Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [3. r.]

96 KERESKEDELMI JOG kamat az 1923. évi; XXXIX. törvénycikk alap ján kéri kártérítés mértékét nem haladja meg. Az említett törvénycikk ugyanis az adós késedelme esetéhen a késedelmi kamat helyett követelhető kártérítést szabályozza és igy a számlában sze­replő tételek után a számla lezárása, tehát az egyenleg esedékessége előtt lefolyt időre felszá­mítható kamatra, még mint az annak legfelsőbb határát megvonó jogszabály sem alkalmazható. A folyószámlában kamatot más megállapodás hij­ján csakis a törvényes kamat mértékével lehet számítani és így az adott esetben is, minthogy a felek a kamat mértékét meg nem állapították, az e tételben felvett kamat csupán évi 5%-kai ró­ható az alperes terhére. Az anyagi jogba ütközik a fellebbezési bíró­ságnak az a döntése is, amely szerint a maraszta­lási tökeösszeg után havi 114% leukamatot Ítélt meg. Az 1923:XXX1X. t.-c. 4. §-a szerint ugyanis külföld] pénznemre szóló tartozás esetében kár­térítésnek nincs helye, ha a bírói ítélet a kése­delmi kamatot a tőketartozásra irányadó külföldi pénznemben fejezi ki. Már pedig a fellebbezési biróság a marasztalási len összeg után lenhan meg­határozott kamatot ítélt meg. a fentidézett anyagi jogi szabálynál fogva tehát az adott esetben kár­térítés megítélésének helye nincs és a maraszta­lási tőkeösszeg után csupán a törvényes kamat jár. Ezért a fellebbezési biróság ítéletének erészbeni megváltoztatásával a megítélt kamat mértékét a fent kifejtettek értelmében a törvényes kamat mértékére kellett leszállítani. Yasuti fuvarozás. 76. Vásári áruknak uti poggyászként való feladá­sára vonatkozó kedvezmény nemcsak a saját árura vonatkozik. (Kúria P. IV. 772/1928. sz. a. 1928 márc. 16-án.) Indokok: A Vüsz. 30 §-ához a IV. pótlékkal kiadott II. b) végrehatási határozmány értelmé­ben „uti poggyászként való szállításra piaci és vá­sári iparcikkereskedöknek vásári árui vehetők lel". Sem a Vüsz, sem a most idézett végrehajtási határozmány oly korlátozást nem foglal magában, hogy a lentebb érinteti kedvezményekre: a vásári áruknak uti poggyászként való szállítására a piaci és vásári iparcikkereskedők csak a tulajdonukat tevő áruk tekintetében tarthatnának igényt. Ha a vasút a vásári árukra nézve ily korlátozást kívánt megszabni. — ezt az idézett pólhalározmány szö­vegében világosan kifejezésre juttatni kellett volna, mert egyrészt köztudomású, hogy a keres­kedő által forgalomba hozott áruk a kereskedőnek nem minden esetben tulajdonai, hanem más ala­pon, legtöbbször bizományképpen is lehetnek a kezén, — másrészt pedig a tulajdonjog igazolá­sára a feladó az árufuvarozás más nemeinél sem köteles, amennyiben a fuvarozási szerződésben az áru tulajdonjoga a tulajdonosnak, ha az egyúttal nem a szerződő fél, — semmiféle jogot sem biz­tosit. Kifejezett rendelkezés hiányában tehát az idézett végrehajtási határozmánynak nem lehet oly értelmet tulajdonítani, hogy a kedvezmény a vásári kereskedőnek csak a tulajdonát tevő vá­sári áruira vonatkozik, ellenben a birtokában levő bizományi, más tulajdonát képező árukra nem terjed ki. Nem helytálló tehát az alperesnek az ezzel el­lenkező értelmezése és erre az értelmezésére ala­pitolt az a felülvizsgálati támadása, hogy mivel a felperes férje a maga iparigazolványa alapján nem a saját árujál, hanem a felesége áruját adla lel uti poggyászként, szállításból kizárt áru fel­adásának esete forog lenn, amiből folyóiag a Vüsz. 96. §-a alapján az alperes vasutat kártérí­tési felelősség nem terheli. Nem alapos az alperesnek az ö vétkes gon­datlanságát megállapító ítéleti döntés ellen emelt felülvizsgálati panasza sem. Az állandó bírói gyakorlatban kialakult anyagi jogi szabály szerint ugyanis az uti pogy­gyászkénl való szállításra feladott tárgyaknak a feladástól a kiszolgáltatásig a vasúti közegek köz­vetlen felügyelete alatt kell állaniok, már pedig az alperes maga adja elő felülvizsgálati kérelmé­ben, hogy a felperes uti poggyászát nem poggyász­kocsiban, hanem a személyvonal végére akasztott közönséges teherkocsiban, tehát olyanban szállí­totta, amelyben a forgalmi szabályzat szerint vas­úti alkalmazóit nem tartózkodik, az pedig lény­ként van megállapítva, hogy a rendeltetési állo­máson a vasúti alkalmazottak egy része tz utasok kérésére az uti poggyászoknak a vásártérre szál­lítása körül segédkezvén, szolgálati helyét a vasúti kocsik kirakodása közben elhagyta; másrészt pe­dig a poggyászaikat kereső utasokat a vasúti al­kalmazottak magába a vasúti kocsiba is beenged­ték és megengedték nekik, hogy a poggyászaikat maguk keressék ki, ugy hogy megvolt annak a lehetősége is, hogy a poggyászokhoz idegen egyén is hozzáférhetett. A dolog ilyen állása mellett a keresetben megjelölt útipoggyász elveszése tehát, akár menetközben, akár a rendeltetési állomásra való megérkezése után történt, mindenesetre csakis a köteles fel ügy elei elmulasztása, tehát a vasúti közegek vétkes gondatlansága miatt volt lehetséges. Ennek megállapításával tehát a felleb­bezési biróság jogszabályt nem sértett. — A Vüsz. 35. §-ának 2-ik bekezdése világosan kimondja, hogy vétkes gondallanság esetén a kártérítésnek legmagasabb összegre való korlátozása a vasút részéről nem érvényesíthető, következésképpen az adott esetben alperes nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy ő kártérítési felelősségének legmaga­sabb mértékét a Vüsz. 35. §-ának első bekezdése értelmében Uti poggyászoknál 680 pengőre korlá­tozta. — Alperesnek idevonatkozó támadása tehát színién alaptalan'. A Pénzintézeti Központ ll-ik rendes közgyűlését április 23-án tartotta Elischer Viktor m. kir. udvari tanácsos elnöklete alatt. A közgyűlés tudomásul vette az igazgatóságnak: Pásztor Miksa h. vezérigazgató által előterjesztett évi jelentését és meg­állapította az 1Ö27. évi december 31-iki mérleget, amely a, nyugdíjalapnak 692.000 pengővel való gyarapításán felül 1,325.800.40 pengő nyereséget tüntet fel. A közgyűlés a pénz­intézeti üzletrészek után 6°/o osztalékot, — az alapszabályszerü maximumot, — a kincstári üzletrészek után pedig 4°/o osztalé­kot állapított meg. Az Urikány—Zsilvölgyi magyar köszénbánya rt. megállapí­totta 1927. évi mérlegét s a f. hó 28-i rendes közgyűlésnek 10 pengő osztalék fizetését fogja javasolni. A Ganz—Danubius 6 pengő osztalékot fizet. A Ganz­Danubius igazgatósága elhatározta, hogy a közgyűlést május 10-én tartja és részvéuyenként hat pengő osztalék kifizetését fogja javasolni. Felelős kiadó: Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.

Next

/
Thumbnails
Contents