Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - Jegyzetek a részvényjog reformjához

82 KERESKEDELMI JOG 5. sz. legjelentékenyebb tényezői a részvénytársasági formában működő gazdasági közületek. A részvénytársaság jelentősége közgazdasági és jogi tudásunk szerint eddig abban állott, hogy kis produktivitásra nem képes tőkéket összegyűjtött. Bevonta e tőkéket a gazdasági élet legerősebb vérkeringésébe és az egyesitetl anyagi erők észszerű felhasználása mellett jelentékenyen magasai)]) produktivitással — többtermeléssel dolgozott. Téves tehát az a beállítás, mely szerint a részvénytársaság reformjára egyetlen társadalmi osztálynak sincsen szüksége. Téves azért, mert a részvénytársaság intézménye nem egy társadalmi osztálynak a megnyilvánulása, hanem egy univerzális közgazdasági szükséglet kielégítője egyrészről, másrészről pedig tőkeelhelyezési lehetőség, ahol a fölös pénzét ugy a gazda, mint az intellektuális, mint a munkás, mint a kuponjait vagdaló magánzó jobban gyümölcsöztetheti. Ha tehát a mai gazdasági viszonyok között a gazdáknak általában rosszal is megy a soruk, úgyszintén a szellemi foglalkozást űzőknek is, lehetnek és vannak olyanok, akik néhány száz vagy néhány ezer pengőjüket gyümölcsözően elhelyezni szeretnők. Ezzel szemben azonban kérdés az, hogy az ilyen elhelyezést kereső kis- és középtőkék megtalálják-e a megfelelő garanciát tőkéjük megóvására és hozadékának biztosítására nézve akkor, ha egy u. n. részvénytársaság részvényesei, azaz tagjai sorába lépnek. Ha a jogászközvéleményt kérdezzük, azt mondja, hogy a kereskedelmi jog tételes szabályai kielégítő védelmet nem nyújtanak. Közgazdasági életünk vezető emberei azt mondják, hogy konkrét eseatben az ő vállalatuk a tőkeelhelyezés biztonsagára és rentabilitására teljes garanciát nyújt. A nagyközönség ellenben, amelynek ebben a szakkérdésben közvéleménye nincs, nem szól hozzá a kérdéshez, hanem ez idő szerint teljes desinteressementját nyilvánítja. Ez a nagyközönség ugyanis — gazdák, intellektuellek, iparosok stb. — nemcsak a hírhedtté vált exotákkal, de néha komolynak tartott értékekkel is órási veszteségeket szenvedett. (Igazolja a Reitzer felfogását.) A helyzet ma az, hogy részvényeket jórészt csak a spekuláció vásárol, nem tőkeelhelyezési, hanem nyerészkedési céllal. Eltekintve már most a megszámolható nagy. és szolid régi részvénytársaságainktól, akikre a konkrét esetben a részvényes tényleg közgazdasági tradícióiból eredő garanciával bízza a pénzét, megállapítjuk azt, hogy a részvénytársasági formában működő vállalatok igen nagy része a tőkeérdekeltségek kizárólagosságából, vagy kapcsolódásából ered. Ezeknek csak a formája részvénytársaság, a lénVege azonban korlátolt felelősségű társaság. Tőkebefektetési céllal azok vásárolnak manapság részvényeket, akik annyi részvényt vesznek, amivel az egész vállalatot, illetve a majoritást, a vezetést megszerezték. Így a «Részvénytársaság» elvesztette a kistőkéket koncentráló és produktív nagytőkévé egyesítő képességét. Nem kétséges az, hogy a rész vény hitel nek ez a jelentékeny sülyedése közgazdasági válságunkkal kapcsolatos, de éppen ezek a közgazdasági válságunkkal járó mély sebek tették nyilvánvalóvá azt, hogy az az elgondolás, amelyen a kereskedelmi törvény részvényjogi szabályozása felépült, egészen akadémikus azzal szemben, amivé a gyakorlati gazdasági élet a < Részvénytársaságot > ugy is, mint jogi személyt, ugy is, mint gazdasági faktort kialakította. A magyar birói gyakorlat valóban páratlan munkát végzett akkor, amikor az elmélet és a valóság között tátongó szakadékot áthidalni akarta, de rá kell mutatni arra, hogy olyan kérdések rendezéséről van szó, ahol a szükséges preventív intézkedések birói gyakorlat által nem konstituálhatók és olyan uj kérdéskomplexumok merültek fel, aminek az elintézésére a birói gyakorlat képes nem is lehet. Nem lehet komoly érvnek elfogadni azt az ellenvetést, hogy például a bíróság módot talált a részvénytársaság bejegyzésének megtagadására azért, mert az alaptőke a vállalat céljával arányban nem állott. Mi sem könynyebb annál, minthogy valaki az alaptőke befizetése nélkül alapítson ma részvénytársaságot, mert vájjon melyik fórum tudná kontrollálni azt, hogy a részvénytársaságon keresztül folyt tőke valóban nem-e olyan hitelösszeg, ami oda soha többel vissza nem kerül. Ezzel szemben fennáll ugyan a részvényt aláíró magánjogi kötelezettsége, ami lehet fedezet is, meg lehet kétes követelés is. Végeredményében közérdek az, hogy a gazdasági életbe szerteporló kis tőkék összegyűljenek és a nagyközönség bizalma újra helyreálljon. Ezt hatékonyan a részvényjog megfelelő reformja nélkül létrehozni nem lehet. Arra azonban, hogy az orvosság ne legyen rosszabb a betegségnél, különösképpen vigyázni kell s ezzel kapcsolatban szükségesnek látszik az, hogy a fent érintett tervezethez érdemben is hozzászóljunk. A kereskedelmi törvényünk a részvény társaság intern jogviszonyát a legteljesebb demokrácia elvének érvényesítésével állapította meg. Ebből lelt aztán a többség diktalurája. A kereskedelmi törvény kiindulási pontja az, hogy a részvénytársaság vezetésében és irányításában minden részvényes egyenlően résztvesz. Ha a laikus a kereskedelmi törvény rendelkezése alapján akarná