Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1927-ben

10 KERESKEDELMI JOG 1. sz. lenti azt, hogy a kártérítés oly következményekre is kiterjed, amelyek annak folytán merültek fel, hogy a károsult elmulasztotta a kárnak elhárítását, vagy emuk enyhítését. (U. az.) A kereskedelmi ügyletek értelmezése tekintetében a Kúria a K. T. 265. § át ugy értelmezi, hogy oly esetben, midőn a felek a szerződésben használt és kiRötésszámba jövő kifejezésnek a jogi tartalmát eleve meghatározták és ilyképpen kölcsönös megállapodással világosan kifejezésbe juttatták a/l. hogy a használl kifejezésnek minő értelmet kívántak tulajdonítani, a szerződő lelek jogviszonyában a használl kifejezés kizárólag ennek a kikötésnek megfelelő értelemben veendő és pedig akkor is. ha a szóbanförgó kifejezési a kereskedelmi forgalomban elfogadóit szokás netán eltérő értelemben használná is. (P. IV, 8375/1926. K. .T. 7.); ugyanerre vonatkozik a Kúria azon döntése is, hogy minden okirat abban az. értelemben veendő és válik hatályossá, amint azl azoknak, akikhez intézve van, a fenforgó körülmények józan méltatása melletti életfelfogása szerint értenie kelleti, léhát nem az határoz, hogy a nyilatkozatot tevő mit gondolt magában és mi szándék vezette ennek megtételénél és mi értelmet tulajdonit neki maga, hanem az. hogy hogyan kell a nyilatkozatot annak tartalma szerint érteni. (P. VII. 2547/1926. K. .1. 9.) Megállapítható, hogy a Kúriai ítéletek igen tekintélyes részét teszik azok a jogviták, amelyek á főnök és alkalmazott között felmerültek és a Kúria ítélkezése erős jogforrásul fog szolgálni a mielőbb megalkotandó alkalmazotti kódexnek. A felmondás tekintetében a Kúria álláspontja az, hogy a főnök felmondási joga a törvényből folyik. E jognak fentartása a törvénybe, vagy a jó erkölcsökbe abban az esetkén sem ütközik, ha a munkaadó az alkalmazottjával nyugdi jszerződést kőt. (P. II. 4649/1926. K. .1.1.) Rögtöni hatállyal való elbocsátásnál a Kúria megkívánja, hogy a munkaadó ezen szándékát az ok megjelölése mellett nyomban világosan kifejezze és az alkalmazottal közölje, azonban előirt formához, vágy szavakhoz kötve nincs és csak az szükséges, hogy abból az alkalmazott ugy a munkaadó elhatározása, mini (Minek oka felől biztos tudomást szerezzen és kétségben ne maradjon. (P. II. 4266/1926. K. .1. 8. és P, II. 4038/1926 K. .1. 10.) A felmondási idő tekintetében gyakrabban felmerült az egyévi felmondási idő kérdése. A Kúria e tekintetben kettős postulatumot állit fel és pedig a magasabb előképzettséget és az önálló tevékenységet, jogkört. A részvénytársaságok ügvészeil egyévi felmondási idő illeti meg ÍP.II. 7794/1926. K. • J. 7.) ; mig az ("málló ügyvezető jogkörrel nem bíró, bár fontosaid) teendőkkel megbízott alkalmazottnak (pld. mérnök) felmondási idejét 0 hónapban állapította meg (P. II. 9430/1926, K. J. 9.). Annak eldöntése, hogy valamely alkalmazott, valamely állás betöltésére alkalmas és érdemes-e vagy nem, a munkaadónak olyan diszkrecionális joga. amelyet a különböző szempontok figyelembevételével csak ő határozhat meg és amely a bíróság által felülvizsgálat alá nem vehető. (P. II. 654 1927 K. .1. 7.) Abban a többször vitatolt kérdésben, hogy az alkalmazóit munkakörén válloztalást eszközölhet-e a munkaadó, a Kúria álláspontja, hogy az alkalmazol! i munkakör kijelölésének joga rendszerint a munkaadót illeti meg; ami azl is magában foglalja, hogy a munkaadó az alkalmazottak munkakörén az üzleti körülmények indokolta változtatásókat is eszközölhet. A munkaadó ezen joga mindössze annyiban szenved korlátozást, hogy az alkalmazott munkabeosztásának az alkalmazott képességeihez megfelelőnek kell lenni és nem lehet az alkalmazott önérzetére sérelmes. (P. II. 3675/1926. K. .1. 3.). Lehel-e a nyugdíjazott tisztviselő uj munkavállalását korlátozni? Ebben a kényes kérdésben a Kúria kimondta, hogy: abban az esetben, amidőn az uj jövedelmi forrás eredete vagy természete a társaság érdekét érinti, a nyugdíjas nyugdiját a vállalat jogosult az ok megszűntéig felfüggeszteni. (P. II. 8276/1926. K. .1. 9.). Jogosult-e az alkalmazóit a felmondással szemben azt követelni, hogy a munkaadó őt szolgálatába ú jból felvegye? Állandó bírói gyakorlat, hogv a bíróság a szolgálali viszonyt. — még ha azt a munkaadó szabályellenesén is szüntette meg — nem mondhatja ki fennállónak és a munkaadót nem kötelezheti akarata ellenére arra, hogy elbocsájtotl alkalmazottját szolgálatába újból felvegye: hanem az. alkalmazott csak kártérítést követelhet. ÍP. II. 9320/1926. K. J. 10.) Az üzletátruházás körében figyelmet ér demel az a (hintés, mely szerint a cégnek a K. T. 10. §-ába foglalt meghatározása kizárja a cégnek üzletátruházás nélkül való használatát vagy átruházását. (P. Víí. -1888/1920. K. .1. 6.) Ezt minden tekintetben csak helyeselhetjük, mert nemcsak a most idézett törvényhely fogalmi meghatározásával ellenkezik, hanem mindenféle visszaélés kútforrása is lehet, ha pld. valaki feljogosít egy harmadik személyt arra. hogy az ő cégét védjegykénl vagy egyéb üzleti jelzésként használja és ilymódon egy harmadik vállalatnak bevezetett márkájával szemben tisztességtelen versenyt folytasson (mint ahogy a gyakorlatban elő is fordult). Kimondta azl is a Kúria, hogv csupán az üzlethelyiség és a berendezés átruházása nem állapit meg üz-