Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A nyugdíjintézet perelhetősége - Ausztriában - A tokaji bor védelme - Ausztriában - Iparüzési jog korlátozásáért vagy megvonásáért jár-e kártalanitás

3. sz. KERESKEDELMI JOG fizette ki á felperesnek s igy hosszú ideig vétkesen visszatartotta. Ellentétes tehát az anyagi joggal a feliebbe- j zési bíróságnak a kereset e részének elévülésére nézve elfoglalt jogi álláspontja, mert a vasúti árufuvarozás tárgyában létrejött berni nemzetközi egyezmény (N. E.) 45. cikkében foglalt elévülési szabályok csak az elveszés, hiány, megsérülés vagy késedelemből származó kártérítési igényekre vonatkoznak, már pedig a felperes a most kifejtettek szerint keresetének ebben a részében nem az áru elveszése és nem is a felsorolt többi károkok miatt támaszt kártérítési igényi. A felperesnek ezt a kereseti követelését illetően téves a fellebbezési bíróságnak az a döntése is. hogy a felperes a részitélettel megítélt töke és kamat értékkülönbözetét nem követelheti abból az okból, mert az emiitett tökét az alperestől fenntartás nélkül fogadta el. Az alperes ugyanis 1923. évi április hó 2-án a saját elismerése folytán hozott és 1923. évi február hó 13-án kelt 4. sorszámú részitéletének következtében fizetett, és ennek a részitéletnek indokolása szerint a részitéletben megítélt összegen feliili többletre nézve a bizonyítás felvétele rendeltetett el. Az értékkülönbözet iránt folyó perben, az erre vonatkozólag elrendelt bizonyítás során és az idézett tartalmú részitéletet nyomban követően történt fizetéssel szemben tehát jogfentartó nyilatkozatra szükség nem volt, mert a fizető alperes az említett körülmények közölt ily jogfentartó nyilatkozat híján sem lehetett kétségben arra nézve, hogy a történt fizetéssel a felperes magát kielégítettnek nem tekinti. A felperes tehát a jogfentartó nyilatkozat elmulasztása miatt sem vesztette el annak a kárának követelésére való jogát, amelyet a magyar korona árfolyamának időközi sülyedése folytán követelése értékének csökkenésében szenvedett. A pénz értékcsökkenésével kapcsolatban a hitelezőt érő hátrány azonban a felektől független általános gazdasági helyzet következménye volt s igy azt a feleknek közösen, még pedig a valamelyiküknek felróható különös körülmények hiányában egymás között egyenlő arányban kell viselniök. A felperes követelésének értékcsökkenéséből folyó káliéiról az adott esetben is felerészben az alperest terheli. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét e részben meg kellett változtatni és az alperesi a szóbanforgó értékkülönbözet 50%-ának megtérítésére kelleti kötelezni; az értékcsökkenés megállapításánál azonban a magyar koronának csak az 1919. évi március hó 15-iki zürichi középárfolyamából lehetett kiindulni, nem pedig a módosított kereseti kérelemben megjelölt napon: 1919. évi január hó 1-én jegyzett árfolyamából, mert az. alperes a részitéletben megítélt tőkét a nem vitás tényállás szerint az 1919. év március havában kapta kézhez, s annak továbbításával csak ettől az időtől kezdve volt késedelemben, a követelés értékének már előbb beállott csökkenéséért tehát nem felelős. Az sem áll ellentétben az anyagi joggal, hogy a fellebbezési bíróság az egy évi elévülési időt a pernek 1923. évi április 4-től 1925. évi július l-ig tartó szünetelése alatt befejeződöttnek vette. A bírói gyakorlatban kifejlődött és a m. kir. Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tárába 99. szám alatt felvett" elvi határozatában is kifejezésre jutott anyagi jogi szabály szerint ugyanis abban az esetben, ha a per a feleknek a perfelvételi vagy a tárgyalási határnapra meg nem jelenése következtében szünetelővé válik és valamelyik fél az elmulasztott határnaptól számított két hónap elteltével (Pp. 446. §. 2. bek.) uj határnap kitűzését nem kéri. a keresetindításnak magánjogi hatálya, s igy az elévülést félbeszakító hatálya is az említett kél hónap elteltével megszűnik. Már., pedig a fennforgó esetben az elmulasztott tárgyalási határnaptól számított két hó elteltével megkezdődött elévülésnek egy évi • határideje a szünetelés alatt be is fejeződött. Váltó — óvás. 47. A járásbirósági titkár óvás felvételére jogosult. Esetleges túllépése hatáskörének nem teszi az óvást érvénytelenné, mivel az óvás érvénytelensége csak magából az óváslevélből nyilván kitűnő körülmény alapján ítélhető meg. — A váltónak fizetés végetti bemutatásánál elég a formai legitimáció (üres fogalmazványnál a váltó birtoka) s igy nem ütközik a V. T. rendelkezéseibe, ha az óvás a váltóbirtokos ügyvédje részérc vétett is fel, aki nem volt a váltó birtokosa. A hitelező a kölcsön kifizetését lejárat előtt elfogadni nem tartozik. (Kúria P. VII. 2377/1926. sz. a. 1927 jan 26-án.) Indokok: Az 1886:VII. t.-c. 9. §-a a közjegyzői törvénynek csak a közjegyzők helyettesítésére vonatkozó általános rendelkezéseit módosítja, s mint ilyen általános rendelkezést tartalmazó törvényszakasz által — kifejezett rendelkezés hiányában — nem tekinthető hatályon kívül helyezettnek a V, T. 98. §-ában foglalt az a különleges rendelkezés, amely a járásbirósági alkalmazottak óvásfölvételi jogkörét szabályozza. A V. T. 98. §-a értelmében pedig a váltóóvás felvételére bizonyos körülmények közt jogosultak a járásbirósági jegyzők is, akiknek létszámába beletartoznak a járásbirósági titkárok is. Az a körülmény, hogy a peresített váltóra vonatkozó óvást felvevő titkár helyesen itélte-e meg az óvás felvételére vonatkozó jogosultságát és a törvényben megszabott hatáskörét esetleg tullépte-e, az óvás érvényességének megállapításánál figyelembe nem jöhet, mert az óvásnak mint közokiratnak az érvénytelensége csak magából az okiratból nyilván kitűnő körülmény alapján állapitható meg. A felülvizsgálati panasznak idevonatkozó része tehát alaptalan. Ami pedig az arra alapított panaszt illeti, hogy az óvás tartalma szerint az óvás nem a váltóbirtokos részére vétetett lel. ez a panasz a következő okokból alaptalan. A fizetés végett való bemutatás esetén az óvás annak a körülménynek a bizonyítására szolgáló cselekmény, hogy a váltót a váltótartozás teljesítésére kötelezettnél az mutatta be, aki a követelt teljesítésre jogosult, tehát a törvény abbeli rendelkezésének, hogy az óvásban megnevezendő az a személy, akinek részére felvétetett, nyilván annak megállapítása a célja, hogy a teljesítést arra jogosított követelte. A kereseti váltót az alperes mint kibocsátó irta alá és a rendelvényes S. M. üres forgatmánynyal látta el és óvalolás végett dr. F. D. ügyvéd mutatta be s az óvás ennek részére vétetett fel.