Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 6. szám - A magánjogi javaslat kereskedelmi vonatkozásai

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi utca 14. sz. Telefon T. 271—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre: 12. — P Félévre: 6. — P Egy füzet ára 1. 20 P HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM 6. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1928 JÚNIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. König Vilmos udv. tanácsos, ügyvéd. A magánjogi javaslat kereskedelmi vonatkozásai. Dr. Sclwartz Tibor kir. törvényszéki biró. á létesítendő magánjogi törvénykönyv kihatásai a jogalkalmazási tevékenységre. Dr. Reitzer Béla ügyvéd. Gazdasági lehetetlenülés a Magánjogi Törvénykönyv tervezetében. (1150. §) SZEMLE: Elöléptettsek az igazságügyminisztériumban. — Országos Jogászgyülés. — Választott Bírósági vita az Országos Jogaszgyülésen. IRODALOM: Hazai irodalom. HAZAI JOGGYAKOKLAT: 77. Átértékelés. — 78. Általános. — 79. Cég. — 80. Üzletátruházás. 81. Cégbitorlás. — 82. Felmondási idő. — 83 Zálog. — 84., 85. AUuszdij. — btí. Baleseti kártérítés. — 87., 88., 89, 93.. Váltó. — 1. Hitellevél. — 92. Kényszeregyezség. — 93. Csőd. A magánjogi javaslat kereskedelmi vonatkozásai. Irta: Dr. Kunig Vilmos udv. tanácsos, ügyvéd. Magánjogunk kodifikációja lényegesen szűkebb határokat fog szabni a kereskedelmi jognak, Eltérő szabályozásra lesz szükség a képviselet, a vétel, a vállalkozás bizonyos alakulatai és a társaságok tekintetében. Egyébként a mai helyzet megforditoitja fog bekövetkezni, nem a kereskedelmi jog fogja elfoglalni a magánjog területeit, hanem a kódex fog kivételesen helyet engedni a kereskedelmi jognak. Ebből a szempontból nézve nagy jelentősége van a javaslatnak a kereskedelmi életre és azért csodálkozni lehet azon, hogy milyen közönyösséget tanúsítanak az érdekkörök a küszöbön álló bizottsági tárgyalással szemben. Csak akkor fognak mulasztásaik tudatára ébredni, mikor már késő lesz. A nagy anyagból kiragadok négy kérdést, amelyek véleményem szerint az eddiginél behatóbb megfontolást igényelnek. A javaslat 1368. §-a szabályozza a határidőüzletet és annak játékjellegét hiven a korábbi szövegezésekhez attól teszi függővé, vajjon a felek ügyleti szándéka kizárólag árkülönbözetre irányul-e vagy sem. Régibb dolgozatokban (Kodifikácionális kérdések 54. skl. Jogt. Közlöny 1900. évf. 52. sz., Ügyvédek Lapja 1916. évf. 1. sz. ) már kimutattam, hogy kizárólag árkülönbözetre irányuló ügyletek és ennek logikai folyományaképpen a szállítás kizárásával kötött ügyletek nem léteznek. Nem is a szándék dönti el az ügylet legitim voltát. Ha ez volna mérvadó, ugy a határidőüzlet legtipikusabb csoportja, melynek gazdasági szükségességét még a tőzsde legszélsőbb ellenesei sem vonhatják kétségbe, az árveszteség ellensúlyozását célzó, tehát biztosítási jelleggel biró ügyletek is elvesztenék legitim voltukat. Az idézett szakasz a tőzsdei forgalmat egyszerűen törvényenkivüli állapotba helyezné és áthidalhatatlan szakadékot teremtene a rendes bíróság és a tőzsdebiróság itélkezése közt. A tőzsde a kereskedelem szervezett exponense és annak bírósága nem vethető alá oly felfogásnak, mely homlokegyenest negálja azt, ami jogos és szükséges követelménye a gazdasági életnek. A törvény nem arra való, hogy diszharmóniával zavarja a kifogástalan ügyletek hatályosságát. A határidőüzlet legitim vagy illegitim volta tisztán a szereplők személyében rejlik; az az ügylet, melyet kereskedő köti, legitim és ha ugyanazt orvos köti, illegitim lesz. Érvényesül az a szálló ige: «si duo faciunt idem, non est idem». A német polgári törvénykönyv 764. §-ának pragmatikájából megtanulhatjuk, hogy minden általánosítás leheletlen helyzeteket teremt és hogy csakis olyan elhatárolás vezet célra, mely az individualizáció álláspontjára helyezkedik Ezért Németországban a polg. tkv. 764. §-a által okozott káoszt a tőzsdetörvényekkel kellett eloszlatni. Ezt a helyes irányt kellene nálunk is követni. Az egész komplexumot át kellene engedni egy külön törvény általi szabályozásnak. Megjegyzendő, hogy az egész kérdés elvesztette aktualitásának nagy részét, mert az