Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 1. szám - Néhány észrevétel a valorizációs törvényjavaslatra

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST Visegrádi-utca 14. sz. Telefon T. 271—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b t. t., igazságügyminiszter ny. kuriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre: 12. — P Félévre: 6. — P Egy füzet ára 1. 20 P HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM 1. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1928 JANUÁR 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Schuster Rudolf, a Szabadalmi Felsőbíróság elnöke. Néhány észrevétel a valorizációs törvényjavaslatra. Dr. Halla Aurél keresk. min. osztálytanácsos. A kereskedelmi társaságok reformja. Dr. Kráhl Vilmos ügyvéd. A belső elszámolási törvény novellája. Dr. Szente Lajos ügyvéd. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1927-ben. SZEMLE: Évforduló. — Dr. Katona Gábor. A csődtörvény kézikönyve. (Dr. Lőw Lóránt. ) — A valorizációs perek felfüggesztésének uj határideje. — Jogászgyűlési értesítő. — A fizetőképtelenségi jog reformja. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 1. Turpis causa. — 2. Bankárrendelet — turpis causa. — 3. Főnök és alkalmazott. — 4. Részvénytársaság. — 5. Szövetkezet. — 6. Nyugdíj- és rokkantegyleti alapszabályok — társasági szerződés. — 7., 8. Valorizáció. — 9., 10. Nyugdíj. — 11. Vétel. — 12. Vasúti fuvarozás. — 13. Gazdasági lehetetlenülés. — 14., 15. Váltó. — 16. Tőzsde. — 17. Csőd. — 18. Tisztességtelen verseny. ELŐFIZETŐINKHEZ. Október 1-én folyóiratunk XXV-ik évfolyamba fog lépni. — Hosszú, nehéz ut, melyet ez idő alatt megtettünk. — Hiven igyekeztünk teljesíteni a kitűzött feladatot: a magyar hiteljog fejlesztését, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ez a feladat vár reánk a jövőben is és mi igyekezni fogunk ennek továbbra is helyt állni. — Ehhez kérjük t. előfizetőink további támogatását is. Előfizetési dij továbbra is évi 12 pengő. A Kereskedelmi Jog szerkesztősége és kiadóhivatala. Néhány észrevétel a valorizációs törvényjavaslatra. Irta: Dr. Schuster Rudolf, a Szab. Felsőbíróság elnöke. A valorizáció kérdése, mely már évek óla izgalomban tartja a nagyközönséget, különösen aktuális most, midőn az erre vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés tárgyalja. Ez a tárgyalás főképp a hadikölcsön valorizálása körül folyik és nem érnek rá a magánjogi követelések valorizálása kérdésével foglalkozni. A magam részéről azonban ezúttal csakis e kérdés tisztán jogi részével foglalkozom és a hadikölesönre nézve csak azt jegyzem meg, hogy erős meggyőződésem, miszerint akár most, akár később, ezt is valorizálni fogják, mert ennek valorizálása jogi, közgazdasági és etikai szempontból felétlenül szükséges és elengedhetetlen. A magánjogi részét nézve a törvényjavaslatnak (tj. ), már első tekintetre feltűnő az. hogy a tj. elvileg a nem valorizálás álláspontját foglalja el, amit megérteni azért nehéz, mivel az a kérdés, hogy az egyik ügyleti fél a másiknak valorizálva fizesse-e meg tartozását vagy sem, az államkincstárt nem érinti; már pedig a nemvalorizálás álláspontját a tj. az egész vonalon hol közvetve, hol közvetlenül az államkincstár helyzetére való hivatkozással indokolja. A magánjogi követelések közül a tj. különösen a készpénzkölcsönöket zárja ki a valorizálásból. (4. §. 1. ) Hogy a tj. ezt miért teszi, köztudomású, t. i. a bankokra való tekintettel, ahová aztán bevonják a takarékbetétek kérdését, stb. Mindez helyt nem álló felfogás. A bankok ügyét, nézetem szerint, úgyis külön kell szabályozni, azért itt kizárólag az oly magánkölcsönöket kell szem előtt tartani, amelyeknél a bankok nincsenek bekapcsolva. Ezeknek valorizálása pedig ki nem kerülhető, ha magánjogi igazságtalanságot nem akarunk elkövetni. Mert általánosan elfogadott magánjogi szabály, hogy az adós ugyanolyan mennyiségű, minőségű és értékű pénzt köteles visszafizetni, mint aminőt kapott. Ez a jogszabály fennáll nálunk is (polg. tkv. terv. biz. szöv. 1083. §. ) és mindenütt a legrégibb időktől fogva. Ezt mellőzni és eltörölni nem lehel, mert ez veszedelmes precedens lenne. Nem is fogja a jogkereső közönség — de jogász sem — megérteni azt, hogy ha valaki vételár cimén követel bizonyos összeget, azt valorizálva kapja meg, de ha ugyanaz a hitelező