Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A Kereskedelmi Törvény 161. §-a és a Kuncz-féle részvénytársasági törvénytervezet

30 2. sz. nyilatkozatol az ügyfél ennek folytán abban a tormában adja a kölcsöntnyujtó pénzintézet­nek, hogy annak kézizálogjoga a letét álla­gának változása esetén is az abba később be­kerülő összes értékekre is kiterjedjen. Ha már most az ügyfél jónak látja a kölcsöntnyujtó pénzintézel részvényeit is vásárolni, az intézel abba a helyzetbe kerülne, hogy ez ellen, kézi­zálogjogának veszélyeztetése címen, tiltakoz­zék és qnasi a saját részvényeivel szemben bizalmatlanságát fejezze ki. A 161. §. merev alkalmazása azt is kizárná, hogy pl. végrehaj­tási zálogolás utján se szerezhessen a rész­vénytársaság a saját részvényeire zálogjogot és kénytelen legyen, a társaság érdekeinek veszélyeztetésével, lemondani a biztos kielégí­tésről. Mindezen segit a Tervezet. A Tervezel 66. §-ának 3. pontja szerint nem tilalmazott a saját részvények megszer­zése, ha az valamely vagyonösszesség átvéte­lének vagy megszerzésének következménye. Véleményünk szerint ez az eset elkerülhetet­len ma is és bármely szigorúsággal értelmez­zük is a 161. §-t, abba az ily eseteket bevon­nunk esak akkor lehetne, ha a saját részvé­nyeknek ilymódon való megszerzése után azokat állandó megtartási célzattal vagy spe­kulatív okból tartaná továbbra is tárcájában a részvénytársaság. Ha a megszerzés vagy zálogbevétel az alapszabályokban megállapított üzletággal összefüggésben van, akkor a 66. §. 4. pontja szerint az tilalom alá nem esik. Ez a rendel­kezés józanul és okosan számol az üzleti élet követelményeivel, mert hiszen a mai birói gyakorlat mellett a 161. §-nak oly értelmezése sem lenne meglepő, amely szerint pl. pénz­intézet saját ügyfeleitől a saját részvényeinek vételére és eladására vonatkozóan kapott meg­bízást sem hajthat végre. Az ily megbízásokat a pénzintézel általánosságban a K. T. 381. §-ában előirt módon önszerződő félként foga­lositja rendszerint. Ha tehát a fél vesz rész­vényt, a pénzintézel, mint eladó, szállítja a részvényeket, viszont ő a tőzsdén a saját ne­vében veszi meg azokat. Ha viszont a fél az eladó, akkor a pénzintézet, mint önszerződő lel veszi meg tőle a részvényeket, viszont azokat a saját nevében adja el a tőzsdén. Igaz ugyan, hogy a 161. §-nak bármely szigorú ren­delkezése ellen is felhozható, hogy a pénzinté­zel az ily megbízások végrehajtásánál bizo­mányos, aki a 381. §-ban részére biztosított önszerződői joggal él és így saját részvények megszerzéséről szó sem lehet, mindazonáltal M legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk a fentemlitetl 4. pont liberális rendelkezéseit, amelyek végei vélnének mindazoknak az aggályoknak és kétségeknek, amelyek a mai bizonytalan jogállapot folyományai. A Tervezel 66. §-ának 3-ik bekezdésében Kimondja, hogy az igazgatóság a társaság birtokában levő saját részvényeket az évi jelentésben kifejezetten és szám szerint fel­tüntetni tartozik. Kiegészítő része ennek a rendelkezésnek a 92. §. 3-ik bekezdésének 9. pontja, amely szerint a mérleg felállításá­nál a társaság birtokában levő, teljesen tje­fizetett saját részvényeket a vagyon olda­lon ugyan, de elkülönített léteiben kell fel­venni. Hiánya a 66. §. fentemiitett rendelkezé­sének az, hogy a társaság birtokában levő részvényekről beszél, ahelyett, hogy a társa­ság tulajdonában levő részvényeket emli­teté fel. E rendelkezésnek legtágabb értelem­ben való magyarázata azzal a helytelen konzek­venciával járna, hogy az évi jelentésnek pl. pénzintézeteknél az ügyfelek letétében fekvő azon saját vállalatbeli részvényt is ki kellene mutatni, amelyekre a pénzintézetnek kézi­zálogjoga van, holott éppen a 92. §. 3-ik be­kezdésének 9. pontjával való egybevetésből azt véljük megállapíthatni, hogy a vervezet nem célozza az utóbb említett részvények ki­mutatását. Azok a megszorítások, amelyek a saját részvények megszerzésével és zálogbavételével kapcsolatban a 66. §. 4-ik és 5-ik bekezdésé­ben foglaltatnak, feltétlenül helyesek, mert indokolt, hogy a nem állandó megtartás cél­zatával vagy kényszerűségből megszerzett sa­ját részvények mielőbb továbbadassanak, en­nek esetleges akadályairól az évi jelentés megemlékezzék, hogy a társaság a saját tulaj­donában levő részvények alapján szavazatot ne gyakorolhasson és hogy a zálogbavett rész­vények alapján is megillesse a szavazati jog a zálogadóst. Aggályos azonban a 66. §. utolsó bekez­désének azon rendelkezése, amely szerint: az e rendelkezésekkel ellenkező részvényszerzés, zálogbavétel semmis». Mindenekelőtt aggoda­lomra ad okot a szövegezésnek azon módja, amely «az e rendelkezésekkel ellenkező ) rész­vényszerzésről vagy zálogbavételről szól. He­lyesebb lenne az 1—4. pontokban emiitett ese­teken kívül történt részvényszerzésről vagy zálogbavételről beszélni, mert a Tervezet szó­szerinti rendelkezései szerint esetleg semmissé válhatnék az eredetileg megengedett célzattal történi részvényszerzés is, ha a cél meghiúsu­lása vagy megváltozása folytán a részvények továbbadása meg nem történnék. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen visszaható erejű sem­misség a forgalom biztonságát a legnagyobb mértékben veszélyeztetné. De ugyanez a szempont szól általában a semmisség ellen minden esetben. Helyesebb a mai birói gya­korlatnak az az álláspontja, amely magának az ügyletnek érvényét a törvénybe ütköző részvényszerzés vagy zálogbavétel ellenére sem érinti. Gondoljunk csak arra, hogy mily körültekintő gondosság és óvatosság kíván­tatnék meg, ha az ügylet semmisségével kel-

Next

/
Thumbnails
Contents