Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban [3. r.]

5. sz. KERESKEDELMI JOG A tőasdebiróságok Ítéleteinek kölcsönös nemzetközi végrehajtási jogsegélye oly kívánalom, melynek szüksége nap-nap után erősbödik. — E kérdés a választott bíróságok nemzetközi végrehajtási jogsegélyével függ össze. — Miután azonban az egyes államok tőzsdéinek birói hatásköre nem egyöntetű, felmerül az a kérdés, hogy a tőzsdebiróság a nemzetközi jogsegély szempontjából nem külön biróság-e és a végrehajtási jogsegélyben csak az oly tőzsdebirósági ítélet részesüljön-e. amely oly illetékességi ok alapján hozatott, amely a belföldi felek között is tőzsdebiróság hatáskörét állapítja meg, — avagy ne szoritkozzék-e a nemzetközi jogsegély csak oly Ítéletekre, amelyek írásbeli alávetésen alapulnak.' A nemzetközi jogsegély biztosítása a tőzsdei életet megélénkítené, különösen az áruexport, a tranzité) kereskedelem szempontjából mielőbbi megoldást kíván. Ha az országos jogászgvülés tárgyalásai a kérdés megoldását megérlelnék, ugy az ország kereskedelmének nagy szolgálatol tesz vele. V A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt.) a gyakorlatban.* Irta : ftr. Szenté Lajos ügyvéd. (Befejezés.) Mint a Tvt. 9. §-a a védjegytörvény hiányait van hivatva kitölteni, ugy a Tvt. 15. §-a módot nyújt a szabadalmi törvény hézagainak pótlására. Előbbi a quasi védjegybitorlást, utóbbi a quasi szabadalombitorlás (is) szabályozza. Az üzemi vagy ipari titok körébe ugyanis főleg a találmányok tartoznak és pedig sokkal tágabb körben, mint a szabadalom, mert oly találmányok is oltalomban részesülnek itt, amelyek a szabadalmi törvény alapián különben oltalmat nem éhezhetnek. így különösen olyanok, amelyeknél az újdonság hiányzik, vagy amelyektől a szabadalmi törvény egyéb okokból megvonná a zoltalmat. -— Bíróságainkat ezen különben nehéz matéria elbírálása körül a legteljesebb dicséret illeti meg. Nehéz műszaki problémák kerülnek gyakran a biró elé, amelyek esetleg még a műszaki képzettséggel biró szabadalmi bíróságot is nehéz próba elé állítanák. Semmi sem jellemzi jobban annak alaptalanságát, mely szabadalommegsemmisitési perekben az ügyvédi képviseletet csaknem egészen illuzóriussá tette és annak az irányzatnak helytelenségét, amely a megalkotandó szabadialmi jogi reformban az ügyvédségnek, jogászságnak még kevesebb teret biztosit, mint az a nagy készség és szaktudás, melyet bíróságaink konkrét esetekben a legnehezebb műszaki kérdések megoldása körül tanúsítottak. Tudok esetről. * Lásd a f. évi 3. és 4. számokat. amidőn egy bonyolult mechanizmus utánzása körül forgott a vita és midőn el kellett döndeni azt a nehéz műszaki kérdést, hogy az inkriminált szerkezet felperes szerkezetének utánzása-e? Láttuk, bogy három kiváló műszaki szakértő, köztük a szabadalmi bíróság két jeles bírája, ismételt helyszíni szemlék után sem tudott meggyőző megállapodásra jutni. És ekkor mi történt? Kiszállt a helyszínén egészen egyedül, felek és szakértők nélkül, a referens biró; és a jogászbiró tisztán egyéni szemlélete alapján megállapította a döntő momentumokat és végzést hozott, hogy nyilatkozzanak a szakértők, vájjon az ő meg állapításai helyesek-e? És ekkor az a csoda történt, hogy a bárom miiszaki szakértő a jogászbirónak adott igazat. És megtörtént ugyanebben az ügyben az is, hogy a kár. Tábla egész tanácsa kiszállván, a helyszínen felülvizsgálta az I. biró ténymegállapításait és megint annak adott igazat. Ez igen fontos adalék amellett, hogy a magyar bíróság legnehezebb problémák megoldására is érett. És hogy a szakjogász, tehát az ügyvéd is. az ily műszaki természetű perek vitelére alkalmas. — Innen hívom fel tehát az ügyvédség figyelmét arra az irányzatra, amely a szabadalmi jog reformjában az üdvédség működési köréi ismét szűkebbre akarja szorítani. VI. A büntető bíróságok gyakorlatáról keveset mondhatunk. (A kamarai kimutatás 36 ügy közül csak két ítéletről bir tudomással!) Már egy korábbi cikkünkben rámutattunk arra, hogy a büntető bíráskodás mai formájában nem felel meg a gyakorlati céloknak. Midőn ítéletre csak 1—2 év múlva, vagy csak még később kerül a sor, midőn az egész jogvita már elvesztette esetleg aktualitását; midőn rendőrség, vizsgálóbíró, vád tanács és főlárgvalási tanács foglalkoznak egy kérdéssel: sőt. midőn az akta heteken át az ügyészségen is bever egyszerű szignálás végett, holott főmagánvádas ügyről lévén szó, az ügyészségnek beavatkozási joga sincs; akkor a törvény elgondolását, mely ezeket az ügyeket, mint súlyosabb büntető esetekel (3 évig terjedhető fogház!) a büntetőtőrvényszék elé utalta, revidiálandónak tartom. Amennyiben ezen büntetőperek elintézése továbbra is a mai fórumok elölt marad, mindenesetre egyszeriisileni kellene az eljárást azzal, bogy egy fázist és pedig akár a nyomozást (a vizsgálatot ugyanis a főmagánvád teszi szükségessé), akár pedig és különösen a vádtanácsi eljárást hagyjuk ki. Tapasztalat mutatja, bogy jól megalapozott feljelentés, a nyomozás — s esetleg az előzetes intézkedéseknél, pl. zárlatnál történt kihallgatások, már tisztán mutatják, hogy az ügy