Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - Jegyzetek a részvényjog reformjához

5. sz. KERESKEDELMI JOG 88 elképzelni a részvénytársaságot, egy parlamentet látna maga előtt, ahol a kormányzat — az igazgatóság — felelősen ténykedik a közgyűléstől kapott meghatalmazása alapján. Nem akarom a parlamentáris elvet megsérteni, de hivatkoznom kell arra a régi megállapításra, hogy ez az elv a részvénytársaságban végleg megbukott. A részvénytársaságban diktatúra van, ami gyakran nem is a többség, hanem az úgynevezett praktikus majoritás, tehát a kisebbség diktatúrája. Ez a diktatúra lehet alkalmas arra, hogy nagykoncepcióju vezetéssel, tervszerű és zavartalan munkával a társaság közgazdasági karrierét megalapozza, de lehet alkalmas arra is. hogy a vezetőség a részvénytársaság vagyonával és helyzetével visszaélve, a társaság által elfoglalt közgazdasági poziciót a saját egyéni érdekeire használja ki. A részvénytársasági diktatúrát, szóval az u. n. többségi elv érvényesülését, a részvényesek általában véve sohasem veszik rossznéven. A gazdasági élet bizonyos relációban hasonlít a háborúhoz, ahol elengedhetetlen az egységes és a határozott vezetés. Rossznéven veszik azonban a részvényesek és általában a közönség azt, amikor a többségi elvvel visszaélnek. A részvényjog reformiránya tehát kellős kell, hogy legyen. Az egyik: a részvénytársaság exkluzivitásának a megteremtése. Ez alatt azt értem, hogy megfelelő jogintézmények konstiluálandók arra, hogy részvénytársasággá csak valóban komoly, anyagilag megalapozott széleskörű tőkeegyesülések tömörülhessenek. A második irány: a részvényesek intenzív védelmének megteremtése abban a tekintetben, hogy a társaság üzletvezetésében a vezérszerepet csakis a közös érdek, azaz a társaság vagyoni érdeke játssza. Elvileg tehát el kell fogadni azt helyesnek, amit a gazdasági élet oly sok esetbén kitűnően igazolt: a részvénytársaságban a többség diktatúráját. A tervezetben azonban nem ezt látjuk. A tervezetben a demokratikus elv érvényesítése intézményesen* van keresztülvive. A tervezet ugy látom, ugy fogja fel, hogy a gazdasági élet a kereskedelmi törvényben biztosított demokratikus felfogást kijátszotta, léhát a demokratikus felfogás eme kijátszásának törvényes intézkedésekkel kell gálát vetni. A tervezet általános indokolása az állami beavatkozásnak jogosultságát megállapítja. Elvileg ez helyes. Amidőn azonban a tervezet tovább megy és nemcsak az állami beavatkozás kodifikált lehetőségeit teremtik meg, hanem sub titulo kisebbségi védelem módot nyújt arra, hogy a vállalatot vezető többség a kisebbség állal törvényben biztosított szekiro<ási lehetőségekkel fenyegetve legyen, akkor ugy vélem, nem a kisebbség jogait biztosítja, hanem u. n. kisebbségi zsarolás lehetőségeit teremti meg. A részvénytársaságot két keresztmetszetben szemlélhetjük. Az egyik a többséget reprezentáló vezetőség, a másik az összrészvényesek collégiuma. Az állami beavatkozás intézményes megteremtésére éppen azért van szükség, hogy a részvényesek collegiumának méltányos és a vállalat egyetemes érdekével nem ellenkező érdekei megvédessenek. A reform ellen többször elhangzott az az észrevétel, hogy azokban az államokban, ahol a részvénytársasági jog szigorúbb szabályokat állit fel, — sokkal több volt az úgynevezett szédelgő részvénytársaság, bankbukás és más turpissszal felépített akció, mint nálunk, hol a részvényjog szabályozása sokkal liberálisabb. Ez az észrevétel nem helyes, mert a reformnak a célja nem kizárólag a szédelgő részvénytársaságok lehetőségének kiküszöbölése, hanem az, hogy a részvénytársasági formában nyilvánuló kereskedelmi vállalkozásoknak a hitele biztositva legyen, az által, hogy a részvényesek ne kerülhessenek abba a helyzetbe, hogy az ő méltányos érdekeik rovására, a társaság vezetésében ellentétes és idegen érdekek érvényesüljenek. A reform feladata az, hogy megtörje azt az elvet, mely szerint a részvénytársaság közgazdaságilag éppen olyan kereskedő, mint a sarki szatócs, vagy bármely más egyéb cég, A részvénytársaság ennél több, mert ennek az egyéni haszon érvényesítése mellett a tőkekoncentráció fontos közgazdasági szerepét kell betöltenie. Egy részvénytársaság meg alapozottságát és komolyságát nemcsak lökéje, vezetőségének személyes tulajdonságai, hanem ezzel együtt az állami felügyelet; a nagyobb nyilvánosság és a korrektségére előlegezett bizalom. Amikor tehát a részvényesek érdekeit védjük, ezt szem elől téveszteni nem lehet és a helyes megoldás nem csupán egy jogilag megfelelő elintézési, hanem egy közgazdasági értelemben vett helyes elintézést is igényel. A helyes megoldás pedig az, hogy a majoritás, azaz a mindenkori vezetőség túlsúlya megmaradjon, de ugyanekkor kiküszöbölendő a részvénytársaság belső életéből az a felelőtlenség, amely eddig a kereskedelmi törvény liberálizmusa következtében érvényesült. Helyes tehát a tervezet elgondolása akkor, amikor a cégbíróság hatáskörét lényegesen kiterjeszti, de amikor a tervezet ennél tovább megy, részleteiben szertelenné válik. Egyrészt a minuciózus szabályozással az adminisztrációs költségeket mérték nélkül növeli, másrészt módot nyújt jelentéktelen kisebbségnek arra, hogy a vállalat nyugodt vezetését akadályozza.