Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - Jegyzetek a részvényjog reformjához

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon T. 271—65. ALAPÍTOTTA : FŐSZERKESZTŐ : néhai GRECSÁK KÁROLY BÜBLA FERENCZ b. t. t., igazságügyrniniszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre : 12.— P Félévre : 6.— P Egy füzet ára 1.20 P HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM 5. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1927. MÁJUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Groák László ügyvéd. Jegyzetek a részvényjog reformjához. Dr. Bányász Jenő kamarai titkár, a Jury és Választott Biróságok titkára. A kamarai Jury-k és Választott Bíróságok joggyakorlata. Dr. Berszán Miklós budapesti kir. törvényszéki titkár. A fizetésképtelenségi jog reformjához. SZEMLE: Ad kény szer egy ességi rendelet 81. §. 3. bek. — Az Országos ügyvédszövetség közleménye. IRODALOM : Hazai irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT : 6% 61., 62. Általános. — 83. Választott bíróság. — 64., 65. Cégbitorlás. — 66. Tisztességtelen verseny. — 67. Részvénytársaság. — 68. Átutalás. — 69. Nyugdíj. — 70. Nyugdíj'-valorizáció. — 71. Szállítmányozás. — 72. Váltó. Xx Jegyzetek a részvényjog reformjához. Irta: Dr. Groák László ügyvéd. A Kunz Ödön részvényjogi tervezel újra az érdeklődés előterébe hozta a kereskedelmi jog egyik évtizedek óta aktuális kérdését: a részvényjog reformját. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kétféle közvélemény foglalt eddig állást. Az egyik közvélemény a jogászközönségé volt, a másik pedig a közvetlenül érdekelt közgazdasági \ezetö körök, nevezetesen a részvénytársasági formában működő nagyipar, bankvilág és nagykereskedelem közvéleménye. Van még egy harmadik tényező is, akit ez a kérdés egész közelről érdeke! — ez a nagyközönség. A nagyközönségnek ebben a par excellence szakkérdésben u. rí. közvéleménye nincs. Amint később meglátjuk, inkább csak érzeimi nyilvánulásai vannak. Addig, amíg a törvénytervezel meg nem jelent, majdnem általános volt az a nézel, hogy a gazdasági változások következtében hiányossá vált részvényjogunk reformra szorul. A vitaanyag körülbelül azt ölelte fel, hogy vájjon a reform hol kezdődjön és hogy mennyire terjedjen. A tervezet megjelenése után voltak olyanok, akik azt állapították meg, hogy az orvosság rosszabb a betegségnél. Reformra szükség nincs, mert a birói gyakorlat azokat a kérdéseket, amiket a kereskedelmi törvény vonatkozó szakaszai nem szabályozlak, a gazdasági élet szükségleteinek megfelelően már me goldotta. Mielőtt tehát a részvényjog reformjáról egyáltalában érdemben beszélni lehetne, el kell döntenünk azt a kérdést, hogy reformra van-e szükség, vagy nincs. A tervezettel és általában a reformtörekvésekkel szemben a leghatározottabban állást foglalt éppen e lap hasábjain Reitzer Béla. A kérdést akként vetette fel: Kinek van szüksége a részvényjog reformjára? Kapcsolatba hozva ezt az összes társadalmi osztályokkal, foglalkozási ágakkal, arra az eredményre jjutfott, hogy senkinek ía reformra szüksége nincs. Nincs a gazdának, akit a részvényjog nem érdekel, a tőkésnek, aki biztosan ül részvénytársasága várában most is, az intellektuális osztálynak, az iparosnak, a munkásnak, akik oly lényegtelenül vannak érdekelve, hogy a gazdasági életet esetleg megrázkódtató változás mellett a desinterresmentjük nyilvánvaló. Ez az elképzelés ilyenformán helyes. Felfogásom szerint azonban a kérdés nem jól van feltéve. Nem azt kell kérdezni, hogy a a gazdának, vagy az intellektuális osztálynak, vagy másnak van-e szüksége a reformra, hanem azt kell kérdezni, hogy a «Részvény társaság» intézményének, ennek a súlyos és nagyjelentőségű közgazdasági faktornak van-e szüksége reformra? Nem célom az, hogy a részvénytársaság, mint jogi személy jelentőségét filozofikus elgondolásban méltassam, de szükségesnek látszik rámutatni arra a közgazdasági közhelyre, amely szerint a gazdasági élet egyik