2.): sőt megengedte, hogy a kosztkamat teljes valorizálása szintén kiköthető legyen (P. VII. 1775/1926. K. .1. 3.), addig az ujabb kamatoknál kimondja, hogy: a korona stabilizálódása óla újból feléledt az 1877. VIII. l.-c. 4. §-ának érvénye, melynél lógva 8 százaléknál magasabb kamat ki nem köthető és meg nem Ítélhető ÍP. VII2507/1926. K. ,1. 3.), sőt továbbmenve kimondta, hogy még akkor sem Ítélhető meg a 8 százalékon felüli kamat, hogy ha a kikötött kamat összege az országban szokásos kamat mértékén alul is van. (P. VI í. 8714/1926. K. J. 8.), sőt még továbbmenve kimondta azt is. hogy a törvényesén követelhető kamatnál magasabb kamattartozás elismerése sem hatályos. (P. VII. 9011 1926 K. J. 11.) A legfőbb ideje volna, hogy a kamat kérdése egybefogó tör.vénnyél rendeztessék. A vétel tekintetében állandósult a Kúriának az a gyakorlata, hogy a piaci árral biró árunál meg kell kísérelni előbb a szabadkézből való eladást és csak, ha az nem volna lehetséges, akkor kell eszközölni a nyilvános árverésén való hátrányosabb eladást. ÍP. VII. 1822/1926. K. J. 2 és P. IV. 9166/1926. K. .1. 9) A megrendelései; gyűjtése tekintetében való korlátozás újból aktuálissá kezd válni és felmerült az a gyakori kérdés, hogy vájjon a törvénynek ez a tilalma, amely szerint a községi elöljáróság hitelesítése nélküli megrendelés semmis, oly lilalom-e, melynek megszegése az ügylel semmiségét eredményezi és amely semmiség kihat arra is, hogy ha. vevő a gépel már használatba vette, sőt arra részletfizetési is teljesített. —, A Kúria ezt a semmiségei abszolútnak mondotta ki, léhát a vevő akkor is hivatkozhatik arra, ha a gépel már évekig használta. — Az itélet szerint ez esetben in integrum reslituíiémak van helye. ÍP. IV. 8988/1926. K. J. 8.) Hogy ez a döntés, mint egyáltalában maga a törvény és a vonatkozó (27483/1901) rendelet, erősen antimerkantilis irányzatú, az első pillanatban szembeszökő. A vasúti fuvarozási jog körében az elévülésre nézve találunk két figyelemreméltó határozatot, mely mindkettő kimondja, hogy az elévülés csupán az elvesztés, sérülés, hiány vagy a késedelemből eredő kártérítésre vonatkozik, de nem vonatkozik az árverésen befolyt vételár visszatérítésére is. (P. IV 157'>/1926 K. J. 3.) És az a körülmény, hogy a fuvarozás során az alperes vasút a birtokába került árut