Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [3. r.]

5. sz. KERESKEDELMI JOG 93 A törvényhozásnak egy utóbbi rendelkezésébő] is arra kell következtetni, hogy az 1923. évi XXXIX. törvénycikkel hatályban létének ideje alatt maga a törvényhozás is akképpen fogta fel, hogy az nem helyezte hatályon kivül a kamatláb magasságál megszorító törvényes rendelkezéseket. Jelesül a mezőgazdasági hitel megszerzéséi könnyítő egyes rendelkezésekről szóló 192ő:XV. törvénycikk 3. §-a kimondja, hogy ebben a §-ban közelebbről megjelölt kölcsönök tekintetében «a kamatláb magasságát megszorító rendelkezések s az abból folyó következmények alkalmazást nem nyernek . Nyilvánvaló, hogy a kamatláb magasságát megszorító rendelkezéseken az 1877:VIII. törvénycikket is kell érteni, amire nézve egyébként minden kétségei eloszlat az, hogy az előbb emiitett törvényre vonatkozó javaslatnak a 3. §-hoz készült miniszteri indokolása az 1877:VIII. törvénycikket zárójelben kifejezetten meg is említi, mint olyan törvényt, amelynek alkalmazását — szűkebb körben I. i. a záloglevél-kölcsönökkel kapcsolatosan — ki kell zárni, mert az abban foglalt rendelkezések «a lényleges hitelezési viszonyoknak már nem telelnek meg és ebben a körben — I. i. a záloglevélkibocsátó intézetek részéről — «visszaéléstöl nem kell tartani». Mindebből világos egyfelől az, hogy a törvényhozás az 1877:VIII. törvénycikket az l*.»2ő. évi XV. törvénycikk megalkotásakor élő törvénynek tekintette, de másfelől nyilvánvaló az is, hogy ugyanekkor tudatában volt annak is, hogy rendelkezései a «tényleges hitelezési viszonyoknak» már nem telelnek meg. Éppen ezért az 1877:VIII. törvénycikknek hatályát vesztett vagy elavult volta mellett nem lehet érvül leihozni a lényleges hitelezési viszonyokat, mert ezek a törvényhozó állásfoglalása mellett közömbösek. A birói gyakorlat is túlnyomóan afelé hajlott, hogy az 1877:VIII. 'törvénycikk 9. §-a alá nem eső követelések után csak abban az esetben ítélhető meg a lejáraielőtti időre 8%-nál magasabb kamat, amidőn a magasabb kamatot a hitelező részére a lelek szándéka szerint a pénzértékének csökkenéséből eredő veszély viselésének ellenértékéül kikötöttnek kellett tekinteni. Ebben az esetben azonban a kamat kikötés az átértékelésre vonatkozó kikötést helyettesíti és lényegében véve az átértékelés iránti megállapodással esik egy tekintet alá. Ezek az esetek tehát a mostani döntés körén kivül esnek. A kifejtettek alapján a jogegységi tanácsnak arra az álláspontra kelleti helyezkednie, hogy az 1877:VIII. törvénycikknek a kamatlábra vonatkozó rendelkezései ma is hatályban vannak és ezért a tanács a rendelkező rész értelmében döntött. Általános. 66. Anyagi jogi szabály, hogy aki szerződéses nyilatkozatának megtételénél lényeges és menthető tévedésben volt, nyilatkozatát megtámadhatja, ha a másik felet ebbeli szándékáról a tévedés felismerése után haladéktalanul értesiti. (Kúria P. IV. 5696/1027. sz. a. 1928 febr. 2>án.) Indokok: Az alperes, aki előadása szerint tévedéséről már az áru elküldése napján, 1925. évi május hó 27-én meggyőződött és ezen az alapon szállítmányozóját az áru visszatartására még aznap utasította: a szerződés megtámadására vonatkozó szándékáról a felperest nemcsak haladéktalanul, vagy legalább is az alatt az idő alatt nem értesítetté, ámig a leiperes viszonyaiban az árunak június 3-án történt továbbeladása folytán változás nem állott be, hanem a meg nem támadott tényállás szerint a szállítás akadályát eleinte elhallgatta, majd hetek múlva irt levelében a felperestől türelmet kért. amely nyilatkozat éppen teljesítési szándékának kifejezése, a szerződés megtámadására vonatkozó jogi nyilatkozatnak azonban nem vehető. A fentidézeti anyagi jogi szabállyal ellentétes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy e tények nem zárnák ki a megtámadás jogának gyakorolhatását abban az cselben sem, ha nem lenne megállapítható, hogy a felperes az alperesnek tévedését a szerződés megkötésekor ismerte. 67. A tartozatlan fizetésre vonatkozó anyagi jogszabályok szerint a kötelezettség teljesítése céljából tett szolgáltatást nem lehet visszakövetelni, ha azt a teljesítő annak a tudatában eszközölte, hogy a szolgáltatással nem tartozik, kivéve, ha a szolgáltatást a másik fél által felismerhető kényszerhelyzetben vagy visszakövetelési jogának fentartásával teljesítette. (Kúria P. IV. 5903/1927. sz. a. 1928 március 7-én.) Indokok: Nincsen megtámadva és ekkénl irányadó az a tényállás, hogy a felperes akkor, amikor 1924 október hó 13-án az alperessel szemben fennálló egyéb tartozásával együtt a 25 darab magyar Nemzeti Nank részvény jegyzéséből eredő tartozását is kifizette, az utóbbi részvények után alperes által felszámított tőkét és kamatot annak tudatában egyenlítette ki, hogy az alperes többel számított lel ezek lejében, mint amennyi öt a felperes által vitatott eredeti megállapodás értelmében megillette volna: továbbá, hogy a leiperes a fizetést visszakövetelési jogának fentartása nélkül teljesítette. E tényállás mellel! nyilvánvaló, hogy az anyagi jogszabályokhoz képest az alperes által állítólag megállapodásellenesen felszámitotl többletösszegét a felperes csak abban az esetben kövelelhetné vissza, ha oly lényállási bizonyított volna, amelyből ennek a szolgáltatásnak az alperes állal felismerhető kényszerhelyzetben való létesítése következnék. Ilyen tényállítást és bizonyítási indítványt azonban a leiperes az iratok szerint elő nem terjesztett, amennyiben az a puszta előadása, hogy az alperes állal felszámított összeg kifizetése nélkül értékpapírjait vissza nem kapta volna, az alperes által leiismerhető kényszerhelyzet megállapítására nem alkalmas. 08. Az anyagi jog szerint a dolog tulajdonosa, vagy az. aki azt a tulajdonos jogán birtokolja — tehát a bérlő is — a beleegyezése nélkül elzálogosított ingó dolgot a zálogbirtokostól visszakövetelheti, de köteles a jóhiszemű zálogbirtokost kártalanítani, vagyis a jóhiszemű záloghitelező csak a reá adott zálogos összeg megtérítése ellenében, inig a rosszhiszemű zálogszerző a zálogtárgyat kártalanítása nélkül tartozik vissza-, illetve kiadni, iKúria P. VII. 3760/1927. sz. a. 1928 március 7-én.)