Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 10. szám - Az "Ichthyol" védjegy védelme Olaszországban
10. sz. KERESKEDELMI JOG 161 HAZAI JOGGYAKORLAT. Turpis causa. 12P- Anyagi előnyökért (alkalmazásért) képviselőjelöltségről való lemondás a jó erkölcsökbe ütközik s az ebből származó igény birói uton nem érvényesíthető. (Kúria, P. II. 6836/1927. sz. a. 1928 szept. 5-én.) Indokok: Felperes a 2. ós 3. pont alatt csatol! levelek szerint a képviselői jelöltségről való lemondása és a F. K. képviselővé való választása érdekében kifejtendő tevékenysége ellenében kapta az alkalmaztatására vonatkozó Ígéretet; ezek szerint anyagi előnyökért közjogok gyakorlásáról lemondva, más érdekéhen kortessz )1gálatra vállalkozott: az ilyen megállapodás a jó erkölcsökbe ütközik, abból a hirőság előtt érvényesíthető kötelem nera származik. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor felperest keresetével elutasította. Alkalmazott. 121. Városi díjnok elbocsátása jogosságának kérdése nem tartozik a rendes bíróság elé. (Kria P. II. 6006/1926. sz. a. 1928 aug. 29-én.) Indokok: Felperes, mint volt városi díjnok, 1920 december 1-től kezdve elmaradt illetményeit azon az alapon követeli, hogy alperes őt a szerb megszállás megszűnte után dijnoki állásából igazolási vagy fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül elbocsátottnak tekintette és állásának elfoglalásában megakadályozta. Habár felperes a keresetben megjelölt követelést kártérítés címén helyezi követelésbe, a perben tulajdonképpen az bírálandó el, hogy felperes fenforgó körülmények között jogosan volt-e elbocsátottnak tekinthető és őt mint a törvényhalósági joggal felruházott város alkalmazottját a kérdéses időre dijnoki járandóságok illetik-e, vagy nem. Felperes, mini törvényhatósági joggal felruházott város értesítővel ellátolt dijnoka, közszolgálati alkalmazóit volt, illetményei és szolgálati viszonyai tekintetében alperessel, mini szolgálatadójával szemben nem magánjogi, hanem közjogi jellegű visszonyhan állott; az ebből a viszonyból eredő illetmények érvényesítése, valamint annak elbírálása, hogy felperesnek, mint közszolgálati alkalmazottnak a jelzett körülmények között jogos igénye volt-e járandóságaira és e cimen milyen időre mekkora összeg illette meg, nem polgári perutra, hanem közigazgatási útra tartozik. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt, amikor a pert a Pp. 180. §. 1. p. alá eső pergátló körülmény folytán megszüntette. 122. A birói gyakorlatban állandóan követett és a minden jog gyakorlásánál elengcdhetlen jóhiszeműség és tisztesség által is megkívánt szabály az, hogy az a fél, aki a szolgálati szerződést azonnali hatállyal a másik terhére felmondani és felbontani óhajtja, ezt az elhatározását világos formában a másik félnek tudomására hozza és vele egyúttal azon okokat is közölje, amelyeket ellenfelének felró és amelyek őt ezen elhatározására indították, nehogy ellenfele ezen lépését és annak következményeit illetőleg bizonytalanságban maradjon. (Kúria, P. 11. 912/1927. sz. a. 1928 aug. 30-án.) Indokok: Ennek a követelménynek azonban felperes 3. pont alatt csatolt levek; meg nem felel, amennyiben tel jesen eltekintve atlól a mellékes körülménytől, hogy a levél hangja udvarias-e, vagy sem, a levél tartalma és szövege a maga öszszefüggő egészében egyáltalában nem azt juttatja kifejezésre, hogy felperes az alperes cselekményeiben és magatartásában vele szemben valamely súlyos vél késségei látna és ez alapon a szerződésszegés anyagi következményeinek alperesre hárításával a szerződési azonnali hatállyal felbontani szándékozik, hanem éppen ellenkezőleg abból tűnik ki, hogy felperes az alperes hibája nélkül, a saját elhatározásából, pusztán azért hagyta el állását, mert nem elégítette ki az alperes üzletmenetének ujabbi alakulása és az addigi működésének az a méltánylása, amelyben alperes őt részesitette. Ily körülmények között pedig a fellebbezési bíróság helyesen és jogszabálysértés nélkül mellőzte a felperes által arravonalkozólag ajánlott bizonyítást, hogy ő a 3. és 4. pont alattiakban foglalt levélváltás után az alperesi igazgatósággal szóbelileg részletesen ismertette kilépési okait és ezekből meríthetni vélt anyagi igényeit, mert a felek jogviszonyainak rendezése ekkor már a 3. és 4. pont alatti levélváltással bekövetkezett és az így kialakult jogi helyzetet felperes utólagos eltérő közlései és igényei egyoldalúan már meg nem változtathatták. Hasonlókép helyesen történt a bizonyítás mellőzése abban az irányban is, hogy a felperes azonnali kilépését magával hozó és állítólag alperes terhére eső vitatott okok valóban fenforogtak-e vagy sem, mert egyrészt jogszabály, hogy a kilépés alkalmával tényleg nem érvényesített ily okok utólag már csak akkor volnának felhozhatók, ha azok a felbontó fél tudomására csak utóbb jutottak, holott azt maga felperes sem állította, hogy ezen állítólagos okokról ő csak utóbb szerzett volna tudomást; másrészt, mert azok a körülmények, amelyeket felperes a 3. pont alatti levelében érinti, t. i. hogy a hátrányos hírlapi híresztelések és támadások folytán alperes üzleti működése a piacon megnehezült, még valóságuk esetén sem jogosíthatnák fel felperest a szolgálali szerződés azonnali hatályú felbontására, amennyiben ilyen okul rendsze rinl csak a munkaadó terhére betudható és az ő vétkességéből eredő tények tekinthetők, míg a munkaadó üzletéről terjesztett kedvezőtlen hirek és az ebből származó esetleges gyengébb üzletmenet nyilván nem a munkaadó szándékára és akaratára vezethetők vissza, így ezekért a felelősség őt nem is terheli. Végkielégítés. 123. A végkielégítés követelhetőségének elengedhetetlen feltétele a kereskedősegédi vagy tisztviselői minőség kimutatása. — Répaátvevőt, még ha subvencio, remunerátio is megilleti, mégha egyes esetekben betegsegélyezésben is részesült, végkielégítés nem illeti meg. (Kúria P. II. 1215/1927. sz. a. 1928 aug. 28-án.) Indokok: Az alkalmazottak vagy hozzátartozóik javára a végkielégítés intézményét létesítő 1910/1920. számú rendelet ennek címéből és 1. §.