Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 10. szám - Az "Ichthyol" védjegy védelme Olaszországban

162 KERESKEDELMI JOG 10. sz. kifejezeti rendelkezéséből kitűnően kizárólag a kereskedősegédekre és a kereskedelmi vagy iparvállalatok tisztviselőire terjed ki, ennélfogva a végkielégítés követelhetésének elengedhetlen előfeltétele a kereskedösegédi vagy tisztviselői minőség kimutatása,. Ámde e minőségnek isméi nélkülözhetetlen kelléke, hogy munkavállaló és munkaadó között bizonyos állandó jellegű függőségi viszony forogjon lenn, ; mélynek alapján a munkaadó a munkavállaló ideje és munkaereje fölött bizonyos tartós folytonossággal rendelkezhessék. Ez az állandó és folytonos függőségi viszony azonban nincs meg oitt, ahol a munkaadó a munkavállalói egy bár időszakosan ismétlődő, de a dolog természete által már tartamában is előre megszabott feladat végzíésével mindenkor külön alkalomszerüleg bizza meg, az évnek csak aránytalanul csekély részét betöltő ezen munkaszakon kívül pedig a munkavállaló és munkaadó közöli semmi függőségi kapocs nincs és a munkavállaló idejével és munkaerejével teljesen szabadon rendelkezhetik és azt bárhol bármikép értékesítheti. Ez az elhatárolás ugyanis teljességgel áll a felperesi jogelődre, mint a cukorgyárak által általában foglalkoztatni szokott úgynevezett cukorrépaátvevő, mindenkor csak azt a megbízást kapta, hogy a neki kijelölt területen a szerződéses termelő gazdák által ősszel beszolgáltatott cukorrépát lemázsálja és átvegye, majd ezt követőleg ennek megóvásáról és az alperesi gyárba való fokozatos beszállításáról gondoskodjék, ennek megtörténtével pedig a felperesi jogelődnek az alperes javára való minden működése és tevékenysége véget ért és megszakadt. A jogviszony e természetén nem változtál! az sem, hogy felperesi jogelőd a munkában töltött napok szerint járó napidíjon felül «szubvenció)) és «remuneráció)) címén is kapott bizonyos összegeket, amennyiben a munka kezdetekor egy összegben adott ^szubvenció)) nyilván nem havi vagy évi fizetésként, hanem csak annak ellenszolgáltatásául adatott, hogy felperesi jogelőd a cukorrépaátvétel lebonyolítására magát előzetesen lekötötte, mig a munka eredményéhez igazodó «remuneráciÓ», mint lényegében külön jutalom a kereskedösegédi vagy tisztviselői minőség nélkül is adható. A/, a körülmény viszont, hogy felperesi jogelőd egyes esetekben betegsegélyezésben részesült, azért nem bír fontossággal, mert a betegsegélye/és tényének a felperesi jogelőd és alperes jogviszonya meghatározására befolyása egyáltalában nem lehet és ez a jogviszony kizárólag a magánjogi szabályok alapján bírálható csak el. Nyugdíj-valorizáció. 124 A törvényhatósággal vagy annak vállalatává? szemben támasztható nyugdijtermészetü igények szabályozására külön jogszabályok irányadók. — Amennyiben ilyenek nem volnának, sem pedig szabályrendelettel nem alkottattak, ezek fölött az összes körülmények figyelembevételével a bíróság dönt. (Kúria P. II. 1672/1927. sz. a. 1928 aug. 29-én.) Indokok: Az 1926. XVI. t.-c. 2. §-a értelmében a törvényhatósággal vagy annak vállalatával (üzemével) szemben magájogi jogcímen követelhető nyugdíj vagy nyugdijtermészetü járandóság mértékére az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók; és amennyiben e járandóságok mértékéről a felhívott törvény életbelépéséig külön jogszabály nem rendelkezik, annak rendeleti szabályozására a minisztérium nyert felhatalmazást. A vármegyei és városi törvényhatóságoknak közigazgatási tisztviselői és egyéb alkalmazottai, valamint üzemeiknek alkalmazottai részére megállapított nyugdíj vagy nyugdijtermészetü járandóságok mértékére vonatkozó jogszabályok az 1886:XXI. t.-c. 88. §-a értelmében szabályrendelettel voltak megalkolandók. Az alperes világítási vállalatának azon alkal mazotlai részére, kik a városi nyugdíjintézetnek nem tagjai, a 62.556/11 Ib. 1911. B. M. sz. alatt jóváhasvott szabályrendelet külön nyugdíjintézetet létesített és ellátási összegeiket megállapította. Az ekként meghatározott járandóságok a törvény 1. §-a szerinti átértékelése tekintetében azonban a törvény életbelépése előtt alperes szabályrendeletet nem alkotolt, hanem az átértékelés mértékét az 1925. évi .'500 kgy. számú közgyűlési határozottal állapította meg 70%-ban; és utasította ugyan a világítási vállalatot, hogy a nyugdijszabályzatot tartalmazó szabályrendelet módosítására legyen javaslatot: azonban alperesnek bírói kérdésre tett kijelentése szerint ilyen ujabb szabályrendelet az 1886:XXI. t.-c. 11. §-ának megfelelő módon nem létesült. Ehhez képest az emiitett közgyűlési határozat nem alkothatott külön jogszabályt, hanem csak a munkaadónak egyoldalú akaratkijelentése volt, mely nem válik szabályrendeleti jogszabállyá akkor sem, ha azt m. kir. belügyminiszter az 1886:XXI. t.-c.-ben szabályozott felügyeleti hatáskörében jóvá is hagyta. Minthogy pedig nem vitás, hogy az 1926:\YI. t.-c. életbelépése óta a minisztérium sem szabályozta rendeletlel az alperes törvényhatóság világítási vállalatának alkalmazottjai részére járó és átértékelt nyugdíj járandóságok mértékét, az idézett törvény 11. §-a értelmében az átértékelésre irányadó mérték megállapítása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, amely e megállapításnál minden körülményt; különösen a felek vagyoni helyzetét és az adós teljesítő képességét méltányosan figyelembe venni tartozik. Már pedig, tekintettel felperes igazolt szegénységére, márészt arra. hogy az alperes világítási vállalat a meg nem támadott tényállás szerint békebeli vagyonát, sőt nyugdíjalapját is megtöbbszörözte és ekként teljesítőképessége nyilvánvaló; anyagi jogszabálysértés nélkül állapította meg a fellebezési bíróság az 1919. évben nyudijba lépett felperes 360 aranykorona nyugdijárandóságának átértékelt mértékét teljes 100%-ban. Megjegyzi a m. kir. Kúria, hogy alperes városi törvényhatóság 1926. évi október hó 7. napján tartott közgyűlésén a nyugdijakat 1926. évi július hó 1. napjától kezdve önként 100%-ra értékelte át. Kegyűij átértékelés. 125. Az átértékelendő járandóság nem korona értékben, hanem pengő értékben állapítandó meg. (Kúria P. I!. 7868/1927. sz. a. 1928 aug. 28-án.) Indokok: Nincs megtámadva a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy felperest, kinek férje az alperes részvénytársaságnál cégvezető igazgató volt, férjének 1911. évben bekövetkezett halálától fogva kegydij címén havi 100 korona