Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Kritikai tallózások a dr. Kuncz Ödön-féle részvényjogi tervezetben

62 KERESKEDELMI JOG 4. sz. mát szigorúan követve azt következnék, hogy értékpapír hiányában nem létezik részvény, ami azonban természetesen teljesen helytelen, mert a részvény jogi műértelemben a részvényes jogainak és kötelezettségeinek foglalatja anélkül, hogy ennek keletkezéséhez értékpapír kreálása volna szükséges. A német kereskedelmi törvény (N.) ezen ismérvet nem is ismeri és ellenkezik is ez a gyakorlati élettel, mert számos esetben fordul elő, hogy részvényokirat nem állíttatik ki. Utalunk e tekintetben a közigazgatási bíróság állandó gyakorlatára is, mely szerint a részvénykibocsátási illeték szempontjából közömbös az, hogy részvényokirat kiállittatik-e vagy sem, mert ez a részvényesi minőségnek és igy az ezt képviselő részvénynek nem szükségképi attribútuma. Ez egyébként következik a T. 6. §-a utolsó bekezdéséből is, amely szerint a részvényes követelheti a részvényokirat kiadását, miből nyilván következik, hogy az ő részvényesi minősége ezen értékpapírtól tel jesen független. A T. 6. §-a a részvény mellett ideiglenes részvényt is említ, anélkül azonban, hogv akár e helyütt, akár az indokolásban felvilágositana arról, hogy ezen fogalom alatt mi értendő. A Kt. 164. §-a szerint a névérték teljes befizetése előtt kibocsátott részvények, illetve részvényutalványok neveztetnek ideigleneseknek, mi a T. szerint megszűnik, mert a teljes befizetés előtt kibocsátott részvények tekintetében egyéb módon intézkedik. A gyakorlati életben előforduló u. n. skripsek, amelyeket a megfelelő technikai módon elkészült részvényokiratok kibocsátása előtt szolgáltatnak ki, jogilag miben sem különböznek a részvényokiratoktól és igy külön jogilag számbaveendő értékpapirkategóriát nem képeznek. 3. Részvénytársaság birói illetékessége. A T. 2. §-a kimondja, hogy a részvénytársaság birói illetékessége székhelyéhez igazolódik. Nem tudjuk, hogy a lex speciális derogat generáli elvénél fogva azt kell-e vélnünk, hogy ezen intézkedés által a Pp-nek az illetékességre vonatkozó szabályai a részvénytársaságok tekintetében hatályon kivid helyeztetnek-e, ugy, hogy a részvénytársaságot bármely ügyből kifolyólag kizárólag székhelyén lehetne perelni, ami természetesen nagyon is elentétben áll az eddigi jogállapottal és igy nem tudjuk, hol látja a T. az összhangzást a jelenlegi jog szabályzásával. Ha már nézetünk szerint felesleges módon a T. perjogi szobályokat ültet át, akkor sokkal fontosabb volna annak kimondása, hogy részvényesek vagy a társasági hitelezők által a T. alapján indítható kártérítési perekre a központi cégbíróság kizárólagos hatáskörrel bírjon, nehogy a kártérítési felelősség kétségkívül egységesen eldöntendő kérdésében különféle s esetleg külföldi bíróságok ítélkezzenek. Ezen intézkedést már azért is fontosnak tartjuk, mert a nemzetközi magánjogban általában elismerik, hogy ilyen kifejezett törvényi vagy alapszabályszerü kizárólagos illetékesség a külföldi részvényesekre és külföldi hitelezőkre is kihat. 4. A fióktelep cége. A 3. § 4. bekezdése szerint a fióktelep cégének egyeznie kell a főtelep cégével és az indokolás szerint ezen rendelkezés összhangzásban áll a jelenlegi birói gyakorlattal. Azt nem tudjuk, hogy a T. mire alapítja ezen megállapítását, de tudjuk azt, hogy különösen bankfiókok esetén igenis többször eltér a fióktelep cége a főtelepétől, nevezetesen sok esetben mint cégtoldatot tartalmazza azon vidéki cég megjelölését, amelynek átvétele folytán alakult. Igy pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szegedi és soproni fiókjai, a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókja stb. Miután ezen gyakorlat az egész világon fennáll és senkinek érdekeibe nem ütközik, azt hisszük, felesleges originalitás, hogy a T. ezen változtatni akar. 5. Részvényösszevonás. (6. §.) A T. szerint a társaság, ellentétben a N.-el, jogosult alapszabálymódositás utján a részvényeket nagyobb névértéküekre összevonni. Teljesen érthetetlen módon azonban nem intézkedik arról, hogy mi történik azon részvényekkel, amelyek nem érik el a becse réléshez szükséges számot. Az eddigi birói gyakorlat is lehetővé tette a magasabb névérték megállapítása érdekében a részvények összevonását, de azon a kisrészvényesi szempontból döntő fontosságú megszorítás mellett, hogy a be nem cserélt részvényeket mint hányadrészvényeket kellett a Kt. 157. § 4. pontja értelmében szerepeltetni és az alapszabályokban is időközönként ki kelleti tüntetni, hogy hány egész és hány hányadrész vény van forgalomban. A 7000/1925. P. M. számú rendelet, hasonlóan az alapul szolgáló német rendelettel, szintén ismeri a hányadrészvény intézményét és egyúttal szabályozza annak lehetőségét, hogy miképen lehet ezen hányadrészvényeket teljes részényekké átalakítani. A T. minderről hallgat és miután egyébként sem ismeri a hányadrészvény fogalmát, e tekintetben chaotikus állapotokat teremt, de minden esetre furcsának találjuk, hogy egy végeredményben nem vitális kérdés alkalmával, mint amilyen a névérték felemé lése, ellentétben a N.-nel, lehetővé teszi elvileg a kisrészvényes depossedálását. 6. Az alapitói részjegy. (19. §.) A T. szerint olyan betétért, melynek értékét az alapítás idejében határozottan megállapítani még nem lehet, a társaság csakis az