Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - Újabb valorizációs törekvések Németországban

16 KERESKEDELMI JOG 1. sz. részvényesnek, érdekéi sértették, vagyis, hogy azok a törvénnyel, vagy az alperes alapszabályaival ellenkeznek. A fellebbezési biróság Ítéleti döntése tehál a kifejtettek szerint anyagjogi szabályt nem sértett s igy felperesnek ez ellen irányuló felülvizsgálati panasza alaptalan. Kamat. 6. Buzakölcsön után búzában kikötött kamat az 1887: VIII. t.-e. korlátozása alá (8% max.) esik. I Kúria P. II. 6287/1925. sz. a. 1926 dec. 1-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint leiperes 1924 szeptember elején 250 mm. búzát adott kölcsön az alpereseknek, akik a kölcsönről kiállton kötelezvényben 1925 március lén 35 mm. buzakamattal együtt 285 mm. búzának a szállítására kötelezték magukat. A fellebbezési biróság a '250 mm. búzának félévre járó 8 százalékos kamata lejében 10 mm. búzát megítélvén, felperest a 260 mm. búzát, vagyis a 8 százalékos kamatot meghaladó követelésével anyagi jogszabály nélkül utasította el, mert a szerződő feleknek a kamat mértékére vonatkozó megállapodása áz 1877. évi VIII. t.-cnek azzal a rendelkezésével, hogy a 8 százaléknál magasabb kamat érvényesen ki nem köthet*") és a biró által meg nem ítélhető, korlátozva van. Ennélfogva alpereseknek a 8 százalék kamat mértékét meghaladó kötelezettség vállalása, habár az írásba van foglalva, mint az idézett törvény rendelkezésével ellentétben álló. hatállyal nem bír. Megjegyzi a kir. Kúria, hogy az 192;!. évi XXXIX. t.-c., amelyre a fellebbezési biróság elutasító rendelkezését alapította, ebben az ügyben nem nyerhet alkalmazást. mert ez a törvény a hitelezőt a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében megillető kártérítésről rendelkezik, amely kártérítés a lejárattol a tényleges fizetés napjáig jár, i fenforgó esetben azonban néni pénzbeli tartozásról és nem a lejáraitól járó kártérítésről, hanem kölcsönvett termények után a kölesönvétel idejére terményben kikötött kamatról van szó. Valorizáció. 7. A valorizáció azt van hivatva lehetővé tenni, hogy a pénzkövetelésre jogosult a követelésének valóságos értékét a pénz értékének leromlása ellenére is megkaphatja. A valorizációnak ehhez képest pusztán a pénz értékének a leromlása, nem pedig az adós késedelme, vagy vétkessége az alapja, mig az adós késedelmének, vagy vétkességének csupán a valorizálás mértékére nézve lehet jelentősége. A valorizációnak fent leirt céljából folyóan arra az időre kell tehát történnie, amikor a követelés esedékes volt, mert a hitelező csak igy kaphatja meg azt a valóságos értéket, amely őt az esedékesség idejekor megillette. (Kúria P. VII. 5437/1926. sz. a. 1926 nov. 23-án.) Kölcsön valorizációja. 8. Kölcsön átértékelésének az állandó birói gyakorlat szerint csak akkor van helye, ha az adóst a fizetésben vétkes késedelem terheli, vagy ha a kölcsönnek értékálló javakba fektetése által gazdagodott. (Kúria P. II. 6288/1925. sz. a. 1926 nov. 25-én) indokok: Alperes azzal, hogy hátralékos kölcsöntartozásának 1010. évi,december hó l-re való átértékeléséi felülvizsgálattal meg nem támadta, elismerte azt. hogy átértékelésnek helye van. Az a körülmény azonban, hogy felperes az 1917. évnek tavaszán alperesnek kölcsönadott 10.000 K-ból Ő000 koronát 1919. év őszén valorizálatlanul fizetésképen elfogadott és akkor a hátralékot is ily összegben elfogadta volna: nem jelenti azt. mintha lemondott volna a pénz addig bekövetkezeti elértéktelenedésének megtérítéséről: mert köztudomás szerint az 1919. év őszén a valorizáció fogalma még ismeretlen lévén, annak nem érvényesítése joglemondásnak már ez okból w-m tekinthető, annál kevésbé, meri akkor a korona vásárlóereje még nem csökkent annak zürichi árfolyamává] arányosan és ez utóbbi nem fejezte ki teljesen a pénzromlás fokát: végül, mert alperes az 1919. év őszén sem fizetvén, további késedelme folytán nem szolgálhat javára az. hogy 1919. év őszén kisebb összeggel teljesíthette volna kötelezettségét. Ennélfogva a valorizáció mértékét a per öszszes adatai alapján a Pp. 271. §-ához képest a bíróságnak belátása szerint kell meghatároznia. 9. A hitelező az adós késedelmének minősítésére s a követelés jogcímére való tekintet nélkül követelhető, hogy az adós tartozását átértékelve fizesse meg. (Kúria P. VII. 4798/1026. sz. a. 1926 nov. 16-án.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint az alperes az 1907. évben felvett és még abban az évben esedékessé vált 7000 K kölcsöntőkével tartozik a felperesnek. A felek közt csupán az iránt van most már vita, hogy van-e egyáltalában helye a tartozás átértékelésének s ha van, milyen mértékben? Az átértékelés alapja a m. kir. Kúriának most már állandó gyakorlata értelmében a pénz értékének romlása. A hitelező tehát az adós késedelmének minősítésére és a követelés jogcímére való tekintet nélkül követelheti, hogy az adós tartozását átértékelve fizesse meg és csupán az átértékelés mérve függ az t-set körülményeitől és a lelek viszonyától. A fellebbezési biróság tehát az anyagi jognak mgefelelően döntött olykép, hogy az alperes a tartozását átértékelve tartozik megfizetni, az alperesnek ez ellen irányuló felülvizsgálati panasza tehát alaptalan, a lelek magatartására vonatkozó részében pedig tárgytalan s ezért azt el kellett utasítani. Az átértékelés mérve tekintetében is elfogadta a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság álláspontját, mert nem val-ósziriü, hogy ha a felperes a követelését a lejáratkor kézhez kapta volna is. azt az utóbb kitört háborús és az azt követő események során bekövetkezett gazdasági romlásban, a lel lebbezési biróság által megítélt mérvei meghaladó mérvben tudta volna átmenteni, s ezért érdemben a felperes felülvizsgálati kérelmét is el kellelt utasítani. 10. A kölcsön az esedékességtől (felhívástól) teljes összegben valorizálva ítéltetett meg, mivel a kapott pénzt értékálló dologba (hozta) fektette be. (Kúria P. II. 0405,,4925. sz. a. 1926 dec. t-én.)