Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A nyugdíjintézet perelhetősége - Ausztriában - A tokaji bor védelme - Ausztriában - Iparüzési jog korlátozásáért vagy megvonásáért jár-e kártalanitás

:>s KlíRKSKEDELMT. JOG 3. sz. zett törvény 347. §-a értelmében eladatta. Ez az eladás tehát a kárigény érvényesítésének olyan törvényes előfeltétele, amely nélkül kártérítést kö­vetelni nem lehet, mert a szállítani kötelezett áru szállításának puszta megtagadása mellett az el­adót kártérítés a törvény szerint meg nem illeti, i Kúria P VII. 2580/1926.'sz. a. 1927 január 18-án.; Bizomány. 4 4. Vételi bizomáuy esetén, bár a K. T. 368. §-a szerint közvetien jogok és kötelezettségek tulaj­donképpen esak a bizományos és harmadik sze­mély közt jönnek létre, az áruk tulajdona mégis a bizományos és megbízó szempontjából a képvi­selet utján való tulajdonszerzés általános feltételei szerint legott a megbízóra száll. (Kúria P. ÍV. 8245/1926. sz. a. 1927 január 26-án.) Indokok: Alperes a budapesti központi kir. járásbíróság elölt felperes részéről ellene s C. I. bőrgyáros ellen folyamatba tett zárlati ügyben 1925. évi március hó 27. napján foganatosított meghallgatási eljárás során elismerte, hogy a zár­lat és a jelen kereset tárgyául szolgáló áruk bizo­mányi áruk: a C. 1. ellen tett s-D. alatt másolat­ban csatolt bűnvádi feljelentésében pedig maga előadta, hogy ezeket az árukat C-nak, «mint szakértőnek" közreműködésével «a saját, illetve felperes, mint megbízó, részére vásárolta», akivel 22 év óla áll, mint bizományos, üzleti összekötte­tésben; s a felülvizsgálati kérelmében is beismerte, hogy ezeket az árukat azon a pénzen vásárolta, amelyhez az A. alatt csatolt okiratba foglalt vé­telügylet alapján átadott 400,000.000 korona ér­tékű váltók leszámiloltatása utján jutott. Ehhez képest ezeknek az áruknak megszerzé­sére vonatkozó, s az alperes, mint bizományos részéről C, I. közreműködésével saját nevében, de a megbízó felperes részére a B. alatt csatolt ok­irat értelmében H. 1.-val. mint eladóval, kötött adásvételi ügylet a felperes s az alperes közt fenn­forgó belső viszony szempontjából: vételi bizo­máuy. Vételi bizomány esetén pedig az anyagi jog­szabályok értelmében — annak ellenére, hogy a K. T. 368. if-ának második bekezdése szerint a bizományos által harmadik személyekkel kötött ügyletekből közvetlen jogok s kötelezettségek csak a bizományos és harmadik személyek közt keletkeznek, az áruk tulajdona mégis a megbízó s a bizományos között fennforgó belső viszom szempontjából azoknak a harmadik személy ré­széről történt átadása után a képviselő utján való tulajdonszerzés általános feltételei szerint köz­vetlenül legott — anélkül, hogy a követelések en­gedményezésének megfelelő ujabb átadás volna szükséges — a megbízóra száll. A megbízó tehát a bizományi árukra vonat­kozóan a K. T. 379. §-a értelmében a bizomá­nyost netán megillető zálogjog épségben tartása mellett a bizományostól az áruk kiadását s a tulajdonjoga megállapítását követelheti. Szállitmcáiiyozás. 45. Ha a szállítmányozó a megbízótól kapott uta­sításaitól fontos ok nélkül eltér, a K. T. 38'». §-ában foglalt anyagi jogi szabály szerint felelős a szállítmányozás eszközlésénél felmerülő káro­kért, hacsak nem igazolja, hogy a kár az utasítá­sok pontos betartása mellett is bekövetkezett volna. (Kúria P. IV. 2818 1926. sz. a. 1927 jan. 20-án.: Indokok: A nem vitás tényállás szerint a szál­lítmányozó alperes a kapott utasításokat nemcsak az engedmény fenfemíiteti kiszolgáltatásával szegte meg. hanem azzal is. hogy az utánvét beszedésének akadályáról a megbízó felperesi nem értesítette. E mulasztások alól tehát az alperes szállítmányozó­nak kelleti volna magái exkuzálni és bizonyítani, hogy az utánvél fejében késeibb kapott csekkek közül a 054 dolláros egyik csekknek biztosítási végrehajtási lefoglalása az utasítások pontos meg­tartása mellett is okvetlenül bekövetkezett volna: az alperes azonban ennek igazolását meg sem kí­sérelte és mindössze azt vitatta, hogy a lefoglalás a bolgár jogszabályok alapján a csekkek kellő idő­ben beszedése mellett is bekövetkezhetett volna. Kellő exkulpálása végett azonban a kár bekövetke­zésének nem lehetőségét, hanem szükségszerűségét kellelt volna bizonyítania. Nem sértette meg tehát az anyagi jogot a fellebbezési bíróság azzal, hogy az alperesnek a kapott utasításoktól való eltérés miatt kártérítési kötelezettségét megállapította. De azzal sem sértett anyagi jogi szabályt a lel lebbezési bíróság, hogy az alperesi az emiitett 051 dolláros csekk értékének és az ezután számított kamatoknak megfizetésében marasztalta, jóllehet a csekk csupán biztositásilag foglaltatván le. esetleg feloldása is bekövetkezhetik s így a felperes vég­eredményben nem szenved veszteséget. A felperes kára ugyanis abban áll. hogy a csekk a birtokából kiesett s az. hogy kára a biztosítási végrehajtás lel ­oldása folytán később esetleg visszatérül, nem az alperesnek a kártérítés alól mentesülését, hanem csak azt vonja maga után. hogy a kártéritő alpe­res a megkerült csekknek ő reá átruházását köve­telheti. Vasúti fuvarozás. 40. A V. E. 45. §-ában foglalt elévülési szabályok esak az elveszés, sérülés, hiány vagy késedelem­ből eredő kártérítésre vonatkoznak, de nem az árverésen befolyt vételár visszatartására is. — Szüntelő pernek két hónap alatt fel nem vétele az elévülés félbeszakító hatályát megszünteti. (Kúria P. IV. 1572 1920. sz. a. 1920. nov. 12-én.) Indokok: A fellebbezési bíróság Ítéletében elő­adottak szerint a felperes beismerte az alperesnek azl a perbeli előadását, hogy a keresetben megje­löli borküldeményt, amelyet az osztrák népélelme­zési hivatal rendelete folytán a bécsi Bezirkswirl­schaftaml 1918. évi október hó 31-én feltartózla­totl és igénybe vett. az utóbb emiitett hatóság az Í918. évi november hó 13-án elárvereztette. Nincs tehát ellenlétben az iratok tartalmává^ a fellebbe­zési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a küldeményt a hatóság árvereztette el: a felperes­nek a fellebbezési bíróság ítéletében előadott tény­állás most említett része ellen intézett felülvizsgá­lati panasza tehát nem alapos. A felperes a fellebbezési eljárás során módo­sított kereseti kérelmében első helyen emiitett kár­térítési követelését nem a küldemény elveszésére, hanem arra alapítja, hogy az alperes az említeti hatóságtól hozzá az 1919. év márciusában befolyt árverési vételárat csak 1923. évi április hó 2-án

Next

/
Thumbnails
Contents