Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 8-9. szám - Kényszeregyességi kérdések

8-9. sz. KERESKEDELMI JOG 139 professzor Törvénytervezetének7 153. §-a helyes nyomon jár, amidőn az angol (és a vele e ponton rokon német) törvényt vette irányadóul, mégis elleneznünk kell a 153. §. ut. bek. lefektetett azon szabályt, hogy az elővételi jognak az alaptőkefelemelés" elhatározását megelőző időben való biztosi'tása a társasággal szemben hatálytalan, mert ez éppen legkomolyabb nagy intézeteink emissziós tevékenységét nehezítené meg.8 Végül: a részvény elvonási jogot a modern részvényjog sem most, sem a jövőben nem nélkülözheti. Helyes és céltudatos jogpolitika tehát nem a tilalom, hanem a regulázás. A Kúria bölcs Ítéletei egyelőre és az angol jog szabályainak átvétele a jövőre, egyszersmind a fölös reguláknak is határt szabnak. 7 Törvénytervezet a részvénytársaságról, a szövetkezetről és korlátolt felelősségű társaságról 50. 1. Indokolása u. o. 379. és köv. 11. 8 Kuncz tervezetével egyezően intézkedik a német H.-G.-B. 283. §-a, ahol revizionista részről gyakran hangzik el oly kívánság, mely e rendelkezés mellőzését javasolja. L. Güldenstein: Das Aktienbezugsreeht. V Kényszeregyességi kérdések. Irta : Dr. Balta Ig;nác budapesti ügyvéd. (I. Vagyonértékesítési klauzula — II. Szavazati jog. — ///. Megtámadási kereset felfüggesztő hatálya.) F. A 6310/1927. M. E. sz. r. 4. §-a értelmében az egyességben ki lehet kötni, hogy az adós részéről vállalt fizetési kötelezettség teljesítésének biztosítására az adós vagyonához tartozó dolgokra és jogokra nézve a hitelezőket — mások netán előbb szerzett jogának sérelme nélkül — az OHE részéről gyakorolható értékesítési jog illeti meg. Abban az érdekes kérdésben kellett a budapesti törvényszéknek állást foglalnia, vájjon részvénytársaság igazgatósága felkinálhatja-e ezt az u. n. értékesítési klauzulát, különös figyelemmel a Kt. 170. §. 6. pontjára, amely a közgyűlés hatáskörébe utalja a részvénytársaság likvidálásának kimondását. A bpesti törvényszék Ke. 36165/1927/78. sz. határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hitelezőknek a fenti értelemben történő biztosításához, vagyis az értékesítésnek a kényszeregyességi ajánlatban történő felajánlásához a részvénytársaság igazgatóságának joga van. Ezen álláspontját a végzés a következőkkel indokolja: A 6340/1927. M. e. sz. r. 4. §-a nem tesz különbséget a tekintetben, hogy adós fizikai vagy jogi személy és ezek között részvénytársaság-e, amiből következik, hogy az értékesítés kikötése a részvénytársaság által előterjesztett egyességi ajánlatban is helyt foglalhat. Minthogy pedig a kényszeregyességi alaprendelet 1. §-a értelmében a részvénytársaság nevében az egyességi ajánlat előterjesztése az igazgatóság hatáskörébe van utalva és ahhoz közgyűlési határozat nem szükséges, következik, hogy az értékesítésre vonatkozó kikötést az egyességi ajánlat tartalma tekintetében ugyancsak a részvénytársaság igazgatóságának hatáskörébe tartozónak kell tekinteni. A végzés egy további érve a következő: A kényszeregyességi rendelet a részvénytársaság igazgatóinak a Kt. 187. §. 2. bekezdése értelmében fennálló azon kötelezettségét, mely szerint az igazgatóság a társaság ellen csődöt kérni tartozik, ha a számadásokból vagy a mérlegből az tűnik ki, hogy a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezi, annyiban hatályon kívül helyezte, amennyiben az igazgatóság a csőd megnyitása helyett kényszeregyességi eljárás megindítását kérheti. Már pedig a kényszeregyességi eljárás során az igazgatóság jogkörének szükségkép ki kell terjednie azokra a cselekményekre, amelyeket az adós a csődeljárás elhárítása végett indított kényszeregyességi eljárás során megtehet. Igen találó a végzés következő érve is. Eszerint: Igaz ugyan, hogy a Kt. 179. §. 6. pontja értemében a részvénytársaság feloszlása és a felszámolók kirendelése a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Ámde az egyességi ajánlatba foglalt értékesítési kikötés, amely egyébként is csak feltételesen, t. i. az egyességi ajánlatba foglalt fizetési kötelezettség elmulasztása esetére válik aktuálissá, nem jelenti az adós részvénytársaság feloszlásának kimondását, illetve nem jelenti a részvénytársaságnak mint jogi személynek megszűnését, hanem egyedül az adós vagyonának értékesítését és pedig éppen az egyességi ajánlat értelmében azzal, hogyha az értékesítés és a hitelezők kielégítése után még vagyon marad, ez a részvénytársaság tulajdonába adandó, ha viszont a hitelezők követelései kiegyenlítést nem nyernének, azok az egyességi ajánlatban foglalt kikötés folytán, de a vonatkozó jogszabályok szerint is, továbbra is fenmaradnak. Ezekből a rendelkezésekből, illetve kikötésekből is az következtethető, hogy az egyességi a jánlat még az értékesítés esetére sem célozza a részvénytársaság feloszlását, felszámolását, hanem célja csupán az, hogy az adósnak az egyességben vállalt kötelezettsége ilyképpen a hitelezők által megkívánt módon is biztosittassék, megjegyeztetvén, hogy a vagyon értékesítéséhez közgyűlési határozat nem szükséges. Végül utal a végzés arra is, hogy a Kt. 179. §. 6. pontjában említett feloszlás esetén a társaság mint ilyen megszűnik, a cég a felszámolásra utaló toldattal látandó el és a társaság ügyeit intéző és ellenőrző szervek, nevezetesen az igazgatóság és felügyelőbizottság