Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Államközi egyezménytervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjoga tárgyában

67 mérvben csökken. A T. általában ezen indi­rekt utánfizetési kényszer kapcsán csakis azon korlátot látszik felállítani, hogy a vonatkozó közgyűlési határozat nem sértheti meg a min­denfajta egyesülés és igy a részvénytársaság egyik alapkövet képező egyenlő elbánás elvét. A T. ezen álláspontjára következtethető ab­ból, hogy a lő. §. az egyenlő elbánás elvének megsértésére csupán egyféle konkrét lehető­ségei teremt, mig a 1Ő9. §. utolsó bekezdése egy másfa jta eljárási módot kifejezel len tilal­maz. A T. ezen álláspontja nyilván az 1900. évi német részvényjogi novellában leli gyöke­rét, mely hasonlóan a T.-hez kifejezetten csak azt engedte meg, hogy a közgyűlés minősített többséggel elhatározhatja, hogy a társaság szanálása véget 1 az önként ráfizető részvénye­sek régi részvényeik tekintetében elsőbbségi vagy egyéb külön jogokban részesíthetők. Ezen esetben lehál az alaptőke nem szenved változást, hanem csakis a részvények összeté­tele, nevezetesen a ráfizető részvényesek régi részvényei elsőbbségi címletekké alakittatnak ái. A Keichsgericht ezen törvényes rendelke­zés kapcsán most már azon gyakorlatot fej­lesztette ki, hogy az egyenlő elbánás elvének minden másfajta megsértése kifejezeti enge­dély hiányában törvényellenes és igy megen­gedhetetlennek tartotta a novella életbelépése után azon, addig általánosan elfogadott gya­korlatot, hogy alaptőkeleszállitás és evvel kapcsolatos részvényösszevonás esetén az ön­ként ráfizető részvényesek részvénvei kisebb arányban vonattak össze, mint a rá nem fize­tőké, amikor is tehát a ráfizető részvényes az uj belét által nem uj tagsági jogot szerzett, hanem a régi részvényei értékét konzerválta. Ugy a gazdasági körök, mint a legtöbb jogi iró a Reichsgericht ezen gyakorlatát elhibá­zottnak és túlságosan formalisztikusnak ta­lálta, mert a novella állal kizárólag engedélye­zett fenteb!) ismertelelt módozat azon hát­ránnyal jár, hogy elsőbbségi részvényekel kell kreálni, ami a jövő szempontjából mindkét­fajta részvénykategóriára káros halásu szo­kott lenni azért, mert a gyakorlat azt mulatja, hogy többféle részvény esetén mindegyik ka­tegória árfolyama .sokkal nehezebben emelke­dik, mintha csak egyféle részvény létezik. A ráfizetést nem teljesítő s igy törzsrészvényessé degradálódott régi részvényes szempont iáitól az elsőbbségi részvény kreálása azon további hátránnyal jár, hogy az osztalékfizetést ezen kategóriánál majdnem lehetetlené leszi és igy semmiképpen sem indokolható éppen ezen részvényeskategória szempontjából sem, hogy ;i törvény az élet változataival szemben esu­pán egyetlenegy lehetőséget engedélyez. Ha tehát a T. inndokollan nem tartja sérthetet­lennel! az egyenlő elbánás elvét, akkor Ugy járt volna el helyesen, ha a 7á. íj.-nak exem­plifikativ értelmet adott volna és igy a bíróság belátására bízná, hogy valamely konkrét eset­ben az egyenlő elbánás ebének megsértése a társaság érdekei szempontjából igazolható-e és igy nem-e forog fenn a közgyűlési többség részéről a kisebbség kizsákmányolására irá­nyuló intenció. /Államközi egyezménytervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjoga tárgyában/) Irta: Dr. Jacobi Andor ügyvéd. A bizottság a teljesítés helyének törvé­nyét nem fogadhalta el. először azért, mert a teljesítés helye nem okvetlen azonos, lehál éshetőleg két külön egymással talán kollidáló jogrendszert kelleti volna egyazon ügyletre alkalmazandónak kimondani, továbbá azt a. kérdést, hogy mi a teljesittés helye, külön­böző jogrendszerek különbözőkép állapítják meg és így előbb kellene eldönteni, melyik jogrendszer alkalmazandó, hogy megállapil­suk, melyik a teljesítés helye. A szerződés megkötésének helyéi époly nehéz mindig kétségtelenül meghatározni. Gon­doljunk csak a távollevők között kötött szer­ződésekre. Az is lehet, hogy a felek merő vé­letlenből valamely közbeeső helyen találkoz­nak, amelynek hozzájuk, vagy az ügyiéihez semmi kapcsolata és nem volna észszerű, ha annak jogát jelentenők ki alkalmazandónak. A kötelezett hazai joga végül megint kél különböző jogrendszer alkalmazását vonná maga után ugyanazon ügyletre, kétoldalú ügyletekről lévén szó. Ezenfelül előnyben ré­szesíteni a jogellenesen nem teljesítő felel, akii perelni kell. A bizottság egységes és mégis a méltá­nyosságnak legjobban megfelelő elvet kere­sett. Azt találta, hogy az eladó kötelezettségei azok, amelyek különféleségük és bonyolult­ságuknál fogva inkább rászorulnak a jogsza­bályok állal való alátámasztásra, majdnem azt mondtam volna, kibékélésre, mint a ve­vőé. Ezért méltányosnak találta az eladó jo­gának az egész adásvételi ügyletre való al­kalmazását. Ez tehát az alapelv. Az eladó joga alatt nem az eladó honosság jogát érti az egyezménytervezet, hanem hogy a.z ügylel az eladó üzlete körében történi az *) Részlel szerzőnek a kötelmi jog egységesítése, államközi egyezménytervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjoga lárgyában» ehri­mel 1927 január 22-én a Magyar Jogászegylet az In­terncional Law Association budapesti fiókjának együttes ülésében megtartott előadásából: megelőzően szerző vázolta a nemzetközi magánjog fejlődését, an­nak fontosságát és azokat a tételes törvényhozás és joggyakorlati és elméleti előzményeket, amelyeket ,.z International Law Association végrehajtóbizottsága ál­lal a nemzetközi kötelmijog kodifikálására 'kiküldött bizottság feladata megoldásánál alapul vehetett,

Next

/
Thumbnails
Contents