Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [3. r.]

88 KERESKEDELMI JOG 5. sz. fötárgvalásra érett-e, vagy nem, s igy íölösleges közbeékelni még a vádtanácsot is, ami tapasztalatom szerint fél, nsqne egy évet vesz igénybe, midőn a vádtanács a vádiratot még oly formalisztikus szempontból is megvizsgálja hogy a vádemelés kifejezés a szövegben van-e, vagy a vádirat elején vagy végén s emiatt is visszaadja a vádiratot. Tekintettel pedig arra, hogy szabadalom- és védjegybitorlási perek súlyukra és fontosságukra nézve semmivel sem kisebb értékűek, mint a tv. perek, nem zárkóznánk el azon megoldás elöl sem, hogy ezek az ügyek is a büntető járásbíróságok szakreferensei Ítélkezése alá vonassanak, azonban azzal — a szabadalom- és védjegybitorlási perekben is megkívánt — módosítással, hogy a törvényszékek fellebbezési Ítéletei ellen semmiségi panasznak legyen helye a Kúriához; és pedig nemcsak az esetek fontossága miatt, hanem az egységes joggyakorlat kialakulása érdekében is. Egyébként itt is kiemelhetjük, hogy a budapesti büntetőtörvényszék teljesen átérezte az uj törvény jelentőségét és pl. a referens vizsgálóbíró, dacára, hogy ő Budapest legelfoglaltabb vizsgálóbirája, mert az intellektuális bűncselekmények ő hozzá tartoznak, mindent megtesz a felek érdekéhen. Itt is szükséges volna azonban, hogy a hét bizonyos napjain be lehessen jutni az előadóhoz és ne kelljen néha heteken ál antisambrirozni nála. VII. * fiatra van még a kereskedelmi kamara választott bíróságairól és a jurykről megemlékezni. — A Tvt. a kamaráknak előkelő helyei biztosit, és pedig részben választolt bíróságaik utján abbanhagyási perek önálló elintézésére, részben pedig a juryk utján polgári, illetve a büntető bíróságok előtt folyó perekhen vélemények adása körül. A kamarai választott bíróságnak abbanhagyási perekben, a Tvt. 44. §-a alapján, juttatott nagy hatáskör egyedül áll a középeurópai törvényhozásokban és mindenesetre oly bizalmat tételez fel, amelyre a kereskedő világ büszke lehel; viszont azonban a jogkereső közönség részéről is oly bizalmat, amelyet ki is kell érdemelni. Hogy a kamarai választott bíróságnak milyen nagy fontossága van a tisztességtélen verseny feletti bíráskodásban, mi sem mutatja jobban, mint az a statisztikai kimutatás, melyet a budapesti kereskedelmi és iparkamara szívessége bocsátóiI rendelkezésemre és amelyből kitűnik, hogy az első három év alatt, tehát 192.')—1927 években, míg a bpesti kir. törvényszék előtt 156 per indíttatott (amit ugyancsak indirekté lehetett megállapítani abból, hogy hány per ment át a kamarához, ami azonban megbízható statisztika, mert hisz a Tvt. 41. §-a alapján a bíróságok a kamarát hivatalból értesitik), a budapesti kir. bttő törvényszéknél pedig 36 per, addig a kamarai választolt bíróság előtt 188 per indíttatott. Jgaz ugyan, hogy ezen nagy statisztika elérésében nagy szerepe van annak az erős hírlapi propagandának, amit a kamara napi sajtó utján ezen uj intézmény érdekében kifejt. Ugy a kereskedelmi kamara, illetőleg e kérdések elintézésére hivatott szerveinek, mint a választott bíróságok működésében az uj törvény szellemének teljes megértését tapasztaljuk és sok oldalról nyert információnk szerint az érdekelt felek a döntésekkel teljesen meg vannak elégedve. Ha azonban mégis egyes kérdéseket kiemelünk és azokra a figyelmet felhívjuk, ez nem a választott bíróságok feletti kritika akar lenni, mint inkább a törvénynek oly értelmezésére akarunk rámutatni, amely feltétlenül kihívja a bírálatot. A kamarai választott bíróság, mint választott bíróság hatásköre, szigorúan, megszorítólag értelmezendő. Folyik ez magából abból a tényből, hogy a törvény a bíráskodást kifejezetten egy meghatározott hatáskörben akarta a választott bíróságra ráruházni, midőn a 44. §. kimondja, hogy: «E válaszloll bíróság hatásköre csak olyan ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes nem követel kártérítést és ennélfogva a kereset csupán abbanhagyásra irányul.) — A törvény ily esetben felperesre bizza, hogy keresetéi, szabad választása szerint, az illetékes törvényszékhez, vagy pedig választott bírósághoz adja be. Választani kell tehát felperesnek a között, hogy csak abbanhagyási követel-e, vagy pedig az abbanhagyáson kivül kártérítést is követel-e? És csak (d)ban az esetben mehet a választott bíróság elé, amennyiben a kérdéses ügyből kifolyólag kártérítést nem követel. Már mos! azonban mii látunk? Előfordul! cselekben felperes abbanhagyási keresetei iiidil a választott bíróság előtt. A választott bíróság tisztességtelen versenyben marasztalja alperest és abbanhagyásra kötelezi. Felperes i marasztaló Ítéletiéi a kezében elmegy a rendes bírósághoz és ott most már kártérítésre perel. Felmerül azonban itt a kérdés, hogy a rendes bíróság bele mehet-e a kártérítés elbírálásába, vagy pedig a ne bis in idem elvénél fogva res judikátának tekinti az ügyet és elutasítja a keresetet azzal, hogy felperes igénye a kamarai választott bírósági Ítélettel már konsumáltatott. Miként az Iparjogi szemle ez év februári számában olvassuk, a budapesti kir. törvényszék 13. P. 34735/1927. számú ítéletében nemcsak hogy meg nem tagadta a perbe bocsa! kozást, hanem a választott bíróság ítéletéi oly éltelmében res judikátának ismerte el, hogy a tisztességtelen verseny lenforgása további vita tárgyává nem lehető és csupán azt a kérdést tette ebben a perben vizsgálat tárgyává, hogy alperes szándékosan vagy gondatlanul