Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Kritikai tallózások a dr. Kuncz Ödön-féle részvényjogi tervezetben

4. sz. KERESKEDELMI JOG 65 személy törvényes képviselőit terheli, ami azonban ellenkezik a T. büntető határozataiban is kifejezésre jutó azon általános büntetőjogi elvvel, hogy minden egyes igazgató kizárólag saját tevékenysége alapján vonható felelősség alá és nem pedig mint valamely rajta kivül álló jogi személy képviselője és igy a T. vonatkozó rendelkezése alapján az adott esetebn a jogi személynek csupán azon képviselője ellen lehetne eljárni, aki a társaság ügyvezetésében tényleg részt vett. Abból viszont, hogy a T. a jogi személy képviselőit kizárólag büntetőjogi felelősséggel sújtja, az következnék, hogy a vagyonjogi felelősség nem a törvényes képviselőket ad personam, hanem kizárólag magát a jogi személyt terheli, ami sok esetben viszaélésekre és a felelősség kijátszására adhat alkalmat. 13. A nyereség átalakítása alaptőkévé. A 150. § értelmében a 72. § szerint határozatképes közgyűlés elhatározhatja, hogy a szabad tartalék egyrészét alaptőkére számolja át, amely esetben a keletkező uj részvények a régi részvényeseket részvényeik arányában illetik meg. Nem teljesen érthető ezen rendelkezésnél, hogy miért kell a régi részvényeseknek az uj részvényokiratokat 30 nap alatt azon következmény terhe alatt átvenni, hogy az át nem vett részvényeket a társaság jogosult eladni, mert hiszen ezen esetben a régi részvényeseknek nem kell befizetést teljesíteni és igy a társaságnak nem fűződik semmiféle érdeke ahhoz, hogy ezen uj részvényeimletek a rendes elévülési határidőn belül ne álljanak a régi részvényesek rendelkezésére. Ugj^anezen szakasz 2. bekezdése értelmében, ha az uj alaptőke az évi nyereségből fizetendő be, ugy ezen határozathoz 4/5 többség kívántatik meg. Nem nagyon érthető, hogy a kétféle alaptőkeemelés között miért tétetik ezen disztinkció, mikor a szabad tartalék sem képez mást, mint tőkésített évi nyereséget. Különösen indokolatlan ezen szigorú formai előírás akkor, midőn a 96. § tulajdonképpen a közgyűlés egyszerű többségének diszkredicionális belátására bízza, hogy milyen tartalékolásokat eszközöljön és igy az osztalékot milyen mérvben állapítsa meg. Nem érthető, hogy miért kell szigorúbb formaság a nyereségnek ingyenrészvények alakjában való felhasználására, mint ahhoz, hogy a nyereség szabad tartalékba helyeztessék. Evvel kapcsolatban megjegyezzük azl is, hogy a 96. § rendelkezése nyilván ellentétben áll a 61. § azon intézkedésével, amely szerint minden egyes részvényesnek joga van a tiszta nyereség aránylagos részére, amennyiben azt a törvény vagy az alapszabály a részvényesek közötti felosztására kijelöli, amely intézkedésből azt kellene következtetni, hogy a közgyűlés, ellentétben a 96. § által biztosított joggal, csakis a törvény vagy alapszabály által megengedett módokon fordíthatja a tiszta nyereséget osztalékfizetés helyett tartalék képezésére. 14. A társaság székhelyének külföldre való áthelyezése. A T. nem foglal kifejezetten állást a részvénytársaságok u. n. nemzetisége kérdésében, mégis azonban nyilván azon felfogásból indul ki, hogy azon részvénytársaságoknál, amelyek a központi cégbíróságnál bejegyeztetnek, a társaság székhelyének a magyar állam területén kell feküdnie és igy elfogadhatjuk azon léteit, hogy a magyar részvénytársaságnak magyarországi székhellyel kell bírnia. Azt hisszük, helyesen interpretáljuk a T.-t atekinletben is, hogy a székhely az alapszabályok által tetszés szerint kijelölt helység lehet, tekintet nélkül arra, hogy a társaság igazgatása vagy üzleti működésének kifejtése ténylegesen ezen helységben történik. Mindazon államokban, ahol a cégbírósági bejegyzés a részvénytársaság létesülésének előfeltételeit képezi, tehát az angol £s a német jog területén, általánosan elfogadott tétel, hogy a hazai jog kizárólag olyan részvénytársaságokat ruház fel jogi személyiséggel, amelyek belföldi székhellyel birnak és a belföldi bíróság által jegyeztettek be. Ha tehát valamely belföldi részvénytársaság székhelyét külföldre akarja áthelyezni, ugy ez a belföldön elismert jogi személyiség elvesztését vonja maga után, miután a belföldi székhely megszűnése egyúttal a belföldi jog alól való kivonást jelenti. Ugyanezen jogok szerint az sem lehetséges, hogy egy külföldön megalakult és bejegyzett társaság a belföldi bíróságnál kérhesse mint belföldi társaság a bejegyzését, mert a külföldön való eredeti bejegyzés folytán a belföldi bíróság az ilyen társaságot külföldinek tekinti és igy ezen társaságok csakis a külföldi társaságokra vonatkozó jogszabályok uralma alatt működhetnek. A német és angol felfogás szerint tehát, ha a társaság székhelyét külföldre helyezi át, ugy ez a társaság feloszlását vonja szükségképpen maga után és igy ilyen esetekben a biróság a felszámolást tartozik elrendelni. Kérdés, hogy ezen általánosan elfogadott részvényjogi elvek a T. rendszerében is érvényesülnek-e, még pedig arra való tekintetei, hogy az 1922 : XVII. t.-c. 21. §-a elvileg lehetségesnek tartja a székhelynek külföldre való áthelyezését és ezt csakis a pénzügyminiszter jóváhagyásától teszi függővé. Abból, hogy az engedélyt a pénzügyminiszter adja meg, nyilvánvaló, hogy a törvényhozás csakis a köztartozások biztosítását tartotta ilyen esetben szükségesnek, de ugy látszik, magánjogi akadályát a külföldre való székhelyáthelyezésnek nem látja. A T. ezen tételes jogszabályt egyáltalában nem emliti és