Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Kritikai tallózások a dr. Kuncz Ödön-féle részvényjogi tervezetben

64 KERESKEDELMI JOG 4. sz. lési igény maga a társaság ellen érvényesíthető és ellenkezik is ez a T. szerint is elfogadott Gierke-féle Körperschaftstheorie azon kiinduló pontjával, hogy a részvényes tagsági minősége tekintetében minden tekintetben alá van rendelve az iletékes testületi szervek révén kifejezésre jutó testületi akaratnak és igy a testülettel szemben vagyonjogi igényt kizárólag hitelezői minőségben, de sohasem a tagsági viszonyból kifolyólag érvényesülhet. A T. által intendált halmozott kártérítés azon ban jogtechnikailag is nagyon kezdetlegesen oldatott meg, nevezetesen kérdéses, hogy a részvényest ezen kétféle kártérítési igény kumulative vagy elektive illeti meg és utóbbi esetben milyen sorrendet tartozik betartani és milyen arányban érvényesítheti keresetét. Viszont feltétlenül kimondandó volna, hogy a részvénykisebbséget ezen közvetlen kártérítési igény csakis azon esetben illetheti meg. ha a 102. § esetének fenforgásában nem képviseli az alaptőke legalább 1/10 részét, mert visszás eredményre vezetne, hogy a részvényes saját kártérítési igényét érvényesíthesse oly esetben, midőn a társaság képviseletében is felléphetne. A T. bár nem érinti, de nyilvánvalóan fenforgónak találja azonban az egyes részvényesnek az igazgatók stb. elleni kártérítési igényét azon esetekben, midőn az igazgatók stb. nem a társaságot károsították meg az ügyvitelből kifolyólag, hanem kizárólag az egyes részvényeseket, mint pl. hamis mérleg közzététele, megtévesztő adatok közlése stb. által. Ide tartozik a német irodalom és birói gyakorlat szerint azon eset is, ha az igazgatóság alaptőkefelemelés esetén az uj részvényeket jogosulatlan módon a régi részvényesektől elvonván, nekik ezáltal az uj részvénykibocsátási és tőzsdei árfolyama közti különbségben mutatkozó kárt okoz. A Kúria sajnálatos módon ezen esetekben nem az igazgatók és esetleg a többséget képviselt részvényesek kártérítési felelősségét álapitja meg, hanem magukat az uj részvényeket tekinti semmisnek s igy, tekintve az időközi tőzsdei forgalmat, a társaságokat teljesen lehetetlen helyzet elé állítja. A T. ezen az állapoton minden esetre dicséretes módon annyiban változtat, hogy a 107. § szerint az ilyen közgyűlési határozat nem semmis, hanem csak megtámadható és igy legalább az éretik el, hogy a megtámadási jog nemgyakorlása esetében a vonatkozó határozat érvényessé válik. 10. A közgyűlési elnök. A 88. § fontos hatáskört biztosit az ((elnök)) számára, anélkül azonban, hogy akár ehelyütt, akár másutt megmondaná azt, hogy ki tulajdonképpen a közgyűlés elnöke, nevezetesen minden közgyűlés alkalmával külön választatik, avagy az igazgatóság vagy az igazgatótanács által delegáltatik-e. A gyakorlatlián tudvalevőleg az igazgatóság elnöke tekintetik egyszersmind közgyűlési elnöknek is és csak kivételes esetekben fordul elő, hogy a részvénytársaság elnöke az igazgatóság elnökétől különböző személy. Minden esetre szükséges, hogy ezen kérdés magában a törvény ben lisztázíassék, nehogy e tekintetben a társaságok a birói gyakorlat ingadozásainak legyenek kitéve. Az indokolás szerint az elnök általában a parlamenti házszabályokat tartozik kö vetni és igy minden esetre kívánatos lett volna annak felemlítése, hogy az elnöknek a már többször előfordult technikai obstrukció leküzdésére milyen eszközök állanak rendelkezésére, nevezetesen, hogy milyen esetekben nem tekinthető a részvényesi jogok megfosztásának, ha egyes részvényesek a közgyűlésről eltávolíttatnak. 11. A rendes közgyűlés megtartási idejénele meghosszabbítása. A 91. § szerint a rendes évi közgyűlés a2 üzletév kezdetétől számított 6 hónapon belül tartandó meg és ezen határidő be nem tartása büntető szankciókat von maga után. Tudvalevőleg az 1922 : XVII. t.-c. 22. §-a értelmében a kereskedelemügyi miniszter megengedheti, hogy a társaságok rendes közgyűlésüket a törvényes, illetve alapszabályszerü határidőn tnl tarthassák meg. Miután ezen intézkedés a gyakorlatban igen üdvösnek bizonyult és a társaságokat indokolatlan büntető eljárás kellemetlenségeitől óvta meg, valóban nem volna helyénvaló ezen intézmény elejtése, ami ngylátszik a T.-nek sem intenciója, miután erről az indokolásban említést nem tesz. 12. A részvénytársaság cselekvőképessége. A 110. § szerint — amint erre az indokolás külön kifejezetten is utal — lehetséges, hogy áz igazgatóság tagja jogi személy is legyen. Tudvalevőleg mindeddig hazai joggyakorlatunk — egyezően a némettel — azon az állásponton volt, hogy a jogi személy nem cselekvőképes és igy személyes teljesítményeket, feltételező funkciót nem tölthet be. Az in dokolás utal ugyan arra, hogy a Pénzintézeti Központ egyes esetekben felszámoló és va gyonfelügyelő lehet, de ezen egyébként is kivételes esetekben első sorban vagyoni jellegű ténykedésről van szó, mig a társaság igazgatója — különösen a T. szerint — főképpen személyes közreműködést tartozik kifejteni. Nem hisszük, hogy az angol—indiai jutaiparból vett analógia elég inditó ok arra, hogy egy ilyen erősen elvi jellegű kérdésben, mint amilyen a jogi személy cselekvőképessége, incidentaliter eltérjünk hazai jogunk eddigi elveitől, főleg akkor, ha jogtechnikailag az evvel kapcsolatos kérdések kifogástalan módon ugysem oldhatók meg. A T. szerint ugyanis az igazgatók büntetőjogi felelőssége a jogi