Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - A létesítendő magánjogi törvénykönyv kihatásai a jogalkalmazási tevékenysége

6. sz. KERESKEDELMI JOG 99 ton emelkedő értékhez jut, mely azonban a bérlőre elvész, ha abból távozni kénytelen. Ez az értékemelkedés jogtalan vagyoni hasznot képez a bérbeadó részén, ha aránytalan béremelés által kényszeríti a bérlőt a bérlet elhagyására, vagy ha azt egy versenytársnak adja bérbe, aki elfoglalva a hírnévre és vonzerőre szert tett helyiséget, természetesen képes az eddiginél sokkal magasabb bért fizetni. Ez a körülmény provokálja a kegyetlen béremeléseket. Már pedig a jóhiszeműség és tisztesség megköveteli, hogy senkise gazdagodjék a bérlő által teremtett érték jogtalan elvonása által. Azért a bérlőnek kettős jogot kell adni, kártérítéshez való jogot, ha a bérbeadó felmondás vagy béremelés folytán oly aránytalan előnyhöz jut, mély az eddigi bérlő tevékenysége folytán állott elő, továbbá versenytilalom cimén jogot arra, hogy a bérbeadót eltiltsa attól, hogy a helyiséget vagy annak egy részét bizonyos időn át azonos üzem céljaira bérbe adja. A javaslat ötödik elmének második fejezete azt a nehéz problémát szabályozza, miképpen kell az örökös és a hagyatéki hitelező sokszor ellentétes érdekeit összeegyeztetni. Nehéz azért, mert a jóhiszemű örökös védelemre méltó abban az irányban, hogy az örökség ne járjon a juttatást meghaladó hátránnyal és hogy viszont a hitelező ne legyen kitéve a követelésének biztosításául szolgáló hagyaték elvonásának. E kettős cél megvalósítását rendkívüli módon akadályozza a jávaslatnak az az állásfoglalása, hogy mai jogunk fentartása mellett az örökös ipso jure szerzi meg az örökséget, de anélkül, hogy ebből reá nézve kötelezettségek keletkeznének. Csak akkor változik meg a helyzet, ha az örökséget kifejezetten elfogadja (2061. §.) vagy ha azt olyképpen veszi birtokba, illetve oly cselekményt végez, hogy abból az örökség elfogadására irányuló akarata kiderül (2062. §.). Eme elég labilis feltételek bekövetkeztével az örökös a hagyatékkal felel Í2082), tehát csak «cum viribus hereditatis > vagyis a hagyatéki tárgyakkal és nem «pro viribus hereditatis», tehát nem az öröklőit élték erejéig egyéb vagyonával. Meg kell jegyezni, hogy itt a javaslat elhagyta a mai gyakorlatot, mely a felelősség mindkét nemét együttesen alkalmazta. Ez a lefokozott felelősség az ideiglenes stádiumban, amiig az örökös kifejezetten vagy concludens tények által az örökéget elfogadta, szabad tért nyit a visszaélések számára és erre fokozott lehetőséget teremt a 2084 §., mely szerint az örökös az örökség elfogadásáig végzett eljárásért csak a megbizásnélküli ügyvitel szabályai szerint felelős. Igaz, hogy a 2067. §, módot nyújt, az örököst az elfogadás iránt nyilatkozat tételére szorítani, de ez még mindig nem teszi lehetlenné egy hosszú provizórium kihasználását. De a hitelező összes jogait a hagyaték ellen lerontja a javaslat 2087. §-a, melynek első bekezdése igy szól: «Amig az örökös felteheti, hogy a hagyaték a hagyatéki költségeket és az örökhagyó tartozásait fedezi, ezeket sorrend megtartása nélkül kielégítheti.)) Eszerint az örökös subjectiv felfogásától fog függni, hogy melyik hitelező kapjon kielégítést és jöhet azután a hagyaték gondnoki felszámolása (2106— 2120. §.) vagy csőd, ez már mitsem fog változtathatni azon, hogy a hitelezők egy része kinullázva lett. Alkalmazzuk most már mindezeket arra az esetre, ha az örökhagyó kereskedő és a hagyaték kereskedelmi üzletből áll. Az adós halálával a hitel személyes momentuma megsemmisült és a hitelező szembe kerül egy ismeretlen idegen személlyel, akit a törvény határtalan jogokkal felruház. Állítsuk emellé az üzlet átruházásáról szóló törvény intézkedéseit vagy a csődtörvény szigorú jogszabályait és azonnal felismerhetővé válik, hogy a magánjognak még polgári viszonylatokban is veszélyes rendszere egyenesen katasztrofális jellegét ölt, ha annak egy kereskedelmi üzletből álló hagyaték lesz alárendelve. Az üzlet folytonos állagváltozásnak van kitéve és képtelenség volna, azt jogilag ugy kezelni, mint a házat vagy földbirtokot. Véleményem szerint a kereskedelmi üzlet hagyatéki szabályozását külön törvény keretébe kellene illeszteni. A létesítendő magánjogi törvénykönyv kihatásai a jogalkalmazási tevékenységre. Irta: Dr. Schwartz Tibor kir. törvényszéki biró. A Polgári Törvénykönyv uj javaslatával kapcsolatban foglalkozni kivánok azon kérdéssel, hogy az eddig legnagyobbrészt szokásjogon alapuló magánjogi szabályainknak egységes kódexbe való foglalása minő hatásokat vált, illetve válthat majd ki a jogalkalmazásnál. Bizonyos tekintetben ki kell térnem röviden arra, hogy jogbölcseleti szempontból maga a jogalkalmazás lényegileg milyen tevékenység. Az általában uralkodó tantétel szerint a jogalkalmazás egy logikai folyamat, melynél a jogalkalmazó megvizsgálja, hogy a konkrét jogeset melyik általános jogszabálytényálladéki elemeit foglalja magában és amennyiben e tekintetben a kérdést tisztázta, ugy az általános jogszabály vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza a konkrét jogesetre. Ez az u. n. szillogizmus-elmélet, melynek jogfilozófiai vonatkozásait egyik legújabb értekezésében kiváló