Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1928 / 5. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [3. r.]
96 KERESKEDELMI JOG kamat az 1923. évi; XXXIX. törvénycikk alap ján kéri kártérítés mértékét nem haladja meg. Az említett törvénycikk ugyanis az adós késedelme esetéhen a késedelmi kamat helyett követelhető kártérítést szabályozza és igy a számlában szereplő tételek után a számla lezárása, tehát az egyenleg esedékessége előtt lefolyt időre felszámítható kamatra, még mint az annak legfelsőbb határát megvonó jogszabály sem alkalmazható. A folyószámlában kamatot más megállapodás hijján csakis a törvényes kamat mértékével lehet számítani és így az adott esetben is, minthogy a felek a kamat mértékét meg nem állapították, az e tételben felvett kamat csupán évi 5%-kai róható az alperes terhére. Az anyagi jogba ütközik a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, amely szerint a marasztalási tökeösszeg után havi 114% leukamatot Ítélt meg. Az 1923:XXX1X. t.-c. 4. §-a szerint ugyanis külföld] pénznemre szóló tartozás esetében kártérítésnek nincs helye, ha a bírói ítélet a késedelmi kamatot a tőketartozásra irányadó külföldi pénznemben fejezi ki. Már pedig a fellebbezési biróság a marasztalási len összeg után lenhan meghatározott kamatot ítélt meg. a fentidézett anyagi jogi szabálynál fogva tehát az adott esetben kártérítés megítélésének helye nincs és a marasztalási tőkeösszeg után csupán a törvényes kamat jár. Ezért a fellebbezési biróság ítéletének erészbeni megváltoztatásával a megítélt kamat mértékét a fent kifejtettek értelmében a törvényes kamat mértékére kellett leszállítani. Yasuti fuvarozás. 76. Vásári áruknak uti poggyászként való feladására vonatkozó kedvezmény nemcsak a saját árura vonatkozik. (Kúria P. IV. 772/1928. sz. a. 1928 márc. 16-án.) Indokok: A Vüsz. 30 §-ához a IV. pótlékkal kiadott II. b) végrehatási határozmány értelmében „uti poggyászként való szállításra piaci és vásári iparcikkereskedöknek vásári árui vehetők lel". Sem a Vüsz, sem a most idézett végrehajtási határozmány oly korlátozást nem foglal magában, hogy a lentebb érinteti kedvezményekre: a vásári áruknak uti poggyászként való szállítására a piaci és vásári iparcikkereskedők csak a tulajdonukat tevő áruk tekintetében tarthatnának igényt. Ha a vasút a vásári árukra nézve ily korlátozást kívánt megszabni. — ezt az idézett pólhalározmány szövegében világosan kifejezésre juttatni kellett volna, mert egyrészt köztudomású, hogy a kereskedő által forgalomba hozott áruk a kereskedőnek nem minden esetben tulajdonai, hanem más alapon, legtöbbször bizományképpen is lehetnek a kezén, — másrészt pedig a tulajdonjog igazolására a feladó az árufuvarozás más nemeinél sem köteles, amennyiben a fuvarozási szerződésben az áru tulajdonjoga a tulajdonosnak, ha az egyúttal nem a szerződő fél, — semmiféle jogot sem biztosit. Kifejezett rendelkezés hiányában tehát az idézett végrehajtási határozmánynak nem lehet oly értelmet tulajdonítani, hogy a kedvezmény a vásári kereskedőnek csak a tulajdonát tevő vásári áruira vonatkozik, ellenben a birtokában levő bizományi, más tulajdonát képező árukra nem terjed ki. Nem helytálló tehát az alperesnek az ezzel ellenkező értelmezése és erre az értelmezésére alapitolt az a felülvizsgálati támadása, hogy mivel a felperes férje a maga iparigazolványa alapján nem a saját árujál, hanem a felesége áruját adla lel uti poggyászként, szállításból kizárt áru feladásának esete forog lenn, amiből folyóiag a Vüsz. 96. §-a alapján az alperes vasutat kártérítési felelősség nem terheli. Nem alapos az alperesnek az ö vétkes gondatlanságát megállapító ítéleti döntés ellen emelt felülvizsgálati panasza sem. Az állandó bírói gyakorlatban kialakult anyagi jogi szabály szerint ugyanis az uti pogygyászkénl való szállításra feladott tárgyaknak a feladástól a kiszolgáltatásig a vasúti közegek közvetlen felügyelete alatt kell állaniok, már pedig az alperes maga adja elő felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes uti poggyászát nem poggyászkocsiban, hanem a személyvonal végére akasztott közönséges teherkocsiban, tehát olyanban szállította, amelyben a forgalmi szabályzat szerint vasúti alkalmazóit nem tartózkodik, az pedig lényként van megállapítva, hogy a rendeltetési állomáson a vasúti alkalmazottak egy része tz utasok kérésére az uti poggyászoknak a vásártérre szállítása körül segédkezvén, szolgálati helyét a vasúti kocsik kirakodása közben elhagyta; másrészt pedig a poggyászaikat kereső utasokat a vasúti alkalmazottak magába a vasúti kocsiba is beengedték és megengedték nekik, hogy a poggyászaikat maguk keressék ki, ugy hogy megvolt annak a lehetősége is, hogy a poggyászokhoz idegen egyén is hozzáférhetett. A dolog ilyen állása mellett a keresetben megjelölt útipoggyász elveszése tehát, akár menetközben, akár a rendeltetési állomásra való megérkezése után történt, mindenesetre csakis a köteles fel ügy elei elmulasztása, tehát a vasúti közegek vétkes gondatlansága miatt volt lehetséges. Ennek megállapításával tehát a fellebbezési biróság jogszabályt nem sértett. — A Vüsz. 35. §-ának 2-ik bekezdése világosan kimondja, hogy vétkes gondallanság esetén a kártérítésnek legmagasabb összegre való korlátozása a vasút részéről nem érvényesíthető, következésképpen az adott esetben alperes nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy ő kártérítési felelősségének legmagasabb mértékét a Vüsz. 35. §-ának első bekezdése értelmében Uti poggyászoknál 680 pengőre korlátozta. — Alperesnek idevonatkozó támadása tehát színién alaptalan'. A Pénzintézeti Központ ll-ik rendes közgyűlését április 23-án tartotta Elischer Viktor m. kir. udvari tanácsos elnöklete alatt. A közgyűlés tudomásul vette az igazgatóságnak: Pásztor Miksa h. vezérigazgató által előterjesztett évi jelentését és megállapította az 1Ö27. évi december 31-iki mérleget, amely a, nyugdíjalapnak 692.000 pengővel való gyarapításán felül 1,325.800.40 pengő nyereséget tüntet fel. A közgyűlés a pénzintézeti üzletrészek után 6°/o osztalékot, — az alapszabályszerü maximumot, — a kincstári üzletrészek után pedig 4°/o osztalékot állapított meg. Az Urikány—Zsilvölgyi magyar köszénbánya rt. megállapította 1927. évi mérlegét s a f. hó 28-i rendes közgyűlésnek 10 pengő osztalék fizetését fogja javasolni. A Ganz—Danubius 6 pengő osztalékot fizet. A GanzDanubius igazgatósága elhatározta, hogy a közgyűlést május 10-én tartja és részvéuyenként hat pengő osztalék kifizetését fogja javasolni. Felelős kiadó: Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.