Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [3. r.]

04 KERESKEDELMI JOG 5. sz. Kényszer. 69. Lelki kényszer nemcsak ükkor forog fenn, ha a kilátásba helyezett lépés jogtalan, de fenforog akkor is, ha az egyébként jogos birói jogsegély igénybevételének kilátásba helyezésével a fenyegető őt meg nem illető vagyoni előny elérését eélozza s a megfenyegetett félnek nincs módjában az őt az egyébként jogos lépés megtételével érő kárt elhárítani. (Kúria P. VII. 9169/1927. sz. a. 1928 márc. 20-án.i Indokok: Az alperes egy a felperes javára fennálló előző váltótartozása alapján ellene kitűzött árverés napján 13 millió koronát kitevő váltó tartozásával szemben, aláirt egy kötelezvénynek eimzett iratot, amelyben megfelelő ö-sszegü váltó kiszolgáltatása mellett tartozását állítólagos elszámolás alapján 57,600.000 K összegben ismerte el. A felperes által ezen összeg erejéig megindított perben, alperes a jogügylet érvényességét azon az alapon lámadla meg, hogy a valóságos tartozásnál jóval nagyabb összegű tartozást elismerő okiratot a felperesnek az árverés különíteni megtartására irányított fenyegetése által előidézett lelki kényszer hatása alatt irta alá. A Tábla nem rendeli el a fenti tényekre ajánlott bizonyítást. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság marasztaló Ítéletét a következő indokolással oldja fel: A fellebbezési bíróság a bizonyítást azért nem rendélte el, mert az alpereis által bizonyítani kívánt, tények a kényszer megállapítására nem alkalmasak, amennyiben a felperesnek az árverés megtartását kilátásba helyező kijelentése nem volt jogellenes és másfelől a szabad elhatározást kizáró veszély sem forgott fenn. Az alperes által bizonyítani kívánt ténykörülmények valóságuk esetén a kifejtetteknél fogva alkalmasak a lelki kényszer megállapítására, a fellebbezési bíróság tehát jogszabálysértéssel mellőzte a bizonyítás foganatosítását. Részvénytársascág-. 70. A K. Ti 189. §-ának második bekezdése értelmében a részvénytársaság igazgatóságának tagjai, ha a törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó határozatai vagy az alapszabályok ellen cselekszenek, a károsultnak az ebből eredő kárért felelnek. ; Kúria P. VII. 5308/1927. sz. a. 1928 máre. 6-án.) Indokok: A felperesnek a keresel szerint abban jelentkező károsodása tekintetében, hogy a Vashordó- és vasárugyár rt. esődbe jutása folytán a részvénytársaság elleni követelése csak csekély hányadszerii kielégítési nyerhet vagy esetleg teljesen elvész, az alperes felelőssé a fenti törvényszakaszban kimondott, de a kártérítésre vonatkozóan általában is érvényes anyagjogi jogszabály értelmében ösak abban az esetben tehető, ha az leiperes kereseti kára és az alperest, mint a részvénytársaság igazgatóságának s végrehajtóbizottságának tagját a kereset szerint terhelő törvény és alapszabályellenes cselekmények és mulasztások között az okozati összefüggés megállapítható. Ez az okozati összefüggés azonban, nevezetesen az, hogy az alperes magatartására volna viszszavezethető a részvénytársaság esődbejutásával kapcsolatban a felperest ért kereseti károsodás, a Fellebbezési bírósági ítéletnek erre vonatkozó helyes indokolása szerint, meg nem állapitható. Közgyűlés. 71. A vállalat helyétől távollakás nem akadály az igazgatóságba való választásra. (Kúria P. IV. 4322/1927. sz. a. 1928 márc. 22-én.) Indokok: Nem alapos felpereseknek abból a másik két okból merített panaszuk sem, hogy K. K. a társaság székhelyétől, az üzletvitel helyétől távol, Rotterdambán lakik és ezért a társasági ügyek intézésében a Kt. 182. §-ban és a társasági alapszabályokban előszabott módon részt nem vehetne, továbbá, hogy nevezettnek az alperesi társasághoz való az a viszonya, hogy ennek nyersbőrárut szállít, nevezettre nézve édekeltségénél fogva az alperes társaságnál az igazgatósági tagság viselését összeférhetetlenné tenné. Ugyanis a társaság ügyeinek intézése nem szükségképen kívánja meg a székhelyen, vagy annak közelében való állandó tartózkodást, mert az ügyvezetésre és az ügymenetre való befolyás nem csupán személyes, hanem postai vagy távirali érintkezés utján is gyakorolható. Másfelől arra nézve sem állit fel a törvény vagy az alapszabály tilalmat, amely szerint a társasággal harmadik személyként jogviszonyban lévő egyén ekkép való érdekeltsége okából az igazgatóságba beválasztható nem volná. A társaság érdeke szempontjából sem meríthető ily irányú összeférhetetlenségre nézve alapos aggály, ellenkezőleg a közgyűlési jegyzőkönyv tartalmából következtethetőleg a fennforgó körülmények közt éj) a társaság jól felfogott érdekét kívánja szolgálni ez a megoldás, amelynek e szempontból való mérlegelése a közgyűlés autonóm jogkörébe tartozik. A kifejtettekből folyóan K. K. igazgatósági taggá választása sem a törvény, sem az alapszabályok rendelkezésébe nem ütközik: a közgyűlésnek e tárgyú határozatát támadó felperesi kereset sem jogszerű. 72. Mérleg megtámadása az alapon, hogy „adósok és áruk" összevonva egy tételben vétettek föl. Elutasítás. (Kúria P. IV. 4331/1927. sz. a. 1928 márc. 22-én.) Indokok: Annak a kérdésnek a vizsgálatánál, hogy a fenforgó esetben a felperesi rés/vénykisebbség részéről a 2. alatti szerint előterjeszteti kérdésekkel szemben a kellő felvilágosítás megadatott-e, figyelembe veendő, hogy a kérdésben forgó 1924. évi vagyonmérleg külön megjelöli egyes tételei iránt a Kt. 199. §-ában előirt követelmények szempontjából feltett kérdéseknek egy részére a közgyűlési jegyzőkönyv szerint a vezetőség által adott felvilágosítás egyáltalán ki nem terjeszkedett és hogy ebben az irányban az alperes a perben maga sem védekezett valamely figyelembe vehető ok előadásával azzal, hogy a; okra nézve a felvilágositásadás üzleti érdekbe ül között volna, amennyiben az alperes a felperesek által csupán a keresetben érvényesíteti azon kérdéssel szemben látta fennforogni az üzleti érdek veszélyeztetését, amely annak a körülménynek a felderítésére irányult, hogy a nyereség- és veszteségszámlán felvett gyártási számla egyenlegösszege