Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - A létesítendő magánjogi törvénykönyv kihatásai a jogalkalmazási tevékenysége

100 KERESKEDELMI JOG 6. sz. elmeéillel fejtegeti dr. Moór Gyula egyetemi tanár.1 Már most az az irányzat, mely a maga merevségében a jogalkamazásban csak és kizárólag egy logikai folyamatot és tevékenységet lát, végeredménykép a jog alkalmazóját elzárja attól, hogy az általa eldöntendő eset öszszes sajátos körülményeinek vizsgálata és mérlegelése alapján, a vonatkozó jogszabály hézagait pótolja. Egyik képviselője a fenti szigorú álláspontnak dr. Pikler Gyula2 egyenesen oda utal, hogy a jogalkalmazó közegek a jogot «pontosan, szigorúan az okokra és következményekre való tekintet nélküh kötelesek alkalmazni. A másik iráyzat, melyet általában az u. n. szabadjogos (freirechtlich) mozgalom gyűjtőneve alatt szokás összefoglalni, a tételes törvények puszta és rideg alkalmazásán tulmenőleg, a jogot alkalmazó közegnek az adott eset elbírálása kapcsán a legtágabb jogokat, ha arra szükség van, a törvény, illetve jogszabály határozott rendelkezéseinek mellőzését is, biztositja. Ezen irányzatnak a legkiválóbb képviselői a német szakirodalomban Gnaeus Flavius3 és Ehrlich.* Hazai irodalmunkban lényegileg a fenti irányzathoz állanak közel dr. Schwartz Gusztáv5 és dr. Balog Arnold.6 A küzdelem a két ellentétes tábor képviselői között két főelv és pedig a jogbiztonság és az anyagi igazság elve körül jegecesedik ki. A szabadjogi iskola hivei az anyagi igazság megvalósulásának akadályát látják abban, ha a biró tevékenysége szigorúan egy logikai folyamatra korlátoltatik; viszont a másik irányzat a jogbiztonság nagy elvének feláldozását látnák abban, ha a birónak a jogszabályok alkalmazását illetőleg tulsok szabadság adatnék. Ez utóbbi irányzat képviselői is belátják ugyan, hogy számos esetben a fennálló jogszabály merev alkalmazása az anyagi igazság rovására megyén, ennek ellensúlyozására azonban nem a jogot alkalmazót kivánják a a törvényhely hiányainak pótlásával felruházni, hanem a törvényhozó kötelességévé teszik, hogy a gyors ütemben való megfelelő törvény hozásával segitsenek a bajon. Hazai irodalmunkban főleg Márkus Dezső7 propagálta ezt az álláspontot. 1 Filozófiai értekezések: 1928. A logikum a jogbanban. 30—36. old. 2 Bevezető a jogbölcseletbe. 3 Der kampf ura (He Reictswissenschaft. Heidelberg, 1906. 4 Freie Rechtsfindung und freie Rechtsswissenschaft. Leipzig, 1903. 5 Zittelmann körül: Jogállam 1905. évf. 5. füzet. 1 Biró és Törvény: Magyar Jogászegyleti értekezések. 1906. XXXIII. kötet, 5. füzet. 7 Magyar Jogászegyleti Értekezések. 1900. évf. XXXIII. kötet, 33—39. old. Baumgarten Izidor8 jeles tanulmányában szintén azt az álláspontot vallja, hogy a biró által nem pótolhatók a törvénynek esetleges hiányai. Nem lehet vita tárgyává tenni, hogy az anyagi igazság keresésének és megtalálásának a jogot alkalmazó tényezők működésében egyik vezérszempontként kell kialakulni. Már most azután, hogy anyagi igazság alatt fogalmilag mit kell értenünk, sok tekintetben nagyon nehéz méghalározni. Dr. Balog Arnold9 már idézett jeles dolgozatában azt mondja, hogy: «anyagi igazság pedig a konkrét esetben az a megoldás, mely a legjobban felel meg a társadalom szükségletének és amely a felmerült ellentéteket a védelemre méltóbb érdekek minél fokozottabb kíméletével és minél kevesebb sérelmével egyenlíti ki.» Nézetem szerint az anyagi igazság, mint olyan, nehezen szorítható bele definíciókba. Az egyes jogesetek eldöntésénél ugyanis a jogot alkalmazó közeg, az összes körülmények beható és körültekintő mérlegelése mellett, függetlenül minden esetleges fogalmi meghatározás béklyóitól, kell, hogy megérezze az anyagi igazság ható erejét, melynek azután döntésében kifejezésre is kell jutnia. Megjegyzendő, hogy dr. Stammler Rudolf, ki az u. n. helyes jogot a közösség gondolatának mindenek felett való érvényesülésével hozza rélációba és aki arra a konklúzióra jut, hogy az ((igazság annyi, mint megegyezés a közösség gondolatával»; a Magyar Jogászegyletben annak idején megtartott előadása folyamán10 utalt arra, hogy az u. n. «szabadjogi» mozgalom nem tévesztendő össze a helyes jog tanával és ez utóbbival szemben megállapítja, hogy „a formalitásnak is megvan a maga alapja*. A magánjog terén a háborús viszonyok szülte gazdasági átalakulások, különösen a pénzromlás, számos esetben súlyos helyzetbe hozta a bíróságokat a tekintetben, hogy törvényes intézkedések hiányában milyen álláspontra helyezkedjenek. A magyar bírói gyakorlat, melyet e tekintetben egy megelőző munkámban dolgoztam volt fel,11 minden kétséget kizálólag visszatükrözi azt a folyamatot, mely szerint a szokásjogi jogszabályokon alapuló magyar jogrendszer mellett is a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel iparkodtak a birói döntések összhangot keresni, egyrészt az élőjoggal, másrészt pedig azon intuitív benső erővel, mely a birót arra sarkalta. 8 Törvény és biróság: Jogállam 1904. évf. 1. szám. 9 Biró és törvény: Magyar Jogászegyleti Érttkozések. XXXIII. kötet, 5. füzet. 10 Magyar Jogászegyeleti Értekezések. 1908. évf. XXXIII. kötet, 5. füzet. 11 Valorizációs kérdések fejlődése és kialakulás.! a birói gyakorlatban. Franklin-társulat.