Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - A kamarai Jury-k és Választott Biróságok joggyakorlata [1. r.]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 77 Szabadjon ehelyütt reámutatnunk arra, hogy a Jury még eleddig egyetlen esetben sem mondotta megengedettnek azt az üzleti eljárást, amelyet a bíróság, mint erkölcstelent elitélt, — viszont számos esetre mutathatunk reá, ahol a bíróság a Jury véleményét túlságosan szigorúnak minősítette és a Jury által kifogásolt üzleti magatartást a versenytörvény tiltó rendelkezései szempontjából megengedettnek minősítette. (A végső fórumon azonban a Kúria a Jury véleménye alapján döntött.) A Választolt Bíróságok, mint a kereskedő és iparosvilág szakbiróságai, csupán annyiban állanak szervi összefüggésben a Jury-vel, hogy a felek által választott bírák kizárólag jurytagok lehetnek, vagyis oly szakférfiak, akiket a kamarák teljes ülése ötévi tartamra megválaszt. (A választott bíróságok elnökeit az Igazságiigyminiszter által kijelölt magasrangu activ bírák közül a felek által megnevezett jurytagok választják.) A választott bírák, mint a Jury-nek tagjai, e minőségükben is követik azokat az etikai érdekeket, amelyeket a Jury eljárásában következetesen szem előtt tart — és igy a Választott Bíróságok, mint szakbiróságok, úgyszintén a kamarai Jury-k méltóképpen kiegészítik egymást: gyors, szakszerű működésükkel hézagpótló értékes gazdasági és bírói tevékenységet fejtenek ki. SZEMLE. Róth Ferenc a IV-es tanács elnöke. A Kolos Jenő hirtelen elhunytával bekövetkezett hiány Róth Ferenc budapesti táblai tanácselnök kinevezésévei be lett töltve. Róth Ferencre nagy és nehéz feladat vár oly kiváló elődök örökébe lépve, mint Reck Hugó, Rubla, Kolos. Azok azonban, akik Róth Ferenc működését régóta kísérjük figyelemmel és benne az embert is annyira megtanultuk becsülni és szeretni, bízvást nézhetünk jövő működése elé. Iparjogvédelmi törvényjavaslat. A kereskedelmi miniszter rövid idővel ezelőtt törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, melyben a szabadalmi felsőbíróság megszüntetését, annak a Kúria IV-es tanácsába való beolvasztását kívánja. Egyben pedig — mintha ezzel a kérdéssel összefüggne — azt is elrendeli, hogy ezentúl a szabadalmi bíróság elnöke nemcsak az itélőbirák sorából, hanem más, igy különösen a közigazgatási s a földbirtokrendező bíróság tagjai sorából is legyen kinevezhető. Az, hogy szabadalmi kérdésekben a legfelsőbb bíróság a Kúria legyen, nem mai keletű kívánság. Ellenben más és fontosabb kérdés, hogy ma, midőn a szabadalmi törvény átfogó reformjára amúgy is egy bizottság működik (éppen a kereskedelmi kormány megbízásából), mely munkája befejezéséhez közeledik; és midőn azok a kérdések is forrnak, vájjon nem kellene-e az összes iparjogvédelmi perekel (szabadalmi védjegy, mintád tisztességtelen verseny) közös nevezőre hozni és részükre egy közös felsőbíróságot kijelölni, hívják azt Kúriának, vagy közigazgatási bíróságnak, akkor egyszerűen szanálásra hivatkozni és incidentaliter e kérdést megoldani nem szabad. Még kevésbé akceptálhatjuk azt a megoldást, hogy a szabadalmi bíróság elnökéül valahonnan a közigazgatási bíróságtól vagy földbirtokrendező bíróságtól hozzanak birót. Akkor, midőn az ország nagynehezen, de halad előre az indnsztrializálódás utján, akkor oly fontos kérdésekben való elnöklésre, mint amelyek a szabadalmi perekben nap nap után felmerülnek s amelyékbe az ott működő birák is csak több évi gyakorlat után élik be magukat, közigazgatási pályán és közigazgatási kérdésekben ilólkező bírákat idehozni •— mert kétségkívül ez lebeg a javaslat előtt! — nem szabad. Ez ellen a jogkereső közönség nevében is tiltakozunk . . . sz. I. A lengyel birói gyakorlatból. A zloty értékében beálló csökkenés alapján valorizációnak helye nincs — mondja ki a legfőbb lengyel bíróság C. 30/1926. sz. ítéletében (Jur. Wjehr. 1926., 20., 2389.). A felértékelést ugyanis Lengyelországban az 1924 május 14-iki rendelet szabályozza, amely a lengyel márka helyett fizetendő valorizált összeget zlotyban határozza meg. A zloty azonban nem bizonyult stabil valutának, hiszen eredeti értéké nek csak kb. 50 % -át éri meg. Igy tehát a hitelező, akinek követelése 15%-ra valorizáltatott zlotyban. a valóságban ennek csak a felét kapja meg. Mindazonáltal ez alapon további valoricációnak helye nincs — mondja az Ítélet indokolása —, miután az 1924 május 14-iki rendeletnek éppen az volt a feladata, hogy a lengyel márka értékében beállóit csökkenésért kárpótolja a hitelezőket. Olyan szabály pedig, amely a zloty értékében beálló csökkenés tekintetében hasonlóan rendelkeznék, nincs, minek folytán ez alapon az adós jogtalan gazdagadása nem állapitható meg. ff.) Hazai irodalom. A kisrészvényes védelme a dr. Kuncz-féle tör vényíervezetben. Irta és a Magyar Jogászegyletben előadta: <//•. Kelemen Frigyes Ottó ügyvéd. Dr. Beck Salamon és dr. Varannai István: Az 1926. év magánjogi és hiteljogi bírói gyakorlata. A Polgári Jog könyvtára. Ára 3 pengő. Megjegyzések a jelzálogjogról szóló törvényjavaslathoz. Irta: dr. László Márton, a P. K. ügyésze. Ara 2 P 50 fillér. Kiadja: Vas József. IV., Városház-utca 14. Adóvégrehajtás elleni igénylés. írták: dr. Takács György p. ü. fog. és dr. Ballá Ignác bpesti ügyvéd. Tisza testvérek kiadása. A Kereskedelmi törvény némely könyvelési vonatkozásáról. Irta: dr. Kozma Karolt/ ügyvéd, hites revizor és könyvszakértő. Ára 2 P. A szerző kiadása. (Andrássy-ut 5.) Külföldi irodalom. Richárd Miehaelis. Scheckgeselz. (Gewerbe- und Industriekommentar. II. Rd.) Berlin 1927. Walter de Gruyter & Co. 16 Mark. H. Lessing. Scheckgesetz. 2. Aufl. J. SchweRzer Verlag (Artúr Seiler). München 1926. Heinrich Lelnnann. Glíiubigerschutz. Verlag J. Rensheimer. Mannheim 1926.