Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1927-ben

1. sz. KERESKEDELMI JOG 11 letátruházást. (P. VII. 114 1927. és 8907 1926 K. .!. 7.) .1 részvénytársasági jog körében több figyelemreméltó határozatot találunk. Abban a fontos kérdésben, hogy ki lehet-e zárni n részvényesekéi az újonnan kibocsátott rész vényekből, a Kúria, korábbi években elfoglalt álláspontjához híven, kimondta, hogy az alaptőke felemelése alkalmával kibocsátott új részvények tekintetében szabály az. hogy az uj részvényeknek harmadik személy részére, a régi részvényeseknek egészében, vágy részben kizárásával a beiéi téken lényegesen alulmaradó ár melleit való juttatása, csak a részvénytársaságnak, tehát maguknak a részvényeseknek is nyilvánvalóan fontos és nyomós érdekből történhetik. (P. VII. 23S2/192G. K. J. 1.) A közgyűlési határozat megtámadása tekintetében kimondja a Kúria, hogy annak a kérdésnek eldöntése, hogy az. érdekelt részvényesi a közgyűlésen a szavazati jog megilleti-e. az általános magánjog és a kúriai gyakorlat irányadó. E szerint pedig nem vehet részt a. közgyűlés határozat hozásában szavazatával az. aki e kérdésben mint ügyfél érdekelve van. (P. IV. 2602/1926. K. J. 2.). Az igazgatósági tag elmozdítására nem elégséges a közgyűlési tárgysorozat azon pontja, hogy: • esetleges inditványok» (P. IV. 2520/1926. K. J. 2.1 Az anyagi igazság keresését mutatja az a döntés, mely szerint: mellőzhetetlen alakiságok betartásának hiányát nem pótolja a valóságnak meg nem felelő jegyzőkönyv (P. IV. 8573/1926 K. .1. 7.1: inig szinte érthetetlen a Kúriának az a döntése, hogy: nem jogosítja fel a közgyűlési határozat meg támadására, mert már nem tulajdonos az. a részvényes, aki névresz.óló részvényét üres hátirattal másra átruházta, noha a vevő a részvénykönyvbe bevezetve még nincs, s noha kiköttetett, hogy vevő kívánságára eladó gyakorolhatja a részvényesi jogokat. ÍP. ÍV. 8730/1920. K. .1. 7). mert ezzel a részvényesi jog (-zen egyik legkiválóbb fegyverének érvényesítése válnék lehetetlenné. Igen érdekes és nagyfontosságú a Kúriának az a döntése, mely szerint a K. T. 189. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a törvénnyel vagy alapszabályokká] ellenkező intézkedésévé] kárt okozó igazgatósági lag kártérítési felelősségél egész általánosságban a károsult»-tal szemben állapítja meg. következik az. hogy a vétkes igazgatósági tag ellen közgyűlési határozat nélkül is saját jogán akár a károsult részvényes, akár a. részvénytársaság hitelezője keresettel felléphet. (P, IV., 571/1926. K. J. 8.) Eásd dr. König Endre cikkét K. J. 10. sz. a A részvénytársaság megszűnésévé vonatkozólag kimondja a Kúria, hogy mindaddig, inig a részvénytársaság a kereskedelmi cégjegyzékéből törülve nincs, fennállónak tekintendő (P. II. 4277/1926. K. .). 1.); viszont az a lény, hogy a részvénytársaságnak követelésén kívül más vagyona nincs, annak létezését nem szünteti meg. (P. IV. 1 lá 1927. K. J. 9.) A kezes jogállása tekintetében sokat vitatott döntési hozott a IV-es tanács. (619/1927. K. .1. 10.) Az ilélel szerint eladó kezese utó lagos teljesítési haláridőt nem kérhet, sem pedig a tőzsdeszokványok 70. §-ára (90 napos elévülés) nem hivatkozhatik. — A Kúriának ezt az Ítéletét erős kritika tárgyává lettük dásd novemberi Szemlénket és decemberi számunkban dr. Kende Ernő cikkét) és kritikánkat ma is l'entartjuk. .\ zálog tekintetében kél fontos momentumra hívjuk fel a figyelmet. Az egyik a Kúria 32. számú jogegységi döntése, amely szerint: ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magáj a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el. annak dacára, hogy felek abban irásbelileg meg nem állapodtak (K. T. 300. §.)', az ilyen eladás a záloghitelezői nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kártérítésre kötelezi, amely rendszerint az árkülönbözet megtérítésében áll: bár az adós nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképpen szenvedett másnemű kárnak megtérítését is igényelhesse. Ez a jogegységi döntvény nagy vitát zár le. ha talán nem is közmegelégedésre. Uj és az ingó jelzálog intézményének szinte előfútárját képezi a Kúriának az az ítélete, amely az eddigi gyakorlattal szemben kimondja, hogy: a záloghitelezőnek vagy az ő részére egy harmadiknak átadóit zálog joghatályát nem érinti az a körülmény, hogy a zálog tárgyai a zálogadós gondozása alatt hagyattak. (P. IV. 1868/1927. K. .1.11.) Ez a döntés igen nagy kihatással lesz. joggyakorlatunkra, mert különösen a számos kényszeregyességi és csődeljárás körében jut előtérbe ez a kérdés, midőn minduntalan találkozunk oly esetekkel, hogy a bajbajutott kereskedő vagy iparos elzálogosítja berendezését, vagy annak egy részét, azl hitelezőjének | átadja, s az neki azt használatra visszabocsátja. Ma ezeket az ügyleteket érvényteleneknek tekinteni és a hitelezőket a többi csőd- vagy kényszeregyezségi hitelezőkkel szemben védlelenné tenni nem lehet, s ezért üdvözöljük ezt a döntési mint egy uj gyakorlat bevezetését. A valorizáció kérdése, mint lentebb bevezetésünkben érintettük, legnagyobb részben nemsokára törvény által lesz rendezve. Ez. azonban nem jelenti azl. hogy a hirői gyakorlat ezután kisebb fontossággal fog