Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - A magánjogi javaslat kereskedelmi vonatkozásai

98 KERESKEDELMI JOG 6. 62. a veszély, hogy a nagy közönség a meddő játék szenvedélyének áldozatává válhatik, úgyszólván megszűnt. Jelentősebb játék csak értékpapírokkal űzhető, itt pedig az infláció pusztdásai évtizedekre kiirtották annak csábításait. A gabonapiac szabadsága pedig életkérdés egész gazdasági életünkre. Ha a kodifikáciő ragaszkodnék ahhoz, hogy a törvénykönyv állítson fel jogszabályt, ugy olyannak kell lennie, mely a játék jelleget a személlyel való relativitásához köti. Ez esetre a következő szakaszt ajánlom: «Áruk vagy értékpapírokra vonatkozólag kötött szállítási vagy árkülönbözeti ügyletekből, melyek a szerződő felek, vagy azok egyikére való tekintettel játék vagy fogadás jellegével birnak, kötelezettség nem származik.» A legfeltűnőbb jelensége a javaslatnak, hogy a lezajlott katasztrófák a pénztartozások teljesítése körül nyomtalanul eltűntek a kodifikátorok látköréből. Milliók exisztenciája esett áldozatul a jogtudomány tehetetlenségének és annak az alárendelt szerepkörnek, mellyel a fináncelméletek imbecilitásával szemben megelégedett. A magyar javaslat, melynek mint elsőnek alkalma volna a multak bűneiből tanulni, ott áll, ahol állott a háború előtt. Újból kinyomatta a 2-ik szöveg 877. §-át és az 1106. §-ban arra szorítkozik, hogy ismételje, miképen «külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozást, ha a fizetés helye belföldön van, belföldi pénzértékben lehet fizetni, hacsak ennek ellenkezője kifejezetten — természetben, valóságban vagy más hasonló kifejezéssel — ki nincs kötve». Hogy az átszámításnál nem a lejárat, hanem a fizetés ideje mérvadó a német polg. tkv. 244. §-a nyomán, már a korábbi javaslat is koncedálta. Több mondanivalója a javaslatnak nincs. Maga az 1106. §. veszélyesen felületes intézkedést tartalmaz. Mindenekelőtt nem tesz különbséget ércpénz és papírpénz közt és igy aláveti magát azon szabályoknak, hogy a külföld mit ért «pénzérték)) alatt. Ezzel elismeri, hogy a hitelező a külföld pénzrontásának következményeit viselni tartozik. Ha a magyar gépgyár román vállalatnak az ottani pénz stabilizációja és aranyfundációja után egy gépet ad el 10.000 lei vételárban, mely Budapesten fizetendő és Románia háborúba keveredik Oroszországgal, a román adós értéktelen 10.000 leiről szóló bankjegyekkel fogja a magyar törvény szerint adósságát törleszteni. Mert az idézett 1106. §. szerint az adós nem köteles belföldi pénzértékben átszámítás igénybevételével fizetni, mely esetben a papirlei igazi értékében történnék a törlesztés, hanem joga van igy («lehet») fizetni. Ha tehát nem akarjuk a hitelezőt megkárosítani, ugy az adós választási jogát meg kell szüntetni. De emellett ki kellene mondani azt is, hogy a «természetben, valóságban vagy más hasonló kifejezés» mindig ércpénzre — aranyra vagy ezüstre — vonatkozik. Minden más vonatkozásban a pénz kérdése német elintézésben részesül. Továbbra is érvényben marad az az elv, hogy a pénztartozások tárgyát bizonyos számú névérték szerint jelzett valami képezi, amit az állam pénznek elismer. Érvényben marad a korona korona koholmánya és az a módszer, hogyan lehet az állam védelme mellett mások vagyonát elkaparintani. Véleményemet ezekről a kérdésekről alkalmam volt kifejteni. (Jogállam, 1926. 1. és 2. füzet.) Ráutaltam azon módozatokra, melyek alkalmasak volnának a pénzzel űzött visszaéléseket enyhíteni. Nem valószínű, hogy a mi kodifikációnk elég merész volna a kitaposott mesgyékről letérni. De egyet megtehet és ezt bizonytalan jövőnkre való tekintettel meg kell tennie. Fel kellene oldani a hitelezőt a mora accipiendi joghatásai alól abban az esetben, ha a tartozás keletkezésének időpontjához képest a teljesítéskor nagy aránytalanság mutatkozik a kényszerárfolyammal ellátott pénz értékében. Az érték aránytalansága pedig attól függne, hogy mily quantum arany volt megvásárolható a jelzett két időpontban. A mora accipiendi ilyetén való felfüggesztése által szabad tér tartatnék fenn a törvényhozás későbbi beavatkozásának és nem ismétlődhetnék a most átélt szégyenletes állapot, melyben a jogfosztások a jóvátételek lehetetlenségével nyertek szankciót. A tizedik cim első fejezetének a bérletről szóló intézkedései kapcsán elodázhatatlan szükségszerűség követelménye, hogy a kereskedelmi üzletek védelme is fontolóra vétessék. Azt kivihetetlennek tartom, hogy a béröszszegek megállapításába az államhatalom befolyást gyakoroljon. Eltekintve attól, hogy minden árdiktatura eddigelé hajótörést szenvedett és éppen ellenkező hatást váltott ki, ez az irányzat a bérletnél annyival kevésbé vezethet célra, mivel a felmondással megkerülhető a bérösszeg megállapításra gyakorolt ingerencia. A felmondáshoz való jog korlátozása mai jogrendszerünkbe be nem illeszthető. A mondottakból következik a választott bírósági eljárás értéktelensége is. Ami pedig azt illeti, hogy a bérlőnek opciója legyen más ajánlatokkal szemben, ugy az csak arra volna alkalmas, hogy a bérösszegek színleges ajánlatok segítségével fantasztikus mérvekben felsrófoltassanak. Igazi remediumot másutt kell keresni, ott, ahol a jog kézzel foghatóan a bérlő megvédését kivánja. Nem engedhető meg, hogy a tulajdonos a bérletet jogosulatlan előnyök elérésére felhasználja. A bérlő ugyanis kereskedelmi üzletének bizonyos helyiségben való foglalkoztatása által vagyonának kockáztatásával és munkaerejének felhasználásával értéket teremt, mely valóságos beruházás természetével bír. Ezáltal az üzlethelyiség foly-