Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 1. szám - Újabb valorizációs törekvések Németországban

1. sz. KERESKEDELMI JOG ír Indokok: A fellebbezési bíróság azt a tényállást állapította meg, hogy a felperes az alperesek által közösen — 2,000.000 K-n vásárolt debreceni ház 19 20-ad rész vételárának kifizethetése végett két részletben 11922. évi dec. hó 31-én, 1923, évi január hó 27-én) 1,800.000 K kamatmentes kölcsönt adott, ezt a kölcsönösszeget felperes, dr. Sz. 1). utján közvetlenül az eladó kezéhez fizette ki. alperesek a házat valóban megvették, leiperes a kölcsönt, amely eredetileg határozatlan időre szólt. 1923. évi március hó 20-án felmondotta, amikor is I. r. alperes fizetési halasztási kért. Felperes tehát a kölcsön visszafizetését ezzel az időponttal szorgalmazta. Peres felek egyező előadása alapján további tény. hogy I. r. alperes 1924. évi április havában az 1.800.000 K tőke és jár. kiegyenlítésére postautalványon felperesnek 2.183.000 K-t küldött, amit felperes visszautasítván, I. r. alperes azt bírói lelétbe helye/te. Ebben a tényállásban a szóbanforgó kölcsönből folyó jogviszony, mindkét alperes együtt kötelezetti jogviszonya és az alperesek fizetési késedelme elbírálására az anyagjogi jogszabályok szerint lényeges tények lel vannak ölelve, a fellebbezési bíróság a Pp. 270. alapján szabályszerűen megokoltan és így helyesen mellőzhette az ügy eldöntése szempontjából nem lényeges tényekre és így különösen arra a tényre alperesek által felajánlott bizonyítást, hogy I. r. alperes már 1923. évi aug. havában felajánlotta volna felperesnek az 1,800.000 K kölcsönöszszeg visszafizetését: mert alperesek beösmerése szerint is ez a felajánlás a korona időközi romlásának tekintetbevétele nélkül történt és igy azt leiperes jogosan utasíthatta volna vissza, letétbe pedig ekkor nem is helyezték azt alperesek. Fenti irányadó (Pp. 534., 543. §.) ítéleti tényállásra a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta az anyagjogi jogszabályt ugy abban a jogkérdésben, hogy II. r. alperes a háznak társtulajdonosa az I. r. alperes neje — a kölcsönnek az ő érdekében is az eladó kezéhez való befizetése folytán is. férjével együtt kötelezetté vált, - mint abban a jogkérdésben, hogy az átértékelést a kölcsön viszszafizetésére való felhívástól (1923. évi március hó 20-án) kezdődő időponttal állapította meg: ezzel az időponttal vált ugyanis a kölcsöntartozás esedékessé, ettől az időponttól fogva estek tehát alperesek fizetési késedelmekbe s igy a korona értékében beállott csökkenés következményeit viselik, mégpedig teljes egészében azért, mert alperesek a főleg rokonsági tekintetekből, szívességből adotl kölcsönt értékálló dologba — házba — fektették és ily módon nagyobb anyagi előnyhöz jutottak. Alperesek felülvizsgálati kérelme, amely leiperes teljes elutasítását kéri. alaptalan. benti jogi kifejtésre, tekintettel azonban a kir. Kúria nem teljesíthette a felperesnek csatlakozási kérelmét sem, amely az átértékelés kezdőpontjául a kölcsönadás időpontját kérte tekinteni, különös méltatásával annak, hogy a felperes az 192.'') március hó 20-iki fizetésre való felhívás lémével az addig különben is kamatmentesen adotl kölcsönösszeget, ez az időpont szerint való értékében fizetésül elfogadta volna. Kegydij valorizációja. 11. A kegydij átértékelve ítéltetett meg azzal szemben, akire a kegydijat rendelőnek gazdasága átszállt. (Kúria P. II. 5714/1926. sz. a. 1926 nov. 11-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint néhai báró G. F. a felperes részére elhalt férje 37\2 évig teljesített gazdatiszti szolgálatának elismeréséül évi 480 K özvegyi kegydijat biztosított és ezt az összeget 1911. év óla uradalmának pénztára folyton fizette. 1924. év végéig, tehát még azután is. hogy a báró (i. F. elhalt és birtokát fia. az alperes örökölte. A kegydij vállalás ama rendeltetéséből, hogy az a kegydijas megélhetésének biztosítására, vagy legalább is ahhoz gazdaságilag számbavehetőcn való hozzájárulásra szolgáljon, következik, hogy az nem a kegydij fizetését vállaló élete tartamára, hanem a kegydijas élete tartamára történik s ezért a kötelezettség áthárul arra az örökösre is, akire a kegydijat rendelőnek gazdasága átszáll: annál inkább,, mert az ily kegydijvállalás, mint a gazdálkodás rendszerinti folytatásával járó ügylet, az alperes jogutódra is kötelezőleg kihat. Egyébiránt maga alperes védekezett azzal, hogy a kegy dijat felperes részére az 1924. évnek végéig, tehát még jelen per folyama alatt is fizette, ekként tehát a fizetési kötelezettségét ezzel a tényével is elvállalta. Az 1926:XVI. t.-c-nek a jelen perben is alkalmazandó 124. §.) 1. S-a értelmében a keresetbe vett szolgáltatást, mint nyugdijtermészetii kegydijat, minden esetre át kell értékelni és a 11. §. szerint annak mértékét a rendes bíróság állapítja meg. Minthogy pedig az 1911. évben eredetileg megállapított havi 40 K és évi 480 K kegydij, — mely a pénz leromlása folytán papirértékben egynapi legelemibb életszükségletek fedezésére sem elégséges. — rendeltetésének többé meg nem felel; minthogy felperes életének 65-ik évét meghaladott és igy koránál fogva munkaképtelen, teljesen vagyontalan özvegy asszony, aki más jövedelem hijján gyermekeinek eltartására szorul; minthogy alperesnek a földbirtokreform végrehajtása után is 4600 kat. hold földje van, akinek birtokán a nyugdíj rendszeresítve nincs és igy ilyen irányban nagy terhei nincsenek, ennélfogva a fellebbezési bíróság által megállapított havi 20 aranykorona kegydij még a szerb megszállás alatt szenvedett kifosztás, árvizokozta károk és a földbirtokreform végrehajtása mellett sem haladja meg alperes teherbíró képességét. Ennélfogva a megállapítás az anyagi jogot nem sérti. Munkáspénztár — nyugdíj. 12. Mtinkásbiztositó pénztár orvosa özvegyének nyugdijpere a immkásbiztositási bíróság és nem a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. ! Kúria P. II. 5619 1926. sz. a. 1926 dec. 2-án.) Yétel. 13. A K. T. 352. §-a értelmében a vevő átvételi és ezzel kapcsolatos fizetési késedelme esetén az eladó, ha mint a jelen esetben sem teljesítést nem kiván, sem az ügylettől el nem áll, mintha az meg sem köttetett volna — kártérítést csak ugy igé-