Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt) befolyása a védjegyjogra. [1. r.]

24 KERESKEDELMI JOG 2. sz. törperészvénytársaságok alapítására kísérlet történik. Azt hisszük azonban, hogy ez régen idejét multa. Az alapítási láz, amely a háború alatt dühöngött, régen elmúlt. Az emberek kiábrándultak a komolytalan részvénytársaságok alapításának terveiből. Kiábrándította őket az importált jogszabályoknál sokkal hatékonyabb gazdasági erőfolyamat. Ugyanaz a folyamat, amely a huszadik század első éveiben, amikor a szövetkezetek gombamódra elszaporodtak és valósággal rákfenéjévé váltak a gazdasági éleinek, egy csapással elpusztullak. Az akkori világesemények hatása a la II bekövetkezett pénzszükülés, reescompt megvonás elsöpörté őket, mint az ólmos eső a mezei egerekel. Évtizedeken ál tanakodtak és kísérleteztek javaslatokkal és minekután egyiknek sem sikerült a kérdést megoldania, jött a csodatevő gazdasági erő, melynek folyamatában, mint játékszer lelt semmivé a szövetkezeti uzsora. A lörperészvénvtársaságokat is elsöpörte az élei, és ezektől a kísérletektől egyelőre nem kell tartanunk. Bizonyos, hogy kisebb tőkeegyesüléseknek a nehézkes és költséges részvénytársaság nem megfelelő formája. Bizonyos az is, hogy ilyen kisebb tőkeegyesülésekre mégis szükség van. Igen ám, de ezt a formát több mint 30 esztendő előtt kitalálták a korlátolt felelősségű társaság intézményében. Semmi akadálya nem volt annak, hogy ezt már régesrégen nálunk is életbe ne léptessék. Levezető csatornája lett volna a részvénytársasági alakulatokra nem illő társulásoknak. Ezeknek a kedvéért tehát részvénytársasági reformot csinálni igazán könnyelműség, annál is inkább, mert hiszen a vonatkozó törvényjavaslat már régen készen áll, többször tárgyalásra is került, és aránylag nem nagy munkával tető alá volna hozható. A vállalkozás van olvan leleményes és okos. hogyha van olcsóbb és könnyebb megoldási lehetőség, ugy nem a drágábbal és nehezebbet választja. Ha azon ban óriásokra szabott uniformisokba bujtatjuk a törpéket, ne csodálkozzunk a groteszk hatásokon. Véleményem mindezek után az, hogy bármennyire értékes és nagyszerű munka is a jogász számára a Kuncz-féle magánjavaslat, azzal szemben csak a teljes visszautasítás álláspontjára lehet helyezkedni. A részletes tárgyalás elismerése volna annak, hogy a reform indokolt, s hogy azt magasabb gazdasági szempontok követelik. Ez az, amit kétségbe vonok! Vannak gazdasági szempontok, amik a reform mellett szólnak, hogy mik azok? Grosschmied fejezetében olvasható a következő szellemes anekdota: Amikor a kereskedő megbízottját vidékre küldte és az visszatért útjáról, költségeiről prezentálta a számlát. A számlában többek között egy kalap ára is szerepelt. A kereskedő kérdésére a megbízott azt a felvilágosítást adta, hogy kalapját a szél a hídon átmenet a folyóba vitte. A kereskedő nem akarta a kalap árát megtéríteni. Egy más alkalommal, amikor a meghízott útjáról visszatért és benyújtotta számláját, mosolyogva kérdezte a főnök annak átvizsgálása közben, hál a kalap nincs a számlában? Erre felelte azután a megbízott, ugyancsak mosolygással: benne van, csak az ur nem látja. A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt) befolyása a védjegyjogra. Irta és az Iparjogvédelmi Egyesület díszközgyűlésén előadta Prof. Dr. Emánuel Ádler, Wien. Ezzel a kérdéssel Magyarországon annál inkább érdemes foglalkozni, mivel a tisztességtelen verseny elleni törvényhozás és a védjegyjog területén a fejlődés Ausztriában és Magyarországon lényegben hasonló. A védjegyjogi törvények, ugy, ahogy azok ma a kél . államban érvényben vannak, egymással majdnem teljesen egybehangzóak. Ezenkívül mindkét állam — egészen a háború végéig — hijján volt egy külön tisztességtelen verseny elleni törvénynek, bár az erre irányuló törekvések mindkét államban körülbelül két évtizedre nyúlnak vissza. A St. Gerraain-i és a Trianon-i békeszerződéseknek kellelt jönni, hogy azok bennünket ezen törvények megalkotására kényszerítsenek; igy jött létre Ausztriában az 1923 szeptember 26-i törvény és Magyarországon az 1923. V. t.-c. Bizonyos, hogy ezen törvények annál inkább üdvözlendők, mivel a kereskedői erkölcsök a háborús és az azt követő időkben egész világon nagyon meglazultak. Tisztességtelen a verseny, ha az tisztességtelen eszközökkel űzetik, tehát, ha a vevőközönség meghódítása nem saját erejéből, az áru jósága által, hanem oly eszközökkel történik, amelyek — miként azt a Tvt. 1. §-a kifejezi — az üzleti tisztességbe, vagy egyébként a jó erkölcsökbe ütköznek. A sokféle fajtájú tisztességtelen verseny megjelenési formája azt a közös jellemvonást tünteti fel, hogy a tisztességtelenül versenyző vállalat igyekszik vállalatát egy más kereskedő vállalatának, vagy pedig áruit egy más vállalat áruiként feltüntetni, mivel a közönségnél a másik vállalat, vagy pedig a másik vállalatnak az árui ismertek és kedvellek. Ezzel a hamis látszatta' akarja a vevőközönséget megtéveszteni és arra birni, hogy a tisztességtelenül versenyző áruját vásárolja. Egy másik fontos eszköz arra. hogy ezt a hamis látszatot felkeltse, a másik védjegyének a használata. A védjegynek az a rendeltetése, hogy a vevőközönség részére azt a biztonságai nyújtsa, hogy az áru annak a védjegynek tulajdonosától származik, melyei a