Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1926. évben

3. sz. KERESKE DELMI JOG 49 lat hm céghasználat nem kereskedővel szemben is fenforoghat. (P. IV. 2265/1925. K. J. 5.); ami pedig az öszetéveszthétőség kérdését illeti, a Kúria ezt megállapitandónak tartja mindazokban az esetekben, amikor az egymással szemben álló cégek szövegének akár a vezérszava (Schlagwort), akár a jelzőszavai azonosak. (P. IV 5525/1925. K. J. 8.) Mindenesetre termékenyítőleg fog hatni az ezirányu joggyakorlatra az 1923" évi V. t.-c. 8, §-a, amely a tisztességtelen verseny elleni oltalom körében még tágabb oltalmat nyújt a visszaélések ellen. .4 főnök és alkalmazott jogkörére nézve többször volt alkalma a Kúriának abban . a kérdésben állást foglalni, hogy mikor illet meg az alkalmazottat egyévi felmondási idő; nevezetesen, hogy a magasabb tudományos előképzettség egymagában jogot ad-e ily hosszú felmondási időre? A Kúria ismételten kimondotta, hogy az ipartörvény rendelkezé sétől eltérő egyévi felmondási idő csak oly alkalmazottakat illet meg, akiknek magasai)!) képzettségük van és önálló rendelkezéssel fel ruházott, vezetői hatáskörrel vannak felruházva. P. II. 5048/1925. K. J. 1. P. II. 8237/1925. K. .1. 10.) s ezekre nézve azt is kimondja, hogy ezekre az 1910/1920. M. E. sz. rendelet nem vonatkozik. (P. II. 6538/1925. K. .1. 6.) Megismételte a Kúria már előző év Len elfoglalt azt az álláspontját, hogy nincs oly jogszabály, mely a főnököt arra köte ezné. hogy alkalmazottainak bérét a korona romlásának aiányában emelje. (P. II. 7118/J025. K. J. 3.) A részoénytársasági jogban különös figyelmet érdemei a P IV. 3478/192». számú ítélet (K. J. 5.). mely szerint a részvényesek oly megállapodása, mely őket jogutódaikra is kö telezőén szavazati joguk gyakorlásában akadályozza, a részvénytársaság fogalmába; ütközik, tehát törvényellenes. Ezen Ítélet az ugy nevezett szindikátusi megállapodások erős korlátozását foglalja magában és közgazdasági szempontból mindenesetre kérdéses, hogy helyes-e a társaságok kezét ily irányban megkötni, midőn ily megállapodás esetleg a társaság fennállására bir lényeges kihalással. A most szőnyegen forgó Kuncz-féle javaslat (dőre veti árnyékát a Kúria P. IV. 6206/1925. számú Ítéletében (K. .1. 8.), mely szerint: a részvénytársaság igazgatósága nem létesíthet az igazgatóság tagjával annak a társaság érdekében kifejtett közreműködése jutalmazása céljából oly megállapodást, hogy részére a társaság vagyonából javadalmazást állapit meg. Maga a cél. amelyei az Ítélet szem dőlt tart. t. i. a részvényes védelme az igazgatóság esetleges túlkapásával szemben helyes: hogy azonban ez az Ítélet azt is jelentheti, amit a Kuncz-féle javaslat céloz, hogy pld. a vezérigazgató nem lehel az igazgatóság tagja s hogy ez mit jelentene a gyakorlatban, azt a Kuncz-féle tervezet feletti kritika már eddig is kimutatta. Egyáltalában a Kúria gyakorlatát mint ed dig is, most is erősen a részvényes védelme iránvitja. Ilyen a nagy jelentőséggel biró P. IV 5423/1925. sz. Ítélet (K. J. 8.), amely szerint abban a kérdésben, hogy a névre szóló részvény szabad átruházhatósága az alapszabályok intézkedése által korlátozható-e. irányadó szempont az. hogy a korlátozás nem lehet oly terjedelmű, hogy a részvény forgalmát lehetetlenné tegye: ellenben nincs akadálya annak, hogy a részvényátruházás alapszabályszerűen bizonyos különleges, a részvénytársaság céljai által igazolt megszorításoknak vettessék alá. Ugyanezt célozza a Kúriának ugyanezen Ítéletben hozott az a határozata, amely az elővételi jog gyakorlásá nak egy részvényessel szemben való korlátozását nem engedte meg azon a címen, hogy az alaptőkefelemelés ilymódon való keresztülvitele a társaság üzletének menetére és vagyonának gyarapodására kedvező hatással volt: mert ugy találta, hogy felperes károsodása ebben az esetben még szembeötlőbb s ez okból az alaptőkeemelésre vonatkozó közgyűlési határozatokat megsemmisítette. A kisrészvénves védelmének egyik kiálló példája a P. IV. 5562/1925. számú Ítélet (K. 10.), amely a Kuncz-féle bírálat során erős bírálatban részesült, mely szerint a közgyűlési határozat megsemmisítésére irányuló pernél, amely alaki sérelmen alapszik, az anyagi sérelem kérdése közömbös. Tehát egy részvényes is megtámadhatja a K. T. 174. §. szerint a közgyűlési határozatot, ha az a törvénnyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik (pld. a közgyűlés idő előtt lett megtartva) és közömbös az, hogy a felperessel szemben álló nagy részvénytöbbség folytán akkor sem lettek volna mas* határozatok hozhatók, ha a felperes a közgyűlésen megjelenhetett volna. A kamat kérdésében még mindig az eddigi zavaros állapot áll fenn. Törvényes és szerződési kamat kérdéseiben több ellentétes határozatot látunk, bár egy bizonyos fejlődési irányt konstatálhatunk, amely szintén a korona stabilizálódásával függ össze, s amely a régi 5 százalékos törvényes kamat felé orientálódik. Állandó gyakorlatnak mondható a Kúriának az az állásfoglalása, amely szerint valorizálva megítélt követelések után kárkamatot nem ítél meg. Hogy aztán ezen kárkamatnál kisebb kamat hány százalékos legyen, ez iránt eltérések vannak. Az Ítéletek egy része csak annyit mond ki, hogy a tőkének a tényleges fizetés napjára átértékelten történt megállapítása esetén kárkamat megítélése helyt nem foghat (P. VII. 11/1926. K. .1. 6.. P. VII. 2032/1926. K. J. 10.), másutt pedig egyenesen kimondja, hogy az ily esetben