Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Kereskedelmi társaságok honossága a Vegyes Döntőbíróságok ítélkezésében

74 értelmében ez a cég ellenséges (német) honosnak volt tekintendő és mint ilyen, kényszerfelszámolás alá került. Ezen felszámolás során indított pert felperes a felszámolás alatt álló alperes társaság és annak tagjai ellen. Elbírálás tárgyát képezte tehát egy jogügylet, amely annakidején olyan ügyleti lelek között köttetett, amelyek az akkor hatályos jogszabályok érteiméhen mindkelten belga honosoknak voltak tekintendők és amely ügyfelek a társasági székhely, mini honpssági kritérium alkalmazása mellett a per folyamán is belga honosoknak lettek volna tekintendők, de amelyek közül az egyik (alperes), egy háborús (1919-beli) belga törvény érteiméhen ellenséges — német — honosnak volt tekintendő. A Vdbsg. alperes hatásköri kifogását elvetette és megállapította saját hatáskörét. Az indokolás érteiméhen, habár általánosságban a társaság honossága a nemzetközi jogilag elfogadott székhely-elv alapján bírálandó el és ez volna alkalmazandó a 304. cikk b) 2 körüli jogvitákban is, de ez az elv nem nyerhet alkalmazást a kényszertelszámolások körül, már pedig a konkrét pej — mondja az Ítélet — az alperesi kényszerielszámoltatásnak csakis egyik «epizódját» képezi. (!?) Szemmellátható. hogy ez a konstrukció mesterkélt és a gyakorlatban erőszakos jogmagyarázatokra vezet. A belga—német Vdbsg; állásfoglalását a legtisztábban a La Snédoise (irammont contra Koller perbeli itélel fejezi ki (Recueil 111.— 570.) A perbeli tényállás röviden a következő: felperes társaság kártérítési keresetet indítót! alperes német gépgyáros ellen egy vele 1913-ban különböző gépek szállítása iránt kötött szerződésből kifolyólag. Alperes hatásköri kifogást emelt, azon alapon, hogy felperes cég nem belga, hanem francia részvénytársaság, minthogy valamennyi részvénvese francia. A Vdbsg. itélele utal a Peeters-ügyben hozott ítélet állásfoglalására és kiemeli, hogy ezen utóbbi Ítéletben az alperesi társaság német honosságát azért ismerte el ilyennek a Vdbsg., mert ez a per az ezen alperes kényszerfelszámoltatásával kapcsolatos jogvita volt. Ámde a jelen ( La Snédoise contra Roller) perben nincsen szó kényszerintézkedésről és igy semmi alap nincsen arra. hogy a Vdbsg. eltérjen azon honossági éhektől, amelyek a kereskedelmi társaságok tekintetében a nemzetközi jogban általában el vannak fogadva. A hagyományos jogelmélet és joggyakorlat szerint pedig a kereskedelmi társaságok honossága a társasági székhely alapján minősül, hacsak a székhely nem fiktív. A Ydhsgok ítélkezésének a kereskedelmi társaságok honossága kérdéséhen mutatkozó 4. SZ. elleniéles felfogásai nagy vonásokban ismertetési nyertek a fentebbiekben. Szükséges még néhány szóval megvilágítani az irodalom állásfoglalását a fenti judikatúrával szemben. Elmélet és irodalmi kritika általában a székhely-elv melleit maradt meg a fenti judikalura ellenére is. Igy a hazai irodalomban dr. Baumgarten Nándor: A kereskedelmi társaságok honossága és a békeszerződés cimü cikkéhen ( Uékejog I. évi. 145.) éles bírálat alá vonja a francia-német Vdbsgnak a Damaszkusz -Ragdad perbeli ítéletét. Ugyanezen állásponton van a német irodalom is: igy különösen Neuméyer Die Staatsangehörigkeit jurislischer Personen und der Gemischte SchiedsgerichtshofJ (Zeitschrifl für Völkerrecht, Band XII., Helft 3). Sőt magában .1 francia irodalomban is nyomaiékos hangok vannak a kontroll-theoriával szemben; igy pld: Percerou. (Idevonatkozó állásfoglalása ismertetve a .luristische Woehenschrift 192(5. évf. 344. old.). A gyakorlat és maga a törvényhozás azonban a kontroll-theoriával számolni kénytelen. Igy: az 1920. évi német Reichsausgleichsgesetz (R. (i. Hl. S. 579.) 24. § 3. bekezdése értelmében: Als Deutsche im Sinne des Abschnittes II. 3. dieses Gesetzes gelten juristische Personen und I landelsgesellsehaften nur dann, wenn ihr Silz sieti im Reichsgebiet befindet; ihre Rechtsbestándigkeit auf keicbsrecbt oder dem Rechte eihes deu tschen Landes berubt, und ihr Kapital spatestens seit dem t. Január 1920 übervviegend beichsangehörigen zustehl. Itt tehát a honosság kérdése körül a társasági tőke provenienciája minősítő befolyással bir.* A magyar törvény (1923 : XXVIII. l.-c.) nem ment ugyan ilyen messzire, mégis a törvény alapján engedélyezhető kedvezmények elbírálása körül a társasági tőke nemzeti eredetének vizsgálata szintén nem mellőzhető.** Ebben a kontroverzjában végleges álláspontot elfoglalni ma még korai volna. Összegezve, azt kell mondanunk, hogy minden fejlődés az ellentéles állásfoglalások kihangsuIvozásán és harcán vezet keresztül és a kontroli-elmélet, amely ma annyira ellentétben látszik lenni a hagyományos jogfelfogással, idővel remélhetőleg hozzá fog járulni egy finomabb disztinkciókon felépülő fogalomátképződés szintéziséhez. L. meg: Petrich: Die Behandlung der überInmeiden Gesellschafl nach dem Reichsausgleichsgesetz (Jurist. Wochenschr. 1923. évf. 1(>í) o.) I.: Kráhl: A Iriahoni szerződés i\\ú cső kii! földi tartozások belső elszámolása :i'2. old. KEHEvSKKüELMI JOG