Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - A kamarai Jury-k és Választott Biróságok joggyakorlata [1. r.]

76 KERESKEDELMI JOG 4. sz. felvétele (J. 1489—1927.); kávéházi zenekarok (alkalmazottak) elcsábítása (J. 33—1925.); színlelt árverések tartása (J. 1489—1927.); a hirdetések csalafinta, a valóságnak megfelelő, de a közönség megtévesztésére irányuló beállítása, szövegezése (((Megszűnik üzletem)) és alatta kis betűkkel «selyemosztálya») (J. 473— 1926); a vevőnek a kivánl áru helyett más árunak a kiszolgáltatása (J. 3457—925); idegen védjegyes tartályoknak rokontermészetű áruk forgalombahozatalára történő felhasználása (6422—1927.); a forgalomban gazdasági értéket képező névnek megtévesztő felhasználása («Luczenbacher Pál» felhagy a kőhányászaltal és megtiltja nevének a banyát átvevő részéről történő használatát, míg egy más versenytárs azonos családnevű egyén ((engedélyével)), a gazdasági életben értéket képviselő «Luczenbacher» nevet cégében alkalmazza: ((Luczenbacher Pál»: Vb. 6364— 1925.); általában a vállalat áruinak más vállalat áruiként való feltüntetése (J. 1237—1926.); az idegen név, áruhasználat folytán a versenytárs tekintélyének aláásása (.1. 22090—1925.); idegen védjegynek bármily módon való használata (J. 6422—1927); a vállalatok összetéveszthetőségének a lehetősége (J. 22.192— 1925.); a régi üzlethelyiséghez tartozó (és a távozó tersenytárs által szerződéses alapon továbbra is bérben tartott kirakatban elhelyezett éleshangu reklámfeliratok közlése. ((Figyelem! e fényképek nem itt, hanem a Rákóczi-ut 56. sz. alatti műteremben készülnek.)) «Nem vagyok azonos» stb. E hirdetések a szokottnál hosszabb ideig (hat hónapig) lévén kifüggesztve, «gátolják az uj versenytársat szabad kereskedelmi tevékenységének a kifejtésében)). (J. 7849—1925.) A Jury felfogása, illetve erkölcsi megítélése 'szerint tisztességtelen verseny az oly hirdetés közlése, amely meg nem engedett eszközökkel igyekszik a hirdető irányában a kizárólagos bizalom felkeltésére, — tömeges munkálatok megszerzésére, másrészt a többi hasonló iparvállalatok jó hirnevének és megbízhatóságának megrontására alkalmas. ((Kizárólag)) -— Egyedül az én vállalatom», ((Óva intem más hasonló, de silány gyártmányú áru vásárlásától)). «Az én árum nem tartalmaz az emésztésre ártalmas olajbogyót)), ((Nem veronál!)), ((Ne tévesszék meg az ujabban oldalas terjedelemben megjelenő nagyhangú, mamut reklámok —- azok csak megtévesztésre irányulnak!)) «A reklámot fizeti meg az oldalas hirdetéseknél)): az ilyen tartalmú hirdetések — habár nem is nevezik meg a versenyvállatot — a közönség, illetve a vevő könnyen felismerheti azt és így a vevőt, a kétségkívül — nemtelen eszközöket alkalmazó hirdető javára előnyösen befolyásolják. (J. 18.016—1925., J. 7932—1924.) Az emberi hiszékenységre alapított reklám sem tekinthető egyszerűen amerikai ízűnek. Tisztességtelén, erkölcstelen, ha hazug beállításával és szövegezésével megtéveszti a vevőt. (J. 10.169—1925.) Szerződéses, avagy szóbeli megállapodásokból folyó erkölcsi kötelezettségek be nem tartása is az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává tehető. így a főbérlő versenytárs, akit szerződés nem kötött, a szerződéses viszony tartama alatt kávéházi helyiségében, egyszersmind vendéglői ipar folytatásába kezdett, mig albérlőt kötelezte arra, hogy az albérlet tartama alatt a vendéglői üzletet kávéházi üzemre nem alakithatja át. Főbérlő magatartása erkölcstelen. (J. 15.326—1925.) Erkölcstelen a vevőközönségnek úgynevezett «triikkökkel» történő félrevezetése -— az uj versenytárs a régi, ugyanabban a helyiségben volt versenytársa felől, illetve annak rovására megtéveszti a vevőt, ((Megszűnt)), ((Tönkrement)), ((Átvettük az üzletet)), «A tulajdonos ezidőszerint nincs itt)). (J. 15—1925.) A Jury, mondhatnók talán a magyar kereskedő és iparos erkölcsi Ítélőszéke, lelkiismerete, felismerte és kellőképpen ártékeli a tisztességtelen versenyről szóló törvény nagy jelentőségét. A versenytörvény rendelkezéseinek elbírálásánál kizárólag csak azt a kérdést vizsgálja, hogy a versenytárs üzleti eljárása, magatartása az üzleti tisztességbe, avagy a jó erkölcsökbe ütközik-e. Erkölcsi felfogását minden korlátozás nélkül juttatja kifejezésre, mert abban látja misszióját, hogy az üzleti jó erkölcsöket, ha kell, a törvényes formák áttörésével, egyes versenytársak magánérdekeivel szemben is érvényre juttassa. A Jury tudatában van annak, hogy az üzleti tisztességet védő szigorú magatartásával a nagyközönség érdekeit is védi, mert hiszen akkor, amidőn a tisztes kereskedő és iparos a saját jól felfogott érdekeit nézi, ugyanakkor becsülettel szolgája a nagyközönség érdekelt is, akinek növekvő bizalmában, a vevőnek az általa kutatott áruk felkeresésében való becsületes támogatásában találja meg tisztes munkájának és fáradozásainak méltó megjutalmazását. A Jury alig hároméves fennállását tekintve, még korai volna ténykedései fölött bírálatot mondani. Megállapíthatjuk azonban, hogy a Jury átérzi hivatásának magasztosságát, a jurytagok tudatában vannak tisztükkel járó kötelezettségeiknek és felelősségüknek, — erkölcsi rnegitéléseikben pedig kizárólag lelkiismeretüknek szavát követik. A Jury éles fegyvert lát a versenytörvény első szakaszában, amellyel óvatosan kell bánnia, de a törvény kiterjesztő értelmezésével és a cselekmény szándékosságának mérlegelese nélkül, — legjobb lelkiismerete szerint.