Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1927-ben

1. sz. KERESKEDELMI JOG 9 ben az egyezségi összeg erejéig ugyancsak a magyar hitelezőt illeti a novella rendelkezése alapján a valorizációs nyereség és pedig függetlenül attól, hogy a magyar tél gazdasági léte egyébként veszélyeztetve van-e vagy sem, Ha a hitelezőként szereplő magyar lel azonban adósi minőségben kölesönt (T. 7. §) vagy egyezségi hozzájárulási (T. 9. § 2.) élvezett, ugy ezzel az Összeggel csökkentendő a magyar tel javára elszámolandó valorizációs nyereség. Ha a novella elvi rendelkezéseit hozzá mérjük a törvény elvi rendelkezéseihez, ugy azt kell mondanunk, hogy a novella az alaptörvény irányelveit a magyar magánfelek javára elég jelentékeny mértékben változtatta meg. A novella a magyar koronahitelező követelésének valorizációs nyereségéi arbitrális módon engedi át a magyar félnek: olyan esetben pedig, amikor a magyar hitelez:"; egyben mint adós is szerepel és külföldi tartozása tekintetéhen egyezséget kötött: a valorizációs nyereség átengedése „ex lege" történik. Ha szemheállitjuk a magyar novella rendelkezéseit a német és osztrák novellák fentebb ismertetett rendelkezéseivel, akkor nyomban szembe tűnik, hogy mig utóbbiak megszüld tő rendelkezéseket tartalmaznak addig a magyar novella kiterjesztő rendelkezéseket tartalmaz. A magyarázat abban a tényben van. hogy amott az alaptörvények az állampénzügyi szempontokat elhanyagolták és kizárólag, illetve túlnyomóan a jogi szempontokat követték, addig a mi belső elszámolási törvényünk, a jogi szempontok sérelmével, kizárólag állampénzügyi gondolatok által vezettetett. Ugy a külföldi törvények, mint a mi törvényünk egyoldalúságai kényszerűen korrektúrákra szorultak. Ebből a párhuzambaállitásbó! szemléltető módon levonhatók a következő összehasonlító jogtudományi tanulságok: a) Egymagában a belföldi jogtételnek az analóg külföldi jogszabályokkal való egybevetéséből nem lehet még helyes képet nyerni a törvény célszerűségéről. A törvény kritikája csakis az alapul szolgáló gazdasági előfeltételek párhuzamhaállitása alapján nyerhető. b) Csakis olyan gazdasági jellegű törvény számiihat stabilitásra, amely stabilis gazdasági előfeltételekre van alapítva. Változó gazdasági adottságok mellett semminő gazdasági jellegű törvényhozási mű nem számithal állandóságra. c) Minden gazdasági tárgyú törvényhozási mii, amely állandóságra tart igényt, szükségképpen kel) hogy alapelveiben egyoldalúságoktól mentes legyen és az ariszlotelesi középút elvét kövesse, vagyis az elleniéi es érdekek között egy bizonyos középvonalon kéli, hogy mozogjon. Az ellentétes érdekek a belső elszámolási problémákban ;iz egyik oldalon a valorizációs terhek által sújtott belföldi adós. illetve a valorizált követelés belföldi hitelezőjének érdekei; a másik oldalon az állam pénzügyi teherviselőképessége. Ugy a külföldi törvényhozások, mint a magyar törvényhozás kénytelenek voltak saját korábbi törvénybeli álláspontjuk túlzásait ezen „középvonal" irányában novelláris utón megkorrigálni. (Beí. köv.) Kereskedelmi joggyakorlatunk 1927-ben. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd. Ha mullévi összefoglalásunkban azl állítottuk, hogy a valorizációról szóló törvényjavaslat még mindig küszöbön áll. most már azt mondhatjuk, hogy a valorizációról szóló törvény már küszöbön áll. Es ha tavalyi öszszeállitásunkban azt a feltevést kockáztattuk meg, hogy a valorizáció rúdja könnyen viszszafordulhat, ugy most már megállapíthat juk, hogy a küszöbön álló törvényből a jogásznak semmi öröme nem lesz. mert az nemcsak előrehaladást nem jeleni, hanem sok tekintetben a joggyakorlat állal nehezen kiküzdött vívmányok visszafejlesztését jelenti. Ez nem igazságügyi alkotás, hanem pénzügyi reform. Ezen méla akkord után. melyről sem bíróságaink, sem az igazságügyi kormány nem tehetnek, megállapíthatjuk, hogy a hiteljog egyéb kérdéseiben a mullévi gyakorlat ha sok haladást nem is jeleni, azonban ;iz eddig észleli komerciálisabb felfogás viszszafejlődését s,>m tapasztalhatjuk. Az általános természeti) jogesetek körébén a Curia <i megőrző vállalat tulajdonosát felelőssé leszi a megőrzés végett átadott áruk elvesztéséért, vis major esetéi kivéve, tekintet nélkül ;i vétkességre, vagy a gondatlanságra. (!>. VII. 2824/1926. K. J. 4.) A kártérítés körében kimondja a Kúria, hogy nincs helye kártérítésnek, ha a kárt túlnyomóan a károsult okozta, akár azáltal, hogy annak elhárítását vagy enyhítését elmulasztotta, akár azáltal, hogy a károsriót nem figyelmeztette idejekorán az elöállható rendkívüli következményekre, melyeket csak maga ismert vagy ismerhetett (P IV. 383/1927 K. J. 9.); viszont azonban kimondta, hogy a károsult abba a gazdasági helyzetbe juttatandó, amelyben a károsodás bekövetkezte előtt volt, vagyis a károsító felelős mindazokért az anyagi hátrányokért, amelyek a károsító cselekményével okozati összefüggés ben a károsullat érték. Ez azonban nem je-